Reggeli táncba hív a hely szelleme

Nehezebben induló hétvégi délelőttökre kitalált sorozatunkban ismét egy különleges mix segíti az ébredést, amely ezúttal legendás bulihely, illetve a helyén újranyílt bár zenei örökségét felidézve.

A Piaf Bár több mint egy évtizeden át a budapesti éjszakai élet kultikus és megkerülhetetlen helyszíne volt, de aztán a kétezertízes évekre megkopott a fénye, végül be is zárt. Pár évnyi szünet után aztán a hely szelleméhez sok szálon kapcsolódva nyitott újra idén Edith néven, és az új bár egyik szervezője a budapesti elektronikus zenei színterek jól ismert szereplője, Infragandhi lett, aki most egy önfeledt, táncos diszkó-összeállítással jelentkezik sorozatunkban.

A beköszöntő mix még tavasszal, a hely újranyitásakor jelent volna meg, de aztán a járvány miatt akkor az Edith mindössze két hetet volt nyitva, mostanában kezdtek el csak újra bulikat szervezni. A köztes időben online működött, csináltak például egy podcastsorozat, melyben a kilencvenes-kétezres évek ismert dj-i készítettek mixeket. Arról, hogy mi ez a hely, Infragandhi nemrég a Narancsnak beszélt hosszabban, minden más információ pedig a Facebookon lelhető fel.

A mix mellé kaptunk egy leírást is:

„A hajdani Piaf Bár már minimum a nyolcvanas évek vége óta megkerülhetetlen és semmihez nem fogható fóruma volt a budapesti éjszakai életnek. A legszebb idejében afféle művészlebujként funkcionáló Piafban simították újból valószerűvé az előadás után esetleg pózban maradt arcizmaikat a kor meghatározó színészei, de ez a hely ugyanúgy kedvelt fóruma volt a karcosabb ízlésű értelmiségieknek, a hazánkban dolgozó külföldi konzulátusi munkatársaknak, s a háború előtti arisztokrácia leszármazottainak egyaránt. A működtetők személyét vizsgálva felsejlik Paudits Béla, illetve hajdani felesége, Marcsi mama neve. Leginkább az ő értő tevékenységének köszönhetően vált legendássá a bár, és lett védjegye az a furcsa, kémlelőnyílásos face control-elv, amely ma a legmeghatározóbb berlini klubok gyakorlata, itthon viszont akkoriban egyáltalán nem volt rá példa, és manapság sem nagyon. Bátran állítható, hogy a Piaf Bár budapesti és úgy általában hazai klubtörténelmi unikum volt.
Ennek tudatában, a hely története iránti maximális tisztelettel és jelentős izgalommal dolgoztunk azon, hogy az előzményekhez méltó, ám egyúttal kellően 2020-kompatibilis identitás jöjjön létre a Nagymező utca 25-ben.”

Sorozatunknak ez már sokadik része volt, a korábbiakat itt lehet meghallgatni.