Újlipótváros építészete és a Belvárosi növényvilág: két könyv, ami Budapest kevéssé ismert világát mutatja meg
Év végére két könyv is megjelent, ami megugrotta azt a nem könnyű feladatot, hogy valami újat mutasson nekünk Budapestről. Az egyik egy minden korábbinál részletesebb építészeti bemutatója Budapest egyik legsokszínűbb városrészének, a másik meg egy olyan világába vezet be a városnak, melyre eddig jó eséllyel gondolni se nagyon gondoltunk.
A két könyv akár utolsó pillanatban beszerezendő karácsonyi ajándéknak is remek (a 444 jó hely Magyarországon kötet mellett persze!), de vannak annyira izgalmas projektek, hogy hosszabb távon is érdemes számolni velük.
Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete (1861-1945)
Bolla Zoltán az alkotója a pár évvel ezelőtt megjelent, két kötetes és egészen lenyűgöző A magyar art deco építészet című munkának, új könyvében pedig egyetlen városrész építészetének történetébe vezet be ugyanazzal a nagyon aprólékos, rengeteg fotóra építő megközelítéssel.
A könyv első harmada Budapest építészetileg egyik legsokszínűbb és izgalmasabb városrészének építészeti, gazdasági és kultúrtörténetét mutatja be: Lipótváros ugyan történelmileg nem volt kiemelt helyszíne a fővárosnak, de a 19. századtól kezdődően, éppen a virágzó kereskedelmi szerepe miatt is a kerület hamar az új polgárság otthona lett, ennek megfelelően az összes nyugati és előremutatónak számító építészeti irányzat megjelent itt a szecesszió-art nouveau különféle formáitól kezdve az art deco-ig és a modernizmusig, hogy aztán a két világháború között itt valósuljon meg a Horthy-korszak legdrágább és legelegánsabb bérházegyüttese is.
A sokféle építészeti hatásnak és a nagyjából egybemaradt épületállománynak hála mára egészen különleges hangulatú utcák jöttek itt létre, és a történeti felvezető után ezeket veszi végig épületenciklopédiaszerűen az Újlipótváros építészete: 1200 fotón keresztül 250 építész több mint 700 épületével, történeti adalékokkal, a legszebb lépcsőházak bemutatásával. Ugyan építészetileg tényleg különleges a XIII. kerületi városrész, de valójában Budapest mindegyik kerülete érdemelne egyszer egy hasonlóan alapos és szép összesítését.
Dányádi Sára: Belvárosi növényvilág
Sokat panaszkodunk, hogy Budapest nem elég zöld város, és ez persze igaz is. Kevés az élhető parkunk, köztereink az autóforgalom alá vannak rendelve. De ez nem azt jelenti, hogy az élet ne találna itt is utat magának: kihelyezett betonládákban, bérházak ablakainak ládáiban, fák tövében és a repedezett aszfaltárkokban a legkülönfélébb növények találnak élethelyet maguknak. És a helyzetet bonyolítja az is, hogy ezek a növények sokunk szemében elsősorban gaznak és irtandó dolognak tűnnek, annyira nem tűnik ugyanis természetesnek, ahogy egy csatornafedél nyílásából kibukkan valami zöld.
Dányádi Sára ezt a mindeddig szinte teljesen észrevétlen flórauniverzumot térképezte fel Belvárosi növényvilág című könyvében, ami kicsit olyan, mint a búvár zsebkönyvek urbánus folytatása: a növényhatározó a budapesti belváros legelterjedtebb fajait veszi végig, nemcsak a növénytani tudnivalókat összegyűjtve, de az egyes növényekhez köthető hagyományok és legendák felsorolásával is.
A Belvárosi növényvilág öt élőhelytípus, a dézsafák, a vályúvirágok, a kandelábervirágok, a terasznövények és a járdanövények felosztásán át vezet végig minket a főváros eddig nem észre vett növényfajain, elérve azt is, hogy kicsit megtanuljunk máshogy látni és mászkálni a városban. A könyvhöz készült egy Instagram-oldal is, ahova a kötetbe végül nem bekerülő növényekkel lehet megismerkedni.