Élet a cukorhegyen túl

Három tonna cukor és a Trafó Galéria egészét betöltő videóinstallációk segítségével vezet be a régiónk közelmúltjának történetébe az Eastern Sugar, Németh Ilona kiállítása. A szlovákiai magyar képzőművész/kurátor 2017 óta végzi a közép-kelet-európai cukorgyártás történetét feldolgozó kutatását, és több nemzetközi együttműködés, külföldi kiállítás és egy könyv megjelenése után ez az első alkalom, hogy az összegyűlt anyagok egy részét itthon is meg lehet nézni, egészen június közepéig.

A dunaszerdahelyi Németh a 2006-ban bezárt helyi cukorgyár történetét kezdte el kutatni, és ebből nőtt ki ez a jóval messzebbre vezető projekt. Az egyik fontos belátása ugyanis éppen az volt, hogy a helyi gyár bezárásnak története jóval tágabb kontextusból érthető meg igazán. Ebből a felismerésből nőtt ki aztán a nemzetközi partnerekkel közösen vitt, több ország cukoriparának közelmúltját elemző-bemutató-újraértelmező munka.

A dunaszerdahelyi cukorgyárat ugyanaz a francia-brit Eastern Sugar vállalat vásárolta fel a rendszerváltást követő privatizációs hullámban, ami itthon a kabai Hajdúsági Cukorgyárat, míg Csehországban több gyárat is megvett. De a hol évtizedes-hol évszázados múltra visszatekintő gyárak nem sokáig működtek az új tulajdonos irányítása alatt: 2006-ban egy WTO-megállapodás keretében kvótákkal fogták vissza az EU-s cukortermelést, és ez a közép-európai gyárak működésének végét jelentette.

Németh és munkatársai kutatásuk során végiglátogatták azokat a cukorgyárakat, melyek még működtek 1989-ben, és fényképes-történeti dokumentációt készítettek róluk. Tucatnyi helyszínen jártak, ebből született meg az albumszerű könyv, és számos videóesszé, illetve interjú, melyekből most több Budapesten is látható.

A trafós kiállításon kétféle videós munkával találkozhatunk: egyrészt interjúkkal (az Eastern Sugar egykori francia igazgatósági tagjával, egy szlovák szakértővel, a rimaszombati cukorgyár régi igazgatójával, valamint Magyarországról a kabai polgármesterrel, illetve az egykori gazdasági igazgatóval), másrészt elsősorban drónnal készült videóesszékkel, melyek a cukorgyárak helyszíneit mutatják be. Van, ahol már elbontották az épületeket, és csak pár rom emlékeztet az egykori nagyipari múltra, máshol üresen álló, de még álló szellemépületek fogadják a stábot.

Németh Ilona elmondása szerint az első, 2017-es prágai kiállításakor az volt a fő motivációja, hogy megértse, mi történt a dunaszerdahelyi cukorgyárral. Az azóta eltelt 5 év egyik tanulsága, hogy nincs egyetlen ok, amire ezt az egész történetet vissza lehetne vezetni. Nem lehet ezt a történetet pusztán annyival elmesélni, hogy a rendszerváltás után helyzetbe kerülő minden helyi vállalkozó gazember lett volna, és az sem igaz, hogy minden nyugati cég úgy jött volna a régióba, hogy lerabolja azt, ugyanakkor mindkettőre könnyedén lehet példákat találni.

Németh hangsúlyozza, hogy ő továbbra is a nemzetek közötti gazdasági együttműködés híve, és egyáltalán nem ért egyet a bezárkózás politikájával, de a projektje rámutat egy sor rosszul meghozott döntésre, és hogy ezeknek milyen messzeható következményei lettek végül: a cukorgyárak bezárást azóta sem heverték ki a városok, sok helyen azóta is magas munkanélküliség, és nem sikerült új funkciókat találni a megmaradt épületeknek.

Németh munkáit nem a nosztalgia hajtja előre: nem azt akarja megmutatni, hogy régen minden mennyivel jobb volt. A videókon keresztül megelevenedő helyszínek és a megszólaló egykori érintettek leginkább arra sarkalnak minket, hogy újra végiggondoljuk ezeket a történeteket, és talán jobban vagy máshogy értsük azokat a folyamatokat, melyek ennyire mélyen meghatározták az egész régió történetét.

A Trafó Galériában június 19-éig látogatható kiállítás különlegessége a terem jelentős szeletét elfoglaló cukorhegy, ami három tonna cukor felhasználásával készült. A cukor egy szlovák üzemből érkezett, ahol a csomagolás során keletkezett hulladékcukor volt, és a budapesti kiállítás után visszaszállítják, és újrafőzik majd, addig viszont olyan látványelemként működik, melyhez hasonlót ritkán látni kiállítóterekben.

A kiállításról minden információt a Trafó honlapján, a projektről többet pedig az Eastern Sugar honlapján lehet fellelni.