Erhardt Miklós hónapok alatt felolvassa Kassák Lajos több mint ezeroldalas önéletrajzi regényét

• Erhardt Miklós képzőművész, akinek sok más tulajdonsága mellett igen kellemes hangja van, idén az elejétől a végéig felolvassa Kassák Lajos híres, bár ténylegesen kevesek által olvasott önéletrajzi nagyregényét, az Egy ember életét.
• Március elején, a karanténkorszak kezdetekor kezdte, a tervek szerint december végén fejezi be az 1200 oldalasnál is hosszabb szövegfolyamot.
• Hogy mit szűrt le eddig, a regény durván felénél tartva? “(Kassák) annyira nem tudja, hogy mi az a mondat.”

“Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára, ezerkilencszáznyolcvanegy december tizedikétől nyolcvankettő március tizenötödikéig, kb. 250 óra alatt, egy 57x77-es rajzlapra lemásoltam az Iskola a határon-t. Így keletkezett ez a kép.”

Ez Esterházy Péter író műleírása a modern magyar irodalom talán leghíresebb tárgyáról, az egyetlen lapra kézírással rámásolt regényről, ami így néz ki:

Bár Erhardt Miklós képzőművész, a MOME tanára a saját bevallása szerint nem akkora rajongója Kassák Lajosnak, mint mekkora Ottlik-fan Esterházy volt, most épp egy olyan művészi akció közepénél tart, ami elég sok szempontból hasonlítható a legendás másoláshoz. Erhardt ugyanis fejezetről fejezetre felolvassa és rögzíti Kassák Lajos híres, bár senki által nem olvasott nagyregényét.

Ezeket mesélte az élményeiről a 444-nek:

444: Te ezt olyasmi tiszteleadásnak tekintetted, mint amikor Esterházy leírta kézzel az Iskola a határont?

Erhardt: Hasonló. De nem vagyok akkora Kassák-rajongó, mint Esterházy volt Ottlik -rajongó

444: Akkor alapvetően miért csináltad meg?

Erhardt: Igazából azért, mert Sasvári Edit (művészettörténész, a Kassák-múzeum igazgatója, a szerk.) megkért rá, meg mert korábban amúgy is csináltam egy Kassák-olvasást. És érdekel Kassák.

444: A projektötlet előtt már olvastad az egészet?

Erhardt: Nem, soha. Ez volt a másik ok, amiért elvállaltam.

444: Mennyit kellet foglalkoznod vele eddig kábe? Úgy ment a dolog, hogy előbb elolvastad ától cettig, majd elkezdted felolvasni? Vagy máshogy?

Erhardt: Előre el szoktam olvasni egy fejezetet, és utána már teszem is föl. Egyre hosszabb ideig tart.

444: Talán a legérdekesebb az, hogy mit tanultál az eddigi felolvasás során 1.) Kassákról a művészről, emberről és íróról 2.) magadról. Csak mert az ilyen nagyon monoton vállalkozásoknál szoktak arról beszélni a résztvevők, hogy micsoda felsimerésekre jutottak erről-arról. Te jutottál BÁRMIRE?

Erhardt: Kassákról azt, hogy elég rémes ember lehetett, de elég őszintén az. Meg hogy nem annyira tudja, hogy mi az a mondat, és emiatt elég nehéz is olvasni, gyakran kell fejben újraközpontozni a szöveget. De nekem leginkább a világ érdekes, amiről ír. Magamról meg.. hát a legfontosabbat még nem, hogy például miért van az, hogy egyszer simán végigolvasok egy fejezetett szinte megállás nélkül, máskor meg egy 15 perces szövegből 70-80 perces felvétel lesz, mert szinte minden szót újra kell mondani.

444: Eszerint sikerült hamar feloldódnod a szövegben és nem arra figyelni, hogy nem vagy színész, mégis felolvasol?

Erhardt: Ja, azért elég sokat olvastam a lányomnak ahhoz, hogy ez ne okozzon problémát. Valamint volt egy karantén, és ez a dolog elég jól lekötött. Mióta nincs karantén, azért nehezebb.

444: Fizikailag akkor ez úgy történt, hogy karantén alatt a bécsi otthonodban este elővettél egy - mit? diktafont? telefont? profibb cuccot? - és az íróasztalnál felolvastál egy újabb fejezetet?

Erhardt: Csináltam egy hangstúdiót a lányom bábszínházából, amire felakasztottam egy ikeás műbáránybőrt, magam mögé meg kifeszítettem egy pokrócot, leraktam az asztalra a zoomot, és hajrá.

444: A karatén elején kezdted vagy már előtte?

Erhardt: Valamikor a karantén elején lehetett, talán március végén. hat fejezetes bontásban töltik fel, én is kb ebben a ritmusban csináltam. ha szeptemberben újra kezdem, valamikor december elején lesz vége.

Az eddig feltöltött felvételek sorrendeben itt, itt és itt hallgathatók meg a PIM Spotify-csatornáján, jó szórakozást a magyar avantgárd rémes, nem központozó zsenijéhez!