Glenn Gould szelleme, a nagybőgő apoteózisa és őszi avantgárdok

Nyakunkon a vírus, de megfelelő óvintézkedésekkel hál’ istennek még mindig tartanak klasszikus zenei koncerteket, nem is keveset. Újra itt a „Zajszűrő”, a 444 hangversenyajánlója, segít a kínálat áttekintésében, hogy ha dacolunk a vírussal, és úgy döntünk, élőben akarunk zenét hallgatni, semmiképp ne fussunk lyukra.

2020. szeptember 30. (szerda), 19.30 – Müpa
RÁCZ ÖDÖN ÉS A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR
Ha valaki azt gondolná, hogy a nagybőgő egy nehézkes hangszer, amely afféle lomha, de megbízható segédmunkatársként mindig ott van a szimfonikus zenekarban, hogy megfelelő mélységet biztosítson a hangzásnak, nagyot téved, vagy nem hallotta még Rácz Ödönt játszani. Rácz Ödönről talán elég annyit mondani, hogy 2009 óta a Bécsi Filharmonikusok szóló bőgőse, de hosszan sorolhatnánk a különböző díjait és szólófellépéseit. Bachot éppoly meggyőzően játszik hangszerén, mint virtuóz műveket, szeptember 30-án a 19. századi olasz nagybőgővirtuóz, Giovanni Bottesini (1821–1889) egyik nagybőgőversenyét fogja előadni a remek Liszt Ferenc Kamarazenekarral, akik előtte Mozartot, utána Bartókot játszanak.
TOVÁBBI RÉSZLETEK >>>

2020. október 6. (kedd), 19.00 – Zeneakadémia
IN MEMORIAM GLENN GOULD - BORBÉLY LÁSZLÓ ZONGORAESTJE
Nem kevés bátorságra vall egy zongorista részéről, ha Glenn Gould előtt tisztelgő koncertet ad, hiszen ha voltak felülmúlhatatlan előadóművészek a 20. században, akkor a kanadai zseni bizonyosan közéjük tartozott. Borbély Lászlónak persze nincs félnivalója, különösen hogy tavaly lemezen is megjelentette saját olvasatát a leggouldibb műből, Bach Goldberg-variációiból, és zongoratechnikailag, illetve az analitikus megközelítés mélységét tekintve egyaránt méltó a felvétel a nagy elődéhez (aki nem hiszi, hallgasson bele). A koncert műsorán Gould legkedvesebb zenéi szólalnak meg: Bach (naná!), a Bach-előd Sweelinck, Beethoven egyik kései szonátája, a Gould számára oly fontos 20. századi bécsiek, Schönberg és Berg, no és egy valódi ritkaság, Bizet Kromatikus variációi, amit a romantikával hadilábon álló Gould a maga epés stílusában „a 19. század utolsó harmadában felbukkanó kevés remekmű egyikének” tartott (a korszak – ugye – a romantikus zongorázás aranykora volt).
TOVÁBBI RÉSZLETEK >>>

2020. október 10. (szombat), 19.30 – BMC
ÚJ MAGYAR ZENESZERZŐ FÓRUM 2020
A zeneszerzők közötti versengésnek sok száz éves hagyománya van, még ha korábban nem hivatalos versenyek adtak is ennek keretet, hanem a mindennapi élet. A 18. századi Londonban Händelnek az olasz Porpora volt a riválisa, a század végén Mozartnak Salierivel kellett versengenie, a 19. századi zeneszerzők szinte kivétel nélkül Beethoven szellemét próbálták legyőzni. Napjaink zeneszerzőversenyei, például az Új Magyar Zeneszerzői Fórum nem is annyira a rivalizálásról szólnak, mint inkább a lehetőségről: hogy a fiatal zeneszerzők egy ilyen verseny révén lehetőséget kapnak arra, hogy izgalmas műveket írjanak, ezeket a műveket aztán be is mutatják, mi több szélesebb körben is szó esik róluk (lám, itt a 444-en is). Október 10-én a BMC-ben az Új Magyar Zeneszerzői Fórum döntőjébe jutott kamarazenei és/vagy ensemble-műveket hallgathatjuk meg. A négy zeneszerző Dargay Marcell, Dinyés Dániel, Cservenák Ármin és Horváth Balázs, műveiket pedig összekapcsolja, hogy valamennyiben szólisztikus szerepet kap a trombita. Az pedig, hogy ezt a bizonyos trombitát Pálfalvi Tamás szólaltatja meg, már önmagában érv amellett, hogy ott legyünk a koncerten: a tanulmányait Magyarországon és Amerikában végző, sokszorsan díjnyertes fiatal trombitafenomén a csillagokat is képes letrombitálni az égről. Közreműködik az UMZE Kamarazenekar, vezényel: Tihanyi László.
TOVÁBBI RÉSZLETEK >>>

Október 13–15. (kedd, szerda, csütörtök), 19.00 – Tesla Loft
KOMP 3.1–3
Ha valakit érdekel, hogy 2020-ban hol tart a magyar művészi zene, akkor érdemes elmennie erre a háromkoncertes minifesztiválra (amelyre a CAFe Budapest keretein belül kerül sor). A nyolcvan fölötti nagy öregek (az idén kilencven éves Soproni József vagy a nyolcvanöt éves Balassa Sándor) új művei éppúgy hallhatóak lesznek a koncerteken, mint a középgeneráció és az ifjú titánok ősbemutatói. Korábban „Mini-Fesztivál” volt a neve a kortárs zene őszi seregszemléjének, de talán nem baj, hogy idéntől KOMP néven él tovább ez a hagyomány: hátha a közönség is nagyobb lesz, ha a fesztivál nem nevezi magát mininek. Stilisztikai korlátok nincsenek: kísérletező művek éppúgy helyet kapnak a műsorban, mint klasszikus mintákat követő kompozíciók, neotonális darabok vagy éppen műfajok fölött átnyúló zenék. Az idén hetvenéves Dukay Barnabás (akinek ezúton is boldog születésnapot kívánunk) külön blokkot kapott az első hangversenyen.
TOVÁBBI RÉSZLETEK >>>

Október 16. (péntek), 19.00 – BMC
100 ÉV AVANTGÁRD - BALOG JÓZSEF ZONGORAESTJE
Az európai művészi zene egyik legfontosabb sajátossága, hogy folyamatosan tart valamerre, sőt folyamatosan előre tart. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a klasszikus zene történetét azok írták, akiket ma avantgárdoknak nevezünk, és bár ezzel a címkével csak a 20. századtól illeték a zene addig ismeretlen területeit felfedező alkotókat, ilyen szellemeket minden korszakban találunk: Monteverdi vagy Beethoven a maga korában avantgárdnak számító zenét (is) írt. Balog József az elmúlt száz év avantgárd szerzőit tekinti át zongoraestjén, de sokkal mélyebbet merít, mint elsőre gondolnánk. Nemcsak Schönberg vagy éppen Boulez darabjai szólalnak meg (Boulez lejátszhatatlanul nehéz, és elképesztően izgalmas Incises című darabját, amit az egész világon jó, ha tíz zongorista mer eljátszani, Balog József éppen idén vette fel lemezre, és most élőben is meghallgathatjuk tőle), hanem a dán Gunnar Berg (1909–1989) vagy a „török Bartókként” számon tartott Ahmet Adnan Saygun (1907–1991) egy-egy darabja is hallható lesz a koncerten. A második félidőben aztán Vidovszky László legendás műve, az 1975-ös Schroeder halála szólal meg: a mű, amely a Snoopy-képregényből ismert, Beethoven-rajongó figurát használja a művészi zene halálának szimbólumaként, s amelyben a folyamatosan skálázó zongorista mellett ott áll három preparátor (ebben az esetben kettő: Balogh Máté és Dargay Marcell), akik meghatározott rend szerint preparálják a zongora húrjait, amelyek fokozatosan elnémulnak, így a végén a zongorista már csak némán játszik a billentyűzeten fel és alá. Olyan műről van szó, amit élőben szabad csak meghallgatni: megrázó hatást kelt. A koncert házigazdája Tóth Endre zenetörténész.
TOVÁBBI RÉSZLETEK >>>