film

Ez a félórás Youtube-videó az év legérdekesebb monológja

A Vox kritikusa azt írta, megtalálta az év legérdekesebb tévéepizódját: egy kis költségvetésű Youtube-videót. Az angol Oliver Thorn a Philosophy Tube nevű csatornáján valami olyasmit csinált, amit eddig nem nagyon láthattunk a platformon. A Men. Abuse. Trauma. című rövidfilm látszólag egyszerű, de leforgatni elképesztően nehéz lehetett. Akit érdekel, nézze meg most, mert utána kegyetlenül szét fogom spoilerezni.

Oliver Thorn az egyetlen szereplő, aki végig egy fal előtt beszél, és a vágás nélküli videón – egyetlen rövid kameramozgást leszámítva – semmi sem történik, csak egy hosszú monológ az egész. Először filozófiai kérdéseket feszeget, Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című darabjával kezdi, amiben három ember arra jut, hogy: „Nincs szükség rostélyokra, a pokol – az a Többiek.” De Arisztotelészt, Descartes-ot és Hegelt is idézi, illetve még Jordan Peterson kanadai pszichológustól és életvezetési tanácsadótól is felolvas egy gondolatot, de mindvégig gördülékenyen, sokszor viccelődve magyaráz.

Az alapállítása valami olyasmi, hogy bizonyos gondolatok úgy kerülhetnek a fejünkbe, hogy átveszik felettünk az irányítást. Például ha valaki mond nekünk valamit, és elkezdünk rajta kattogni, akkor néha csak sok év terápiával tudunk megszabadulni tőle. A rövidfilm közepén van egy jelenet, ahol a kamera elkezd forogni, és láthatjuk a férfi lakását, ahol több monitoron is ő mosolyog, illetve látható egy tükör is, márpedig korábban a férfi arról beszél, hogy Sartre poklában nincsenek tükrök.

A rendesen felkészült amatőr színész – aki a fél óra alatt egyszer sem kezd el habogni, és egyetlen szót sem téveszt el – közben fokozatosan elkezd magáról beszélni, és megtudjuk, hogy egy bántalmazó kapcsolatban volt, a traumái miatt pedig annyira depressziós lett, hogy még öngyilkossági kísérletei is voltak. (Erről is viccelődve beszél, például elmesélte, hogy élete legjobb terápiája az volt, amikor azzal a félelmével fordult szakemberhez, hogy magára hagyják, és a terapeuta nem ment el a találkozóra.)

Csupa olyan kérdés, ami a többséget eleve foglalkoztatja, és könnyű az említett példákban felismerni azt, ami ránk is illene: hogyan ismered fel, ha nem érzed magad jól, milyen egy tönkrement kapcsolat, vagy hogy mivel jár a kiégés. Egyetlen üzenetet fogalmaz meg a végén, ami szerinte sokat segített volna neki is, amikor igazán rosszul érezte magát:

„Tudom, hogy érzed magad.”

Thorn 2018-ban beszélt először az öngyilkos hajlamairól, és azóta is legalább naponta írnak neki azzal, hogy a kitárulkozása mentette meg az életüket.

Talán az a legérdekesebb a monológban, hogy miközben a férfi láthatóan intim részletekbe menően tárulkozik ki, néhol érezhetően túl is játssza a szerepét, tehát van valami feszültség a ripacskodva előadott őszinteségi rohamban. Thorn a Voxnak azt mondta, kétszer futott neki a videónak, másodjára sikerült is felmondani az előre megtanult monológot.

Amire elérünk a végéig, már nem is olyan fontos, mire van kifuttatva az egész. Egyébként arra, hogy Judy Dench azt mondta, szerinte William Shakespeare összes művében minden érzelem megtalálható, amit az ember csak érezni képes, úgyhogy terápiás jelleggel egy élő videóban fel fogja olvasni az egészet, és a közben befolyó támogatásokat felajánlja egy egészségügyi szervezetnek.