Alföldi Róbert megtér, pártot alapít, és örökbe fogad féltucat vajdasági színészt

„Száz éve máshogy élünk mi, magyarok, itt, Magyarországon, és ők, magyarok, ott, egy másik országban. Mitől vagyunk sorstársak, és mitől nem?” Ilyenek olvashatók A trianoni csata színlapján, amely viszont sejtelmesen hallgat az előadás alaphelyzetéről, történetéről. Urbán András rendezőtől tudakoltuk a részleteket.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója nem először dolgozik az Átriumban. Tavaly a Mefisztó című „kortárs kabarét” rendezte a Margit körúton, ahol ezen kívül három előadása is vendégszerepelt. Ezúttal közös a produkció, amelyben az öt fős szabadkai társulat - Búbos Dávid, Fülöp Tímea, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor és Verebes Andrea - mellett Alföldi Róbert, Kovács Máté és Péterfy Bori szerepel.

A próbafolyamat azzal indult, hogy ők elkezdtek beszélgetni egymással. Nem volt előre megírt dráma, nem volt fogódzkodó, kis túlzással annyit döntöttek el előre, hogy az előadás Trianonról szóljon, minden mást az alkotók alakítottak ki együtt. A helyzetgyakorlatok, improvizációk és sok-sok vita közben és után Urbán és a dramaturg Ugrai István írták a szöveget, Szerda Árpád pedig a nézőtéren figyelt, és komponálta a dalokat. Mert hogy zenés produkcióról van szó, ami a kabarék, varieték világából is merít.

Trianon és a kabaré?

- kapja fel bús magyar fejét az egyszeri színházlátogató. Igen, Urbán szerint lehet és kell is viccelni húsba vágó kérdésekkel. Vajdasági színházként Trianont nehéz megkerülni, a rendező is úgy érzi, hogy már sokadszorra „keveredik bele” ebbe, miközben a hétköznapi életükben nem ezen rágódnak éjjel-nappal. „Nyilván az identitásod meghatározása vagy felülkérdezése rendszeresen megtörténik, mert többször kerülsz olyan helyzetbe, ami rákényszerít, hogy ezen gondolkozz. Viszed át a gyerekeidet a határon, és azt mondod, hogy átjöttünk Magyarországra. Aztán azt mondod, hogy megyünk haza Szerbiába. Bemész a boltba, a postára, és hirtelen nem tudsz az anyanyelveden kommunikálni. Tehát maga a kisebbségi lét hoz bizonyos kérdéseket, de az emberek otthon se az identitásukon agyalnak, hogy ők most kik, mik és Trianon hogyan zajlott.”

A társulat Pass-port címmel csinált egy trilógiát, amelynek első része a szabadkai multikulturalizmust vizsgálta, a második a magyar-magyar kapcsolatokat, tehát a külhoniak és az anyaországiak viszonyát, a harmadik pedig mindennek az Európához való kapcsolódását. „A magyar-magyar előadás volt az, ami élesen átlépte az illem határait, illetve különböző vörös vonalakat” - mondja Urbán, aki azt mindenképpen el akarta kerülni, hogy A trianoni csatában ismételjék magukat, és csináljanak egy ugyanolyan előadást. A budapesti színészek bevonása viszont eleve új helyzetet teremtett, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az előadás „egész más lesz Budapesten, mint Szabadkán, teljesen más fog kihallatszódni, más fogja szíven szúrni az embert”.

Az előadás a nézetek összeütközéséről is szól: „ha úgy tetszik, a jobbos és a liberális, a fővárosi és a határon túli gondolkodás vitatkozik össze, mert egyik oldalnak sincs füle a másik történeteire. Nagyon őszintén beszél az előadás arról, hogy a liberális oldal mivel nem mer szembesülni, de arról az őrületről is, ami jobboldalról szólal meg”.

A rendező nem akar szpojlerezni, de annyit sikerül kihúzni belőle, hogy az előadás azzal indul, hogy a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színészei feljöttek az Átriumba egy közös beszélgetésre a pesti színészekkel. A drámaivá váló helyzetben mindenki ráönti a fájdalmait és gyanakvásait a másikra, a többség nem tudja megérteni a kisebbséget, a kisebbség nem tudja tolerálni azt, hogy a többség nem érti. Egy ponton aztán a történet átszalad a jövőbe, amikor is Alföldi Róbert már elvesztette a munkáját, de megtér, és örökbe fogad öt-hat fiatal vajdasági színészt, mint saját gyerekeit. Velük együtt létrehozza a Magyar Újjászületés Pártját, ami kimondottan az elszakított területek visszacsatolásáért küzd.

És hol van még a vége!

A trianoni csata - alcíme szerint: díszelőadás, részekre szakítva - szombati premierjére már nem sok jegy maradt, de másnap és a hónap végén, valamint áprilisban több alkalommal játsszák az Átriumban, lásd itt.