Amikor már a szavak is elfogynak, és csak a hangok maradnak
Október 18-áig lehet megnézni a Trafó Galériában az elmúlt évek egyik legeredetibb kortárs művészének, Lawrence Abu Hamdannak a Walled Unwalled című videóját a Mögöttes hangok zaja kiállítás keretében.
A jordán-brit Abu Hamdan tavaly megosztva kapta meg a kortárs művészet legjelentősebb díjának számító Turner-díjat (miután a shortlistre került négy művész ezt kérte a zsűritől), munkáit a világ vezető múzeumaiban állították már ki, a most Budapesten is látható filmje az egyik legismertebb alkotása.
Azt viszont egyáltalán nem könnyű röviden összefoglalni, hogy miből is áll ez a 20 perces film, ami az első pillanattól fogva odaszegezi nézőjét a vászon elé. Abu Hamdan alapvetően a hangok szerepét kutatja, azt vizsgálja, hogy mit tudhatunk meg a hangokból, amikor a szavaink már elfogytak vagy egyáltalán nem is álltak rendelkezésünkre. A videóinstallációja, melyben a történet egyre sötétebb témák felé halad, egyszerre emlékeztethet a hangok működéséről szóló popsciences dokumentumfilmre és egy törvényszéki eszközökkel operáló hangnyomozó munkájának bemutatására.
Legalábbis innen indulunk, hogy aztán sokkal sötétebb vizekre evezzünk: Abu Hamdan eleve úgy kezdett el a hangok szerepével foglalkozni, hogy 2016-ban az Amnesty International jelentésének összeállításán dolgozott, melyben az Aszad-rezsim rettegett hírű, legkegyetlenebb börtönének, a Sednayah város mellett működő börtönnek a viszonyait tárták fel. A Sednayah börtönt nagyon kevesen hagyják el élve, becslések szerint 13 ezer embert gyilkoltak meg a falai között, a kínzás és az erőszak a mindennapok része.
Abu Hamdan a pár éve szintén Turner-díjra jelölt Forensic Architecture kollektíva tagjaként vett részt a felderítő munkában. A Forensic Architecture egy különleges hibrid projekt, melynek tagjai az építészeti tudást és eszköztárat megmozgatva nyomoznak emberi jogi visszaélések után. Ezt a tudást felhasználva sikerült megalkotniuk a börtön belső térképét. Mivel a foglyok szeme állandóan be van kötve, szemtanúi beszámolókra nem lehetett hagyatkozni. Ami volt helyette, az rengeteg hangemlék, mivel a rendszeresen megvert és kínzott rabok hallása hihetetlen érzékennyé válik a teljes sötétségben, a túlélők visszaemlékezéseik során szinte kizárólag hangélményekre támaszkodtak.
És mint Abu Hamdan filmjéből kiderül, a börtön épületét pedig eleve úgy tervezhették meg, hogy minél több minden hallható legyen minél több mindenki számára: a börtönben az egyik legfontosabb szabály, hogy kínzás közben a foglyoknak nem szabad hangokat kiadni, mert az azonnal az életükbe kerülne. Így az épületben nem a sikolyok hangja terjed, hanem az ütéseké.
Abu Hamdan tavaly arról beszélt a Guardian újságírójának, hogy ez a munka megváltoztatta azt is, hogy az emlékezésről, az építészetről, a tanúságtételről, a nyelvről és az emberi hangról gondolkodik. Innentől kezdve kezdett el művészetében is foglalkozni a hangok szerepével, illetve azzal is, hogy milyen helyzetben mit hallunk és mit nem hallunk meg.
Ennek a munkának lett az egyik eredménye a Walled Unwalled, ami az elmúlt években a világ számos jelenős kiállítóterét megjárta, bemutatták a londoni Tate-ben és a velencei biennálén is. A filmben Abu Hamdan a szír börtön mellett hagyományos bűnügyi történetekhez, Oscar Pistorius peréhez, illetve egy fűtermesztő esetéhez nyúl, és törvényszéki eszközökkel veszi végig, milyen szerepe volt a hangoknak és a falaknak ezekben az eljárásokban.
A konkrét történetek bemutatása mellett a Walled Unwalled felmutatja azokat a kérdéseket, melyekkel alighanem Abu Hamdan a jövőben foglalkozni lesz kénytelen: miközben a 2010-es években a világ számos országa döntött úgy, hogy ismét falakat és kerítéseket épít a határára, a technológiai fejlődésnek köszönhetően a megfigyelés olyan új és minden korábbinál áthatóbb eszközei jelentek meg, melyek teljesen felülírták azt, hogy mi az, ami látható és hallható, és mi az, ami hozzáférhetetlen. Ezeket a kérdéseket a Trafóban bemutatott film épp csak, hogy felveti, de világos, hogy épp a szemünk alatt alakul át teljesen mindaz, amit hozzáférhetőségről, privát szféráról és láthatóságról gondolunk, és ezzel a változással a művészetnek is dolga lesz.
Abu Hamdan ahhoz a régi hagyományhoz kapcsolódik, mely szerint a művészet és az igazságkeresés járhatnak kéz a kézben, és egy alkotásnak igenis mondania kell valamit a világ állapotáról. Egy műalkotás ugyanis épp úgy a világ egy igazságát tárhatja fel, mint mondjuk a tudományok teszik, és lehet, hogy ez olyan igazság, ami más eszközökkel nem is lett volna megmutatható. A Walled Unwalled ennek az igazságkeresésnek szép példája, annyira erősen megszerkesztve, hogy a megnézése után még egy jó darabig nem megy ki a fejünkből.
A Walled Unwalled Andreas Fogarasi, Roman Štětina és Imogen Stidworthy alkotásaival együtt látható a Trafó Galériában a Mögöttes hangok zaja kiállításon, október 18-áig. Október 16-án pénteken délután 4 és 6 között a kiállítás kurátora, Szalai Borbála tart vezetést.