hirdetés

„Nem a meztelenség radikális, hanem az intimitás”

Mi a titkuk? A 2009-ben alapított Dollár Papa Gyermekeivel kapcsolatban gyakran merül fel ez a közhelyes kérdés, mivel a karrierjük elején úgy tudtak szakmai szenzációvá válni, és közben új és fiatal közönséget megszólítani, hogy látszólag a lehető leghagyományosabb utat választották. Konkrétan kötelező olvasmányok miatt ismerős szerzőket állítottak színpadra, Csehov, Ibsen, Strindberg drámáit, vagy a Bovarynét. Ráadásul mindezt meglehetősen fapados körülmények között, lakásokban, díszlet nélküli stúdiókban.

A két alaptag, Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke közül utóbbival beszélgettünk arról, hogy az egyik titok talán abban áll, ahogy ezekhez a klasszikusokhoz nyúlnak. Nem valamilyen szenzációs új értelmezés köré építik az előadásokat, hanem addig dolgoznak a szöveggel, amíg az úgy szólal meg, ahogy ők és mi beszélünk.

Egy korai Dollár Papa, a Szerelem. Középen Ördög Tamás és KIss-Végh Emőke

„Reménytelen dolog, ha olyan nyelvezetet, olyan helyzetet mutatunk fel, amihez senkinek semmi köze. Azzal sajnos nem sokra megyünk, sem mi, sem az, aki nézi.” Némi erőltetés után Kiss-Végh megsaccolja, amit nem lehet, hogy nagyjából mekkora részét írták át ezeknek a klasszikusoknak: 60 százalékot mond. De nem csak a szövegen alakítanak, hanem a karaktereken is, miközben ezek nem erőltetetten aktualizált figurák, tehát Bovarynéból nem lesz feminista aktivista vagy cégvezető.

Sokszor annyira életszerűek a jellemek, hogy a nézők gyakran megkérdezik, színészet-e egyáltalán az, amit művelnek. Van olyan velük dolgozó színész, aki szereti ezt a kérdést, Kiss-Végh kevésbé, hiszen nyilvánvalóan komoly színészi munka úgy megjeleníti valakit, hogy az ne hasson színészkedésnek. A Dollár Papának van felismerhető stílusa vagy habitusa, de fontosnak tartják, hogy mindig az adott anyaghoz igazítsák a hozzáállásukat.

Kiss-Végh Emőke a Lady Chatterley szeretőjében

Ez az alapanyag egyébként az utóbbi időkben már kevésbé klasszikus drámákat jelent, a legutóbbi bemutatót, a legközelebb januárban látható Picassót például a rendező Ördög Tamás és Molnár D. Márk írta. „Magunkat is megleptük az eredménnyel, mert valami furcsaság jött ki, amit mi is csak most kezdtünk ízlelgetni. Történetmesélés és színészi játék szempontjából, de formailag is megfoghatatlan eredmény jött létre” - meséli Kiss-Végh. 

Az előadás középpontjában a Rába Roland által játszott domináns címszereplő áll, ő az origó. „A fia, a felesége, az éppen megtetsző nő néha kibillentik vagy változtatják, de ő a középpont. Ettől mindig alakul is az előadás ritmusa, a hulláma, attól függően, hogy Roli mit tesz bele aznap este, mert hozzá idomul mindenki.” Pont ezt a hierarchiát akarják körüljárni, ami szinte észrevétlenül áll fel családon, párkapcsolaton, munkaközösségen belül, és amihez mindenki alkalmazkodik valahogy.

A másik januárban is látható előadás D. H. Lawrence lassan százéves, úgymond, botránykönyéből készült. A Lady Chatterley szeretőjét sokáig az explicit szexualitása miatt tiltották, de a megjelenését követő évtizedekben sokan amolyan tankönyvként is használták, hiszen a női szexualitásról alig volt elérhető információ. 

A címszerepet játszó Kiss-Végh Emőkének, illetve Rába Rolandnak nem volt egyszerű dolga, hiszen a nézők zavarba ejtő közelségében kell eljátszani a kulcsjeleneteket. A színésznőnek voltak erről elméleti elképzelései, „de aztán hirtelen ott álltunk, két hús-vér ember, és ez valahogy felülírta ezeket az elméletben akár működő dolgokat. Nekem néha nagyon meredek, ami történik, de nem a meztelenség radikális, hanem az intimitás. Az intimitásnak az a foka, amivel mi ketten játszadozunk egymással. Felemelő és ritka pillanatok ezek, és nagyon hálás vagyok, hogy nekem megadattak.” 

Azt mondja Kiss-Végh, hogy vannak színészek, akiknek a meztelenség nem jelent nehézséget, de neki igen. „Rába Rolanddal a tűzbe is bemegyek, így bár nekem nem könnyű a fizikai feltárulkozás, de vele nincsenek határaim.” És hogy a feladat megoldása mennyiben volt szakmai és mennyiben emberi kihívás? „Na, hát, ez jó kérdés. Én megkockáztatom, hogy ez 90 százalékban emberi.”

  • A Lady Chatterley szeretőjét legközelebb január 3-án játsszák a Trafóban, és utána még kétszer februárban.
  • A Picasso legközelebb január 5-én látható a Trafóban, aztán 30-án, majd februárban még háromszor.