film

Vadnyugat, űrlények és rengeteg idézőjel

Mosolygós zavar és zsibbadás – nagyjából ezt tapasztaltam magamon, miután véget ért a Nope (magyar címe: Nem) bemutatója. Jordan Peele-nek, az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb új hollywoodi hangjának a zseniális, a forgatókönyvével Oscart nyert Get Out (Tűnj el!) és a kevésbé megrázó, de műfaján belül így is emlékezetes Us (Mi) rendezőjének harmadik filmjét idén nyáron mutatják be a mozik, és miközben egyértelműen ez az eddigi legambiciózusabb projektje, egyáltalán nem könnyű írni róla.

Már a műfajt sem könnyű belőni: a Get Out és az Us esetében világos volt, hogy ugyan társadalmi feszültségekkel erősen átitatva, fekete perspektívából elmesélve, de alapvetően horrorokat látunk. A fekete perspektíva és a horrorszál a Nope esetében is ott van, de mellé bejön még a western, a szörnyes-ufós sci-fi toposzok, tanmese az ember-állat viszonyról, film a filmezésről, és még ki tudja, mi minden. Peele, aki írója, rendezője és producere is a filmnek, látványosan játszik a nézőkkel: a Nope legnagyobb erénye, hogy egyszerre működik egy könnyen befogadható, nyári szörnyes blockbusterként, elképesztő látvánnyal és jó néhány könnyedebb jelenettel, miközben a faékegyszerű történet mögött rengeteg réteg lapul, és a nézőn is múlik, hogy mennyit kapargat fel ezekből. 

Anélkül, hogy túl sok poént lelőnék, a történet két főszereplője egy testvérpár, OJ (a Get Outban is főszerepet alakító Daniel Kaluuya) és Emerald (Keke Palmer), akik Hollywood egyetlen fekete tulajdonban lévő lóidomár-vállalkozását viszik. A lakonikus, az emberekkel nehezen kommunikáló, a cowboyok hagyományos jegyeit megidéző OJ és húga, a fékezhetetlen, hírnévre vágyó és ezernyi dologba belevágó Emerald családi tanyája egy Los Angeles közelében lévő, de mégis világvéginek ható völgyben fekszik, amit épp egy vállalkozó próbál átalakítani turistákat bevonzó vadnyugati kalandparkká. 

Daniel Kaluuya, Jordan Peele, Keke Palmer és Brandon Perea a film kaliforniai bemutatójánFotó: VALERIE MACON/AFP

Ebben a völgyben egy ideje egyre furcsább dolgok történnek, például még a film elejefelé a két testvér szintén lóidomárként dolgozó apjának halálát is az égből lezuhanó fémtárgyak okozzák. A film sokáig a jól ismert hollywoodi szörnyes-horroros feszültségkeltő toposzok mentén halad, nem véletlenül emlegetik sokat Spielberg világát a Nope-ról írt kritikákban. De azt is érezni, hogy Peele, miközben szemmel láthatólag lubickol ezekben a hagyományos műfaji keretekben, folyamatosan ki is kacsint belőlük.

A Nope tényleg akkor működhet a legjobban, ha minél kevesebbet tudunk előre a történetről, mert Peele nagyban épít a meglepetés erejére, ezért a történetről nem is mesélnék többet, mint ami a trailerből is kiderül. És az is biztos, hogy ez a hatás nem működne a látvány nélkül, ezért igazolhatta le operatőrnek Christopher Nolan állandó munkatársát, a Dunkirk, az Interstellar és a Tenet operatőrét, Hoyte Van Hoytemát, aki IMAX-kamerákkal rögzített egészen elképesztő jeleneteket. Külön említést érdemelnek a lovas részek: a film tele van lovakról készült csodálatos felvételekkel, egy idő után már az volt az érzésem, hogy ezeket nem is mindig a dramaturgiai igény indokolta, hanem Peele egyszerűen csak gyönyörködtetni akart minket ezekben a lenyűgöző állatokban.

Hogy aztán innen is hamar visszajussak oda, hogy igenis van dramaturgiai indok, az ember-állat viszony feszültségeinek bemutatásához kellhettek a jelenetek, és ez a felismerés hamar át is vezet az ember-nemember viszony kérdéséhez, ami óhatatlanul előjöhet egy ufós filmnél. És akkor még nem is volt szó a nehezen felejthető nyitójelenetről, amiről direkt nem is írok többet. 

Ez az a dinamika, ami folyamatosan mozgatja előre a Nope-ot: van egy történetszál vagy motívum, ami a felszínen egy látványos, de a hagyományos koreográfiát követő szörnyfilm bevett elemének tűnik, de hamar felsejlik benne-mögötte egy filmtörténeti utalás, valami kiszólás vagy csavar. 

Fotó: UNIVERSAL PICTURES - MONKEYPAW P/Collection ChristopheL via AFP

Ez a csavargatás a legegyértelműbben a látványosságokhoz fűződő viszonyunk megidézésében érhető tetten: miközben egy olyan filmre ülünk be a moziba, ami tényleg gátlástalanul vet be minden eszközt, hogy a jelenleg elérhető legprofibb technológiával szabadítsa a vászonra a szörnyes-űrlényes paráztató motívumokat, közben a látványosságok iránti sóvárgásunk, a videós tartalmaknak való alávetettségünk folyamatosan ki is van figurázva. A Nope így lesz a 2010/20-as évek netes tartalomfogyasztói kultúrájának kritikája, de úgy, hogy Peele közben nem ironizálja agyon az egészet, és nem teszi idézőjelbe az alapsztorit. 

Ahhoz, hogy ez az állandó ide-oda játék ne essen szét, komoly egyensúlyozásra van szükség, és bár adódnak döccenők a filmben, a rendező tehetsége végül egyben tartja azt: a Nope többé-kevésbé egyszerre képes arra, hogy Hollywood legszebb hagyományaihoz kapcsolódva működjön szörnyes-ufós scifi/horrorként, miközben ugyanezzel a lendülettel állítja feje tetejére ezt az egész világot. 

A Nope-ot augusztus 18-ától játsszák a magyar mozik.