Két film arról, hogy miért lenne szükség sürgős változásokra abban, ahogy a termőfölddel bánunk
Szinte egyszerre mutatnak be két dokumentumfilmet Magyarországon, melyek arról szólnak, hogy valami nagyon félrement a világ mezőgazdaságában, és ha komolyan gondoljuk a küzdelmet a klímaválság ellen, akkor ez lehet az egyik legfontosabb terület, ahol változtatnunk kell.
Az egyik film egy személyes – és amennyire a téma engedi – pozitív hangvételű beszámoló arról, hogy egy amerikai pár hogyan döntött a vidékre költözés és a hagyományos mezőgazdasági módszerek felkarolása mellett, míg a másik egy jóval komorabban induló, világsztárokat is felvonultató film arról, hogy mennyire nagy a baj a világ talajával, és ez közvetlenül már mindannyiunk egészségét és életét is fenyegeti, illetve arról, hogy honnan remélhetünk mégis segítséget.
Vidéken prérifarkasok között újrakezdők
Mi visz rá egy városi élethez szokott, csak annak kereteit ismerő fiatal párt, hogy vidékre költözzenek, és saját gazdaságot indítsanak? És mi történik majd, amikor az idealista elképzeléseikkel szembejön a rögvalóság? Nagyjából erről szól A mi óriási kis farmunk, ami egy amerikai pár, John és Molly Chester vidékre költözését meséli el, és amit a Budapest International Documentary Festival szervezésében vetítenek majd magyar felirattal október elsején párhuzamosan a Toldi moziban, illetve online, távmoziként is.
John a költözés előtt természetfilmes operatőrként dolgozott, az ő szakmai tudása is kellett ahhoz, hogy hét évnyi kalandjukból film készüljön. És A mi óriási kis farmunk legnagyobb erénye épp a felvételekben rejlik: a Kaliforniában a teljesen kiszáradt gazdaságba megérkező házaspár munkája nyomán pár év után újra virágozni kezd minden, a film pedig tele van gyönyörűen felvett jelenetekkel arról, ahogy a legkülönfélébb élőlények térnek vissza egykori otthonukba.
Az újra felbukkanó élőlények persze újabb és újabb megoldandó problémákat jelentenek a gazdálkodók számára, akik a projektjük elején összeismerkednek a hagyományos gazdálkodás ismert szakértőjével, Alan Yorkkal, aki aztán végleg beléjük plántálja a biodiverzitás fontosságának üzenetét. A Los Angeles városától nagyjából egy órányi autóútra fekvő Apricot Lane Farm így lesz a számtalan gigantikus monokultúra közepén egy rendkívül sokszínű, sokféle növény- és állatfajnak otthont adó oázis.
Minden nehézség, szélvihar és tűzvész, csiga- és prérifarkas-invázió ellenére A mi óriási kis farmunk egy jó hangulatú film a vidéken újrakezdés szépségéről és az ökológiailag tudatos gazdálkodás fontosságáról, de mindennapi útmutatóként azért nehezen alkalmazható. Főleg mert John és Molly Chester sem hallgatja el, hogy bizony az a gazdálkodási mód és lépték, amit kitaláltak, nem egy olcsó projekt. Mivel szinte semmilyen megtakarításuk nem volt, ők is úgy tudtak csak belevágni, hogy kerestek egy gazdag (de a filmben rejtve maradó) befektetőt, aki szívesen vágott bele egy ökológiailag fenntartható mintagazdaság megalapításába. Hét év után, számos komolyabb beruházást és kudarcos élményt követően a farm elkezdett gazdaságilag is fenntarthatóvá válni, az organikus termékeik kifejezetten népszerűek a környező piacokon, de azért a filmből kiderül, hogy ez tényleg sok évnyi munkát jelent, amit komolyabb külső kezdőtőke nélkül nem tudtak volna véghezvinni.
A mi óriási kis farmunk így a tényleg nagyon szép felvételek mellett leginkább abban jó, hogy megmutatja, ha van szándék és indulótőke, akkor szinte csodát lehet tenni egy tényleg elég reménytelen állapotban lévő helyen is. A film október elsejei élő és online közös vetítése után a BBC magyarországi tudósítója, Nick Thorpe beszélget majd a gazdaságot megalapító, illetve a filmet elkészítő John Chesterrel.
Világsztárok a regeneratív mezőgazdaságért
Mintha csak A mi óriási kis farmunk magyarországi premierjéhez igazították volna, a napokban vált elérhetővé a Netflixen világszerte a Kiss the ground című dokumentumfilm, ami rendkívül sötét képet fest fel arról, hogy mekkora a baj szinte mindenhol a talaj minőségével, és hogy észre se vesszük, de ez lassan a világ élelmiszerellátását és életkörülményeinket fenyegeti.
A magyar felirattal is nézhető Kiss the ground egy szerelemes üzenet a talajhoz és a termőföldhöz, melyet a téma iránt személyesen is elkötelezett Woody Harrelson ad elő. De az ő narrációja mellett felbukkan a filmben az NFL-sztár Tom Brady, illetve felesége, Gisele Bundchen, valamint az énekes Jason Mraz is, és ez a szereposztás is mutatja, hogy a film két alkotójának, Joshua Tickellnek és Rebecca Harrell Tickellnek tényleg az lehetett a célja, hogy a létező legszélesebb körbe eljuttassák a film üzenetét.
Az üzenet pedig nagyjából úgy szól, hogy ha meg akarjuk menteni a világunkat, sürgősen meg kell mentenünk a talajunkat, hiszen az ipari mezőgazdaság következtében világszerte egyre jelentősebb a talajerózió, pusztít az elsivatagosodás, és miközben a filmben megszólaló szakértők szerint a gazdálkodók többsége ma már egyszerűen nem is tudja, hogy működik a talaj, ezeknek a folyamatoknak évtizedeken belül beláthatatlan következményei lehetnek.
A Kiss the ground mondanivalója nagyban hasonlít Kővári Gábor Mihály és Iván Róbert tavaly bemutatott filmjére, a Mérgezett Földre, melyről mi is részletesen írtunk, és melyben azt mutatták meg, hogy a nagyipari módszereket alkalmazó mezőgazdaság a természetben okozott károkat ipari eszközökkel igyekszik kijavítani, amik aztán további károkat okoznak, és ez a körforgás egészen addig folytatódik, amíg a termőföld teljesen terméketlenné nem válik.
Az amerikai filmben is visszatérő üzenet, hogy a rengeteg szántás és az ipari mezőgazdaság ördögi kört nyitott meg, hiszen ezek rosszabb minőségű talajhoz vezettek, melyek miatt még több vegyszert kell alkalmazni, és ennek következtében folyamatosan pusztul tovább a talaj. A Kiss the ground első fele ennek a folyamatnak egy meglepően szakmai, de az animációk és a világ számos helyéről hozott példák révén mégis érthető bemutatása, ami akár simán egy tanórán is levetíthető.
A film második fele pedig gyakorlatilag egy elköteleződés a regeneratív gazdálkodás mellett, ami egyszerre igyekszik javítani a termőföldek vízmegtartását, szénmegtartó-képességét, és gazdagítani mikroorganizmus-állományát. Az itt előkerülő lehetséges eszközök és módszerek eddig sem voltak ismeretlenek, ezek alkalmazását javasolja régóta például az agroökológia számos szakértője (az agroökológia mibenlétét nemrég hosszabban is körüljártuk),
A film második felében konkrét kezdeményezések is helyet kapnak, a stáb a fél világot bejárva mutat be példákat, például
- a francia kormányzati projektet, mellyel a világ talajaiban lévő szén állandó ütemű növekedését szeretnék elérni,
- különféle holisztikus szemléletű megközelítéseket, melyekben sokkal nagyobb hangsúly jut a többféle takarónövények alkalmazására, az ipari mezőgazdaság által szétválasztott állattenyésztés és növénytermesztés ismételt összekapcsolására,
- de szóba kerül az etikus húsevés fontossága, illetve a komposztban rejlő végtelen lehetőségek sora is.