Előkerült Ella Fitzgerald 1962-es berlini koncertjének elveszettnek hitt felvétele, rögtön ki is adták lemezen
A jazz királynőjének is nevezett Ella Fitzgerald 1962-ben lépett fel Berlinben, és ugyan a fellépésről jó minőségű felvétel is készült, egészen 2020-ig mindenki azt hitte, hogy ezek örökre elvesztek. Idén viszont kiderült, hogy szerencsére nincs így: a raktárból előkerült szalagok lemezként jelentek meg, Ella: The Lost Berlin Tapes címmel, és legtöbb nagyobb streamszolgáltatónál meg is lehet hallgatni.
Nem ez volt Fitzgerald első berlini fellépése: 1960-ban, pályája csúcsán 12 ezer ember előtt énekelt, ez is megjelent lemezen, és az Ella in Berlin a mai napig az egyik legjobb koncertfelvételének számít. Ráadásul ezen a koncerten történt meg, hogy Brecht Koldusoperájának előjátékába kezdett bele, de belezavarodott a szövegbe, ez azonban egy pillanatra sem akasztotta meg, hanem egy remek improvizációval mentette ki magát. A dal ebben a verzióban hatalmas siker lett, a megjelent koncertlemezen ez volt az első szám, és a lemezért Fitzgerald két Grammyt is kapott a rákövetkező évben.
Az 1962-es koncert hasonló legendás jelenettel nem szolgált, de ezen is csúcsformában volt Fitzgerald, és szinte csak a véletlen múlt, hogy ezt most hallani lehet: egykori kiadójának, a Verve-nek a raktárában turkált évtizedekkel ezelőtti felvételek között Fitzgerald zenekarának egykori dobosa, a producerként is dolgozó Gregg Field és a Verve egykori alelnöke, Ken Druker, és innen kerültek elő lezárt dobozokból a minden jel szerint teljesen érintetlen magnószalagok. Az egyiken pedig ott volt Fitzgerald 1962-es koncertje, kitűnő minőségben. A megtalálók elmondása szerint alig kellett a felvételeken modern szoftverekkel javítani.
Így ez lett a harmadik kiadott berlini koncertje Elle Fitzgeraldnak, ráadásul úgy alakult, hogy a felvételek kb. 30 évente követik egymást: az 1960-as koncertet kiadták már akkor, egy 1961-es visszatérést 1990-ben adták ki Ella Returns to Berlin címmel, majd pedig jött az idei meglepetés megjelenés. Ami a New York Times szakírója szerint sok szempontból jobb felvétel, mint az 1961-es: Fitzgerald egyik újra kedvenc zenésztársa, a zongorista Paul Smith társaságában léphetett színpadra, és ezt érezni a dalokon is.