Bristol legizgalmasabb mutáns közössége Budapesten
- December 6-án, pénteken Bristol város legizgalmasabb és legfrissebb mutációi, illetve mikroközege töltik meg a nemrég új helyre költözött Gólya terét egy egészen egyedülálló műsorral: az Avon Terror Corps és a Bokeh Version kiadók, illetve kollektíva hét tagja jön a városba, négy live acttel, három dj szettel.
- Puskár Krisztián, az este szervezőjének személyes ajánlója.
Mindig hozzáad egy zenéhez, zajhoz, amikor kirajzolódik mögötte egy háttér – közösségi vagy szellemi –, amiből az táplálkozik, az meg még sokkal izgalmasabb, amikor ez a háttér egy egészen sajátos helyi zenei nyelvet vagy dialektust rajzol ki. Na nem a népzenei értelemben, vagy legalábbis nem a tradicionáliséban, sokkal inkább abban, ami a szubkulturák, információ és technológia fura lokális mutációiban ölt testet. Hangzó testet.
A Guardian épp a múlt héten közölt riportot az Avon Terror Corps és a Bokeh Version bristoli közegéről. Ez egyrészt egy elég jó és informatív cikk volt, másrészt azt is mutatja, hogy az új bristoli „hangzás” (vagy akárminek is nevezzük: energiának, nyelvnek, szubkulturának, színtérnek) nagyon benne van idén a levegőben, és messze túlmutat a saját fizikai határain.
Miles Opland, a Bokeh Versions kiadó vezetője – aki szintén fellép pénteken – egyenesen „új aranykornak nevezi” azt, ami ott folyik. Na nem piaci értelemben (mint mondjuk az, ami a bristoli triphopból lett), hanem abban – ahogy ő fogalmaz –, hogy „ami jelenleg itt történik, az számítani fog akkor, amikor meghalunk”.
Az Avon Terror Corps egy olyan kiadó, illetve elsősorban kollektíva és alkotói közösség, aminek a születéséről, tétjéről és mozgalmiságáról sokat elárul az, hogy akkor nyerte el mostani formáját és identitását, amikor egy hetes határidővel bezártak a fejük fölött egy helyi klubot, ami a törzshelyük és alkotóterük volt egyszerre.
A kollektíva színes és szerteágazó, mégis egy nyelvvé (hangzássá) összeálló zenei világát két válogatás mutatja be jól, az egy évvel ezelőtti Avon Is Dead és az ősszel megjelent No Sleep 'Til Avon: a széteffektezett mutáns dub, a ritmikus és kevésbé ritmikus zajzene, „industrial metal riddims”, posztpunk és posztgót, techno állnak össze benne organikus szövetté és szellemmé. Jellemző, hogy az egyik első róluk szóló cikk, talán a Factmagen, valami olyasmit emelt ki a címébe év elején, hogy nahát, „egy válogatás, amin az industrial, a gabber és a country kéz a kézben járnak”.
Az ATC kollektívának pedig része a Bokeh Versions kiadó is, ami egyébként is igen felkapott. A számunkra elég szórakoztató módon BKV Industriesként is rövidített kiadó az elmúlt pár évben a jamaicai gyökerű zenék furább, mutánsabb, kísérletibb torzulásait mutatta be, egyrészt eleinte archív ritkaságok felkutatásával a múlt évtizedekből, majd egyre több jelenlegi bristoli és nem bristoli alkotó lemezével, amikben szintén ott lappang-lüktet-interferál a dub, akár egy szellem a gépben.
Az említett Guardian cikkben épp Opland határozza meg a saját tevékenységüket a „bristoli triphop nosztalgia” ellenében, vagy legalábbis az ellen, ahogy egy bizonyos hangzás, majd piaci címke elterelte a figyelmet egy csomó minden másról. Ez egyrészt már csak így szokott lenni, másrészt az ATC/BKV kollektíva és kiadók zsigeri bristoli történetek és hangok: azaz még izgalmasabb annak a folyamatnak a részeként tekinteni rájuk, aminek egy bizonyos fázisában globális történetté vált a trip hop (Portishead, Massive Attack stb.), de aminek előzményeként ott voltak a posztpunk és a jamaicai bavándorlók zenéjének fantasztikusan izgalmas helyi hibridjei, a Pop Group, majd annak feloszlása után Mark Stewart munkássága, Adrian Sherwood On-U kiadójának bristoli legazása, majd a vízválasztó kilencvenes évek, a triphoppal párhuzamosan a klubzenéknek egy ugyanebből a hagyományból táplálkozó, szintén bristoli formája. A mai napig egy csomó olyan zene, ami ezt a hagyományt próbálja feldolgozni, akár látszólag szembe is fordulva vele, ám lényegében ezáltal pumpálva belé új vért, találva neki új formákat.
És ez az az új aranykor és pezsgés, amiről Opland is beszél a fenti riportban, és amelynek az Avon Terror Corps kollektíva és a Bokeh Versions 2019-ben a legizgalmasabb képviselői.
December 6-án a Gólyában ennek jegyében mutatnak meg egy darabot a városukból heten a kollektívából: a magát „gael rituális-indusztriáli-mágikus duónak” jellemző Salac, a már említett kiadóvezető Miles Opland mint Bokeh Edwards, illetve a szerteágazó bristoli zenei közeg médiaplatformjaként működő Noods Radio rezidense, DJ Ductape (ő látható a nyitóképen is), a poszthumán metál-riddim-indusztriál-spokenword duó, a Bad Tracking, a techno mutáns gyors-lassú formáit játszó Jackson Veil Panther (aki máskor a GSOH nevet használja), valamint az ATC háttérembere, Burden, aki Relapse néven is játszik a zaj felől közelítve törtebb ütemeket, de az első ATC válogatáson az Olivia Mutant John & Wrong Travolta duóban is ő az egyik tag.