Aminél nincs szebb

Néhány napja került ki a YouTube-ra egy felvétel, amit mindenkinek muszáj látnia. Mindenkinek. A szépség, az emberség és a szeretet olyan koncentrátuma, amelyet kis dózisban is receptre kellene felírni a világ teljes lakosságának, ez ráadásul több mint hat percig tart. A BMC által készített felvételen Kurtág György, aki februárban fogja ünnepelni a 95. születésnapját, Mozart D-dúr szonátájának (K. 576) lassú tételét játssza felesége, a tavaly október 17-én elhunyt Márta emlékére.

Idén februárban, a Kurtág 94. születésnapján tartott koncerten, bejátszottak a BMC-ben egy videófelvételt, amelyen Kurtág egy másik Mozart-szonáta (K. 533) lassú tételét adja elő ugyancsak Márta emlékére (itt látható belőle egy részlet), és már az is lenyűgöző volt. Csakhogy ott rendes zongorán játszik, itt pedig egy pianínón, ráadásul a középső, tompitó pedál (az úgynevezett „szuperszordínó”) is le van nyomva, vagyis már a hangszer is egészen különlegesen szól. Nem is zongora ez, hanem valami zongorán túli hangszer. Persze Kurtág sem zongorázik a szó hagyományos értelmében, ez a zenélésnek már valamiféle hangszerfüggetlen szintje.

Kurtág ilyen, szuperszordínós pianínón komponál, és tudható, hogy már évtizedek óta ez a visszafogott, selymesen puha hang képviseli számára a billentyűs hangzásideált, néhány éve ugyanezen a hangszeren rögzítettek Mártával néhány négykezes Bach-átiratot, az is maga a varázslat. De nyilván nemcsak a hangszer teszi, hogy ez a Mozart-felvétel ennyire mélyen érinti az embert: benne van ebben kilencvenöt év sűrű bölcsessége, egy több mint hetvenéves házasság valamennyi emléke, az egykor zongoraművésznek készülő Kurtág elképesztő hangszeres tudása (játékában a 20. század elejének megannyi, ma már szinte soha nem hallható, zongoraművészi fogásával, ilyen a jobb és a bal kéz finom aszinkronitása, amely Bartók játékára is jellemző volt), s persze a legfontosabb, ami Kurtág valamennyi művét jellemzi: az elementáris közlési vágy. És ne felejtsük Mozartot, aki több mint hatvan évvel volt fiatalabb Kurtágnál, amikor 1789-ben megírta ezt az elképesztően gyönyörű tételt.

Javasolt adagolás: naponta legalább háromszori hallgatás, csukott szemmel, csendes környezetben.