Tíz perc, mégis több van benne, mint egy háromórás nagyjátékfilmben
A rövidfilmrajongók Mekkája volt idén is a Friss Hús fesztivál, a magyar versenyprogramban láthattuk Mária Teréziát szülni egy bálteremben, voltak Hazai Attila-feldolgozások, sátáni színészi alakítások, és kiváló animációs és műfaji filmek is.
Rövidfilmeket nézni amúgy sincs sok lehetősége az ilyesmire nyitottaknak, a filmeknek nincs óriási marketingkampánya, nincsenek nagy mozis vetítések, ezen az egy héten kívül csak más, többnyire külföldi filmfesztiválon lehet őket elcsípni. Pedig a magyar kultúra nagy kincsei ezek, amik sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének.
A kicsin keresztül valami sokkal nagyobb
A Friss Hús a legnagyobb és legfontosabb magyar rövidfilmfesztivál, itt szembesülhetünk, hogy milyen az, amikor a filmesek a rövidfilm formai keretei között - tehát hogy nem hosszabb, mint 30-40 perc - és a nagyjátékfilmeknél jóval kevesebb pénzből dolgozva szabadjára engedik a képzeletüket.
A kisfilm igazán alkalmas arra, hogy egyetlen ötletből, szituációból vagy kérdésből kibontott történetet meséljen el, aminek fókuszáltsága miatt (is) lehetősége van a sztorinál sokkal többet magába sűrítenie: közelképet az abszurd magyar valóságról (A Kis Hatalmasok), vagy anya és lánya között tátongó szakadékról (Pragma).
A kisfilmek talán abban a legjobbak, hogy pár, vagy egyetlen jeleneten keresztül valami sokkal nagyobbat, akár egész világokat tárnak elénk és vetik fel az élet nagy kérdéseit. Erre remek példa a Szemem sarka, Erhardt Domonkos András animációs filmje, ami a tömegközlekedésen ránk törő boldogság pillanatnyi reményéről szól. Ebben egy srác unott arccal utazik egy rozzant Ikarus buszon a Móricz felé hajnalban, aztán felfigyel a busz másik utasára, egy lányra, aki szintén fáradtan bámul kifelé az ablakon, csak a másik oldalon. Ezután, miközben a budapesti látképet feltárva a busz áthalad a Duna felett, a srác ablakból visszabámuló tükörképe közös, álombéli kalandra indul a lány tükörképével. Azonban az elképzelt közös boldogság közben megszólal a busz ajtónyitó csengője, a srác felébred, és egy kis leskelődés és izzadás után végül mégse szól hozzá a lányhoz. A hajnali busz pedig halad tovább.
Az idei fesztiválon nagyon erős volt a kortárs magyar animációs program is. A Cannes-i premier után itt volt látható az Arany Pálma-díjas 27 című film Buda Flóra Anna rendezésében, aminek főszereplője az önmagát kereső 27 éves Alice, aki még mindig a szüleinél lakik és a szürke hétköznapokból való kiutat keresi (alkohol, drog és ábrándozások által). Hegyi Olivér (HOLI) A szív kertje című filmjének pedig minden mondata teljesen valódi, mintha az összes, valaha szorongó, útkereső diák egyszerre szólalna meg a filmben.
A vetítéseken egymás után, szünet nélkül játsszák a filmeket, ezért az sem olyan nagy probléma, ha valamelyik nem tetszik annyira az embernek. Külön-külön a versenyprogramok téma szerint, műfajilag változatosan vannak összeállítva, ezért mindenki találhat olyat közöttük, ami behúzza magával és megérinti. Magyar rövidfilmeket nézni a Friss Húson azért is olyan különleges, mert amikor vége a vetítésnek, ugyanaz a hétköznapi Budapest (és Magyarország), és ugyanazok a hétköznapi problémák fogadnak minket, mint a filmekben.
Pályakezdők és nagy öregek
A Friss Hús pontos metszete a magyar filmes, animációs és színészképzéseknek. Az SzFE-n, Freeszfe-n, MOME-n, ELTE-n és más műhelyekben tanuló filmesek itt megmutathatják, hogy min dolgoztak az elmúlt időszakban, ráadásul a filmek átfogó képet adnak arról, hogy milyen témák és filmes megoldások érdeklik a fiatal alkotókat. Természetesen nem kizárólag pályakezdők filmjeiből áll a program, olyan rendezők filmjei is láthatók, akik eddig nem csinálták, vagy inkább nem csinálhatták meg egész estés filmjeiket. A magyar filmtámogatási rendszerben nagyjátékfilmre a nagyon szerencsés, vagy a Káel Csaba-féle Filmintézethez közel álló alkotók kapnak pénzt, fiatalok meg pláne nem.
Ezen a nehezített pályán még inkább felértékelődnek a Friss Húshoz hasonló fesztiválok, ahol a magyar rendezőkre felfigyelhet mind a közönség, mind a tágabb értelemben vett szakma a külföldi fesztiválszervezőkkel együtt. Az ugyanis nem ritka, hogy az itt díjazott filmek szép kört futnak be rangos külföldi filmszemléken is.
Idén a legígéretesebb 30 év alatti rendező díját Korom Anna érdemelte ki a Nikó című filmért, ami a zsűri indoklása szerint abszurd helyzeteken keresztül követi a szabadságra vágyó, új kezdeteket kereső karaktert. ”A legjobb magyar élőszereplős rövidfilmnek járó elismerést az Affrikáta című film kapta. Gyimesi Anna alkotása felforgatta a sztereotípiákat és összetett portrét mutatott be egy nőről, aki lányai árnyékából kiemelkedve magára irányítja a figyelmet, amiben már jó ideje nem volt része, indokolta a zsűri.
A fesztivál másik nagy erőssége, hogy a tehetséges fiatal színészek mellet a szakma legismertebb alakjai is feltűntek filmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott - a teljesség igénye nélkül - Székely Rozi (aki az egyik legjobb alakításért járó elismert kapta) a Nikóban, Hegyi Barbara és Szőke Abigél párosa, Ónodi Eszter és Patkós Márton a Sátánban, Kováts Adél az Affrikátában (aki a másik „legjobb alakításért” járó díjat nyerte), valamint Gazsó György, Keresztes Tamás és Trill Zsolt triója A Kis Hatalmasokban. (Érdekes, ugyanakkor nagyon pozitív is, hogy Trill, aki a mostani rendszer egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze, vállalta ezt a szerepet egy Freeszfe-s filmben.) Rajtuk kívül Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza és Kautzky Armand is látható volt kisebb-nagyobb szerepekben.
A Freeszfe-sek vizsgavetítése után azt írtuk, hogy a magyar film jövője jó kezekben van. A Friss Hús után is ugyanez az ember érzése, csak még határozottabban. A szuper filmek, a szakmai beszélgetések és maga a fesztivál hangulata feledtetni tudta (egy ideig legalábbis) azt a pesszimizmust, ami az Aranybulla sorozat és a Hadik című film után kialakult bennünk.