Hogy kerül az ember a vászonra?
A képzőművészet története jelentős részben az emberábrázolás alakulásának története: aligha van akad a festészetben vagy a szobrászatban központibb és gyakrabban feldolgozott téma, mint az emberi test. És ezek az alkotások sok esetben elképzelhetetlenek a festő vagy a szobrász elé odaállított modell nélkül. Legyen szó egy élő emberről, aki modellt áll az alkotónak, vagy egy élő emberről mintázott tárgymodellről, ezek a modellek fontos szerepet töltenek be abban a képzőművészeti hagyományban, melyben benne élünk.
Ugyanakkor ez egy meglehetősen alul értékelt szerep, kevés figyelem jut arra, hogy hogyan jöttek létre ezek a modellek, kik voltak azok, akik testüket kínálták fel ahhoz, hogy mások annak segítségével tanuljanak meg rajzolni vagy hozzanak létre műalkotásokat. Ezen a helyzeten változtatna a Modellállítás című kiállítás, ami a Magyar Képzőművészeti Egyetem alapításának 150. évfordulóját ünneplő sorozat része, és amit december 4-éig lehet megnézni a Képző Andrássy úti épületében.
A kiállítás koncepcióját Albert Ádám, az egyetem művészeti anatómia, rajz és geometria tanszékének vezetője találta ki, kurátortársa Bojtos Anikó művészettörténész, az egyetem művészeti gyűjteményének és levéltárának kezelője volt.
A három termet betöltő Modellállítás egyrészt történeti kiállítás, hiszen a kezdetektől, azaz a Képző jogelődjének számító Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde 1871-es alapításától kezdve nézi végig, hogy hogyan zajlott az egyetemen az emberi test ábrázolásával kapcsolatos szakismeretek oktatása. De a történeti perspektíva mellé bejön több társadalmi-kulturális kérdés is, melyek felől szintén lehet vizsgálni az akadémiai oktatásban a modellállítás gyakorlatát.
Például egy külön terem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy kik is voltak ezek a modellek: a kiállítást kísérő szövegekből is kiderül, hogy az egyetemen hosszú évtizedeken át megoldandó, de megnyugtatóan sosem rendezett problémaként merült fel, hogy nem tudnak rendes státuszt és fizetést adni a hallgatóknak modellt álló embereknek, akik így jellemzően alacsonyabb osztályokból, kevés pénzért vállalták a modellkedést. A különféle egyetemi jegyzőkönyvekből látni, hogy ezzel kapcsolatban régóta létezett egy belső ellenkezés az oktatók és a hallgatók részéről, akik nemcsak a társadalmi szolidaritás, hanem a professzionálisabb munkakörülmények miatt is szerették volna, ha jobban megfizetett, profi modellekkel dolgozhattak volna.
Ugyanígy hangsúlyosan előkerül a női alkotók kérdése: a Mintarajztanoda volt az egyik első felsőoktatási intézmény az országban, ahol tanulhattak már nők is, még ha eleinte modellállítási joguk nem is volt, és boncolásokra sem járhattak. A kiállításon látható az egyik első olyan női osztály alkotójának két műve, mely osztály létezéséről már maradtak fenn írásos nyomok. Vörös Erzsi és Guttmann Mária portréi igazi ritkaságnak számítanak, mivel más ismert műről nem tudni ebből az időszakból, és ez a két festmény is csak pár évvel ezelőtt, véletlenül került elő.
De emellett a kiállított műveken keresztül szóba kerül az a kérdés is, hogy hogyan értek össze az akadémián a korábbi korszakok anatómiai rajzismeretei az adott kor orvosi ismereteivel, hiszen például az a festészeti bonctant 1876-tól oktató Székely Bertalan előadásai nyomán született meg az első anatómiai atlasz Magyarországon, hogy aztán több mint fél évszázaddal később az egyetem egy másik jelentős oktatója, Barcsay Jenő készítsen a kormány felkérésére egy új anatómiai albumot.
Ezek a szempontok érnek aztán össze a kiállításon a kortárs művészeti gyakorlat kérdéseivel, amit az egyetem közelmúltbeli és jelenlegi hallgatói által készített művek idéznek fel. Ezek a kérdések megjelennek egyrészt témafelvetésként, hiszen jellemzően egészen másképp viszonyul a test kérdéséhez egy 20. század végi vagy e század eleji alkotó, mint mondjuk egy 19. század végén alkotó művész, aki még a reneszánsztól kezdve velünk élő testfelfogással dolgozott. És persze megváltoznak a technikák és a médiumok is: a Modellállításon több olyan művet is látni, melyeket már a digitális eszközökkel vagy 3D-nyomtatóval készítettek a Képző mostani hallgatói.
A Modellállítás című kiállítást december 4-éig lehet megnézni a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében, november 27-én, szombat délután pedig kurátori tárlatvezetés is lesz a helyszínen.