Mintha egy ismeretlen zseni végigfotózta volna a 20. századi Magyarországot
Kevés annyira jó hangulatú története van a közelmúlt magyar internetének, mint a Fortepan: a több mint egy évtizeddel ezelőtt kb. hobbiprojektként elindult archívum mára a 20. századi magyar fotótörténet és egyben a közösségi emlékezet megkerülhetetlen felülete lett, ahol akár csak véletlenszerűen kattingatva is órákra el lehet veszni a rengeteg fénykép között.
Abban pedig semmi meglepő nincs, hogy egy ennyire sikeres projektből idővel saját jogukon is izgalmas hajtások nőjenek ki. Ilyen hajtás a héten bemutatott Fortepan Masters című fotókönyv, ami az évek során hatalmasra duzzadt Fortepan-archívumból kiválogatott 333 remekművet fog össze egyetlen kötetbe. A fotók válogatását a projektet megálmodó Barakonyi Szabolcs vezette, aki a Telex (és előtte az Index) fotóriportereként sok éve a hazai dokumentarista fotóművészet ismert alkotója.
Barakonyi még az indexes időszakban kezdett el együttműködni a Fortepan csapatával, szerkesztésében akkoriban rendszeresen jelentek meg a lapban fotóválogatások. Azok a válogatások azonban mindig egy-egy téma vagy esemény, esetleg egy szerző életműve körül forogtak, ezzel a kötettel viszont elmondása szerint épp az volt a célja, hogy kitörjenek a narratívák szorításából, és a fotóknak maguknak engedjenek teret.
Ehhez egy különleges könyvstruktúrát választottak, amit Salát Zalán Péter talált ki: a közel 700 oldalas kötet legtöbb lapja kihajtogatható, emiatt pedig rengeteg felállásban kerülhetnek egymás mellé a fényképek, az asszociációk szinte kimeríthetetlennek tűnő sorát megnyitva (és megidézve persze azt is, ahogy a Fortepan online felületén kattingatva is sokszor előre nem tervezett módon keveredünk el az egyik fotótól egy másikig.)
A hajtogathatóság és a vaskosság mellett a szerkesztők játszottak a tipográfiával és a nyomdai lehetőségekkel is: a viszonylag kevés szöveg tizenkétféle kortárs Times-betűtípussal fordul elő a kötetben, amit négyféle színárnyalatú lapra nyomtattak, melyeket véletlenszerűen kevertek össze, így nem létezik két pontosan ugyanolyan könyv.
Bár a kötet végén van egy fotójegyzék, ahol meg lehet találni az információkat a fényképekről, a könyv koncepciója felől ez egyáltalán nem volt hangsúlyos kérdés: mint Barakonyi mesélte, úgy válogatták le a Fortepan 130 ezres archívumát erre a 333 fényképre, mintha minden fényképet egyetlen zseniális magyar alkotó készített volna, aki történetesen végigfotózta a 20. századot. A tekintet elkalandozását és az asszociációk beindulását segíti az is, hogy a kötet kifejezetten nem történeti könyv: szándékosan kihagytak minden fotót, ami konkrét történelmi eseményekhez, nagyon direkt helyekhez vagy személyekhez köthető.
A Fortepan Masters bevezető ára 35000 forint, ami a hazai művészeti albumok között kiugrónak számít, de átszámolva, 100 eurós árával a fotókönyvek nemzetközi mezőnyében már nem az. A nemzetközi terjesztés amúgy is vállalt célja az alkotóknak: a kötet kiadását összefogó Simó György a bemutatón arról beszélt, hogy a 600 magyar nyelvű példány mellett azért készítettek 200 angol nyelvű példányt is, hogy a könyvet nemzetközi könyvfesztiválokon versenyeztessék, és elérjék, hogy idővel jelentősebb külföldi múzeumokban is felbukkanjon.
A kötet Enyedi Ildikó előszavával jelent meg, és van benne egy hosszabb interjú a Fortepan-alapító Tamási Miklóssal is. Ára, a különleges nyomdai és szerkesztési megoldások, illetve a pár százas példányszám miatt a Fortepan Masters nem fogja letarolni az őszi könyvszezont, de valószínűleg nem is ez volt a szerkesztők célja. A könyv egy különleges tárgyba öntött, szép tisztelgés a Fortepan munkája, és ezzel az egész 20. századi amatőr és profi magyar fényképészet előtt, ami még mindig méltatlanul kevés figyelmet kap. Október közepéig a szerzőknél, illetve az Írók boltjában, egy a kötet köré kitalált installáció mellett lehet fellelni, utána pedig a nagyobb művészeti könyvesboltokba is kerül majd belőle.