A dunakanyari vonatpótló hajó a legjobb apró meglepetés ezen a nyáron
Váratlanul jól sült el, hogy a június közepi hatalmas esőzésekben megcsúszott a hegyoldal a Nagymaros és Zebegény közötti szakaszon, és a lezúduló kövek, illetve föld miatt járhatatlanná vált a 12-es főút, illetve a két települést összekötő vonatszakasz is.
Ha ugyanis ez nem történt volna meg, egész biztos nem indít el a MAHART a MÁV-val együttműködve ingyenes vonatpótló hajókat ezen az útvonalon, ami simán az egyik legjobb apró történés lett ezen a járványsújtotta fura nyáron.
Hogy a Dunakanyar mennyire remek hely, azt talán nem is kell külön ecsetelni: ez a Duna magyarországi szakaszának egyik legszebb szakasza, és a környező települések hangulatát a megállíthatatlannak tűnő építkezések sem tudták még tönkretenni. Az viszont, hogy ezt a helyet a Dunán járjuk be, egyáltalán nem magától értetődő: vannak ugyan állandó kirándulóhajó-járatok a környéken, de ezekből elég kevés jár egy nap és nem is annyira olcsóak.
Ehhez képest hatalmas kínálatbővülést hozott a vonatpótló hajó, ami Nagymarosról, illetve Zebegényből reggeltől késő estig óránként indul, hogy aztán folyamirányban 30, ellenirányban pedig 40 perc alatt tegye meg a két település közötti utat. Ráadásul ugyan papíron vonatpótlásról van szó, de egyáltalán nem számít, hogy valaki vonattal érkezett-e odáig vagy sem, sőt, még vonatjegyet sem kell felmutatni azért, hogy feljuthassunk a fedélzetre.
Ezért aztán jó eséllyel sokan nem is a lezárt út miatt megszakított vonatútjuk folytatásaként használják a hajót, hanem egy dunakanyari kirándulóhajóként: csütörtök délben például rajtam kívül alig volt valaki a félházzal, kicsit több mint 100 emberrel elinduló járaton, aki velem együtt vonattal érkezett volna, mindenki más már eleve a környéken járó turistának tűnt. Ez összefügghet azzal is, hogy a MÁV nem tesz sokat a hajó népszerűsítéséért: útközben csak a buszos pótlást mondták be a hangosbemondók, sőt, a megállóban leszállva sem láttam semmilyen nyomát annak, hogy létezne pótlóhajó.
A megállóban leszállás amúgy a legnagyobb buktatója az egész projektnek: ugyan minden honlapon, ahova kikerült a vonatpótló híre, az szerepel, hogy a hajó Nagymaros és Zebegény között közlekedik, de a valóság az, hogy Nagymaros-Visegrád nevű állomástól, ami egy megállóval korábban van vonattal. Ez tényleg sehonnan nem derült ki csütörtökön, így másokkal együtt simán túlmentem elsőre, hogy aztán vonatozhassunk egyet vissza.
Maga a hajóút végül pont annyi izgalmat ígér, amennyit a Dunakanyartól várni lehet: a hegyek jól néznek ki, ízléses és borzasztó ízléstelen nyaralóépületek váltják egymást sűrűn a part mentén, lehet nézni, ahogy tényleg nagy erőkkel, elég sok munkagéppel dolgoznak a megcsúszott hegyoldal okozta károk felszámolásában, és egy rövid időre még a Tiborcz-torzó is felbukkan: ez az a rengeteg betonból épített félkész szálloda, ami egy rövid ideig a miniszterelnök vejének tulajdonában volt, hogy aztán milliárdos osztalékhoz jutva adhassa tovább egy másik NER-közeli szereplőnek, Szijj Lászlónak.
Nem tudni pontosan, hogy a hajók meddig közlekednek majd: a vonatút helyreállítása hónapokig is eltarthat, de a jelenlegi tervek szerint a főút megtisztítása pár héten belül kész lesz, és onnantól lehet majd 40 perces kerülő nélkül buszos pótlást szervezni, ekkor pedig leállítják majd a hajójáratokat.
Addig viszont a hajók remek programlehetőséget kínálnak, ráadásul szemben a hivatalos kirándulóhajókkal, ezekre kutyát is fel lehet vinni, és csütörtökön a biciklik szállítása is ingyenes volt. A dolog egyetlen buktatója a kapacitás lehet: egy hajóra maximum 250 embert engednek fel, ami csütörtök napközben egyáltalán nem jelentett problémát, de egy meleg hétvégi napon az amúgy is szuper népszerű Dunakanyarban nem nehéz elképzelni, hogy ennél többen összeverődjenek az óránként egyszer közlekedő hajóknál, szóval aki teheti, annak érdemes egy hétköznap délelőtt elindulnia. (Arról nem is beszélve, hogy teltház esetén az utasok nagyjából felének a lenti, zárt térben kéne utazniuk, ami járványügyi szempontból sem tűnik ideálisnak.)