Ökofeminista imádságként gondolták újra a tihanyi visszhang legendáját

A tavaszi Off-Biennálén az egyik kedvenc eseményem volt az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség kiállítása, azon belül pedig a Missa Echologica, Zilahi Anna és Szári Laura, valamint a Varsányi Szirének közös videós munkája. Ami a napokban végre elérhetővé vált online is:

link Forrás

A Missa Echologica a tihanyi visszhang XIX. századi legendáját dolgozza fel, zenéjét Szári Laura, a feminista kórus karvezetője szerezte, a szövegét Zilahi Anna írta, a videó operatőre Ofner Gergely, a hangtechnikus pedig Juhász Ferenc volt.

„A tihanyi visszhang kultúrtörténeti jelentőségű hangtünemény, amely Csokonai Vitéz Mihály Ekhót megszólító versén keresztül vált közismert természeti-kulturális kinccsé. Az elmúlt évtizedek során a visszhang fokozatosan elhalkult, de nem tűnt el teljesen. A változás egyszerű okokra vezethető vissza: a félszigeten található halászfalut a hatalom szisztematikusan vásárolja fel, építi be és terheli túl mind infrastrukturálisan, mind a turizmus által. Ez együtt jár az ökológiai környezet pusztításával és a hangkörnyezet átalakulásával is, ráadásul e folyamatok erősítik egymást: például, ha kiirtják a fákat a hegyoldalban, elhordják a hegyet, nem lesz, ami felfogja a megnövekedett forgalom zaját a falut körülölelő főútról.

Garay János költő XIX. századi műlegendája az Átváltozásokból ismert Ekhó nimfa ovidiusi történetét dolgozza fel. A tihanyi legenda szerint a tó királyának fia beleszeretett az aranyszőrű kecskenyájra vigyázó királyleányba, aki nem viszonozta a szerelmét. A tó királya ezért megátkozta őt, visszhanggá tette: elvette tőle a hangját, és ezáltal az identitását is, ezt követően csupán környezetének ismétlésére lett képes. A korabeli szerzői szándékkal ellentétben, kritikai szemszögből tekintve a tihanyi visszhang legendája nem egy önző és nárcisztikus lányról szól, aki büntetést érdemel, sokkal inkább olvasható ez az elmesélés patriarchális büntetéstörténetként.

Az ökológiai pusztítás és a patriarchális elnyomás ugyanabban a hatalmi logikában gyökerezik. A két szál így egy votív antifónában, egy felelgetős ünnepi kórusműben ér össze. A Missa Echologica ökofeminista imádság, amely egyszerre szólal fel az emberi kizsákmányolásnak alárendelt, háttérbe szorított természet és az identitásától megfosztott Ekhó felszabadulásáért. A kilenc versszakból álló ó-antifóna zeneszövege kilenc nőiséghez és a tihanyi ökoszisztémához köthető szimbólum köré épül” – szól a videó leírása.

Ez pedig a vers maga:

Zilahi Anna: Missa Echologica (Tihanyi ó-antifónák)

I.

Ó csont, visszhangnak teste
szürke anyag, ásványi elnyelődés
ó szabadulj meg, foszolj szét,
mésszé a fosszília, elhullámzik a hang.

II.

Ó termékeny iszap, felkavarodott mély,
homokszemcsék fénytánca.
Verd vissza, vidd messze!
Hullámzás robaja csillog.

III.

Ó algatakaró, zöld selyem,
Fényből élet s levegő.
Sokasodj, éledj fel!
A szél sodorja szét lélegzetét.

IV.

Ó nádszál, nádnak susogása,
Megreked tuják viaszán,
Engedd el, oldd el!
Ormokig szálljon szálaknak éneke.

V.

Ó tihanyi kecskeköröm,
Puha meleg hús csonthéjban.
Szabadulj ki, forrósodj!
Köröm csikorog a szikla felszínén.

VI.

Ó, balatoni kecskék aranygyapja,
Napkelte lágy ragyogása a vízen.
Vond be, öleld át a hangot,
Aranyba borulva terjedjen.

VII.

Ó hattyú, tollaiban a méltóság
végtelen szakítószilárdsága.
Verdess! Repülj fel!
Szárnycsapásaira megremeg a lég.

VIII.

Ó tündérrózsa, bársonyos szirom,
bibéin a lét gyönge pora.
Bomolj ki, tárulj fel!
Illatba borítja nimfa az eget.

IX.

Ó hang, rijjadó leány,
csendülj fel, ó Nymphaea alba,
önmagáért virágzik a virágok között.
Hangszalagszakadtáig zengjük a dalát.