Vadnyugat, űrlények és rengeteg idézőjel
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/6m8hVlNP1j9zAKFUs-xxs.jpeg?width=96&height=96&fit=crop)
Mosolygós zavar és zsibbadás – nagyjából ezt tapasztaltam magamon, miután véget ért a Nope (magyar címe: Nem) bemutatója. Jordan Peele-nek, az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb új hollywoodi hangjának a zseniális, a forgatókönyvével Oscart nyert Get Out (Tűnj el!) és a kevésbé megrázó, de műfaján belül így is emlékezetes Us (Mi) rendezőjének harmadik filmjét idén nyáron mutatják be a mozik, és miközben egyértelműen ez az eddigi legambiciózusabb projektje, egyáltalán nem könnyű írni róla.
Már a műfajt sem könnyű belőni: a Get Out és az Us esetében világos volt, hogy ugyan társadalmi feszültségekkel erősen átitatva, fekete perspektívából elmesélve, de alapvetően horrorokat látunk. A fekete perspektíva és a horrorszál a Nope esetében is ott van, de mellé bejön még a western, a szörnyes-ufós sci-fi toposzok, tanmese az ember-állat viszonyról, film a filmezésről, és még ki tudja, mi minden. Peele, aki írója, rendezője és producere is a filmnek, látványosan játszik a nézőkkel: a Nope legnagyobb erénye, hogy egyszerre működik egy könnyen befogadható, nyári szörnyes blockbusterként, elképesztő látvánnyal és jó néhány könnyedebb jelenettel, miközben a faékegyszerű történet mögött rengeteg réteg lapul, és a nézőn is múlik, hogy mennyit kapargat fel ezekből.
Anélkül, hogy túl sok poént lelőnék, a történet két főszereplője egy testvérpár, OJ (a Get Outban is főszerepet alakító Daniel Kaluuya) és Emerald (Keke Palmer), akik Hollywood egyetlen fekete tulajdonban lévő lóidomár-vállalkozását viszik. A lakonikus, az emberekkel nehezen kommunikáló, a cowboyok hagyományos jegyeit megidéző OJ és húga, a fékezhetetlen, hírnévre vágyó és ezernyi dologba belevágó Emerald családi tanyája egy Los Angeles közelében lévő, de mégis világvéginek ható völgyben fekszik, amit épp egy vállalkozó próbál átalakítani turistákat bevonzó vadnyugati kalandparkká.
![Daniel Kaluuya, Jordan Peele, Keke Palmer és Brandon Perea a film kaliforniai bemutatóján Daniel Kaluuya, Jordan Peele, Keke Palmer és Brandon Perea a film kaliforniai bemutatóján](https://assets.4cdn.hu/kraken/7mtpHiBXcj8v1JIsCs.jpeg)
Ebben a völgyben egy ideje egyre furcsább dolgok történnek, például még a film elejefelé a két testvér szintén lóidomárként dolgozó apjának halálát is az égből lezuhanó fémtárgyak okozzák. A film sokáig a jól ismert hollywoodi szörnyes-horroros feszültségkeltő toposzok mentén halad, nem véletlenül emlegetik sokat Spielberg világát a Nope-ról írt kritikákban. De azt is érezni, hogy Peele, miközben szemmel láthatólag lubickol ezekben a hagyományos műfaji keretekben, folyamatosan ki is kacsint belőlük.
A Nope tényleg akkor működhet a legjobban, ha minél kevesebbet tudunk előre a történetről, mert Peele nagyban épít a meglepetés erejére, ezért a történetről nem is mesélnék többet, mint ami a trailerből is kiderül. És az is biztos, hogy ez a hatás nem működne a látvány nélkül, ezért igazolhatta le operatőrnek Christopher Nolan állandó munkatársát, a Dunkirk, az Interstellar és a Tenet operatőrét, Hoyte Van Hoytemát, aki IMAX-kamerákkal rögzített egészen elképesztő jeleneteket. Külön említést érdemelnek a lovas részek: a film tele van lovakról készült csodálatos felvételekkel, egy idő után már az volt az érzésem, hogy ezeket nem is mindig a dramaturgiai igény indokolta, hanem Peele egyszerűen csak gyönyörködtetni akart minket ezekben a lenyűgöző állatokban.
Hogy aztán innen is hamar visszajussak oda, hogy igenis van dramaturgiai indok, az ember-állat viszony feszültségeinek bemutatásához kellhettek a jelenetek, és ez a felismerés hamar át is vezet az ember-nemember viszony kérdéséhez, ami óhatatlanul előjöhet egy ufós filmnél. És akkor még nem is volt szó a nehezen felejthető nyitójelenetről, amiről direkt nem is írok többet.
Ez az a dinamika, ami folyamatosan mozgatja előre a Nope-ot: van egy történetszál vagy motívum, ami a felszínen egy látványos, de a hagyományos koreográfiát követő szörnyfilm bevett elemének tűnik, de hamar felsejlik benne-mögötte egy filmtörténeti utalás, valami kiszólás vagy csavar.
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7mtpGOZTjPzY16agFs.jpeg)
Ez a csavargatás a legegyértelműbben a látványosságokhoz fűződő viszonyunk megidézésében érhető tetten: miközben egy olyan filmre ülünk be a moziba, ami tényleg gátlástalanul vet be minden eszközt, hogy a jelenleg elérhető legprofibb technológiával szabadítsa a vászonra a szörnyes-űrlényes paráztató motívumokat, közben a látványosságok iránti sóvárgásunk, a videós tartalmaknak való alávetettségünk folyamatosan ki is van figurázva. A Nope így lesz a 2010/20-as évek netes tartalomfogyasztói kultúrájának kritikája, de úgy, hogy Peele közben nem ironizálja agyon az egészet, és nem teszi idézőjelbe az alapsztorit.
Ahhoz, hogy ez az állandó ide-oda játék ne essen szét, komoly egyensúlyozásra van szükség, és bár adódnak döccenők a filmben, a rendező tehetsége végül egyben tartja azt: a Nope többé-kevésbé egyszerre képes arra, hogy Hollywood legszebb hagyományaihoz kapcsolódva működjön szörnyes-ufós scifi/horrorként, miközben ugyanezzel a lendülettel állítja feje tetejére ezt az egész világot.
A Nope-ot augusztus 18-ától játsszák a magyar mozik.