Ha szeretnél még a nagy tömegek előtt elcsípni izgalmas külföldi előadókat, arra itt a jó lehetőség
- A külföldi underground meghatározó alakjai jönnek el az Isolation Budapest nevű egynapos zenei fesztiválra, három teremben összesen 14 kiváló élő produkciót lehet majd meghallgatni október 14-én, szombaton az Akvárium Klubban a Liszt Ünnep részeként.
- Itt lesz az amerikai virtuóz, Nick Hakim, a feltörekvő punk-rap szcéna vezetőjévé váló Wu-Lu, és hozza magával a stroboszkópos klubhimnuszait a divatvilág egyik legfelkapottabb előadója, COUCOU CHLOE is.
- Magyar fellépők nélkül viszont nem lenne teljes a felhozatal: konkoi atmoszferikus folyamatzenéje most először szövegekkel egészül ki a Platon Karataevből ismert Balla Gergely tolmácsolásában, fellép az újhullámos hiphopot képviselő Wavy kollektíva, és a zajos rockot játszó Darage is.
Az Isolation Budapest főszervezőjével, Czeglédi Szabolccsal beszélgettünk az idei és a tavalyi fesztiválról, tapasztalatokról, a budapesti koncertkínálatról, a cikk végén pedig mi is ajánlunk három fantasztikusnak ígérkező koncertet.
Honnan jött az Isolation Budapest ötlete?
A koronavírus-járvány alatt maradt egy csomó energiám kreatív koncepciókon gondolkodni, és egy kicsit kiszakadni a mindennapi hajtásból. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék egy olyan fesztivált csinálni, ami referenciapont lehet, akár olyan értelemben is, hogy az itt fellépő külföldi előadókat még éppen abban az időben csípjük el, amikor még eljönnek egy budapesti kis indoor fesztiválra, a következő időszakban viszont már várhatóan a közepes és nagy fesztiválok lineupjaiban fognak szerepelni.
Idén érkezik angol, amerikai, norvég, holland, francia és portugál zenekar is, ők a saját hazájukban elismertek, sőt a headlinerek több kontinensen is turnéztak már. Szóval az, hogy itthon még kis névnek számítanak, az nem feltétlen igaz a világ minden pontjára. Emiatt lehetne úgy is tekinteni az Isolation Budapestre, mint egy showcase esemény, de valójában nem az. Nem kifejezetten a szakmának szól, persze örülünk annak, ha valamelyik magyar fesztivál itt látja meg azt az előadót, akire azt mondja, hogy tökéletesen illeszkedne a nyári programjába, de ez inkább egy zenei fesztivál. A koncepció legfontosabb része talán az, hogy a fesztivál vendégei az Akvárium Klub bármelyik termébe belépve izgalmas élő produkciókat lássanak, ezért elengedhetetlen feltétel, hogy az előadók jól működjenek élőben.
Hogy kell elképzelni egy ilyen egynapos fesztivál szervezését?
Amikor a 2021 körül összeraktam a koncepciót, a Liszt Ünnep és a MÜPA nyitott volt rá, hogy mellénk álljanak, így óriási dolog, hogy közös szervezésben immáron második alkalommal tudjuk megvalósítani az Isolation Budapestet. Az előkészítés egy évvel a fesztivál előtt kezdődik el, tehát ahogy vége lett a tavalyi eseménynek, kielemeztük azt a többi szervezővel, utána gyakorlatilag azonnal, október elején el is kezdődött a következő év booking folyamata. A nyár közepi bejelentésig egy kicsit csendesebb időszak van, és most az utolsó hetekben pedig már a konkrét, operatív előkészítési munkálatok zajlanak.
Mennyire volt nehéz tavaly referencia nélkül elhívni az előadókat?
A tavalyi olyan értelemben volt nagy kihívás, hogy viszonylag korán sikerült két abszolút húzónevet összehozni, akik közül az egyik az utolsó pillanatban, még a bejelentés előtt visszamondta, a másik pedig gyakorlatilag ezzel egyidőben feloszlott. Így nagyon gyorsan újra a nulláról kellett indulni, koncepciót kellett váltani. Öröm az ürömben, hogy ha az eredeti verzió valósult volna meg, akkor nem lehetett volna 10-15 kisebb előadó körülötte, hanem csak 4-5.
Az első neveket nehéz volt behúzni, de onnantól, hogy megvannak azok a fellépők, akikre a többiek is ugranak, szépen lassan mindenki elvállalta. Sosem könnyű az elején, főleg egy olyan turbulens helyzetben, mint ami a járvány után volt, tehát abszolút kiszámíthatatlan volt, hogy fog elsülni a dolog. Azért is nagy szó szerintem, hogy sikeres volt a tavalyi első felvonás, mert szinte minden az ellen szólt, hogy a 2022-ben egyből a járvány után egy kvázi, sok ember számára ismeretlen előadókból álló, induló fesztivált megcsináljunk.
Milyen tanulságai voltak a tavalyi fesztiválnak? Mit változtattatok idénre?
Egy ilyen fesztivál esetében fontos szempont, hogy dinamikailag hogy működnek a termek egymással egy időben. Tavaly volt egy óra, amikor azt éreztem, hogy viszonylag hasonló stílusú, kicsit downtempó zene szólt mindhárom teremben, ami szerintem megtörte a flow-t. Ezt figyelembe véve idén igazán próbáltunk figyelni arra, hogy a stílusok termenként váltakozzanak, ha valahol lassabb, könnyedebb zene megy, akkor azzal párhuzamosan legyen egy energikusabb koncert is, így mindenki találhat a hangulatához megfelelő élményt.
A tavalyi programban volt három erős húzónév, idén viszont a tavalyinál zeneileg izgalmasabb line-up született. Tehát most fog kiderülni az is, hogy az emberek egy-egy zenekarra, vagy a koncepcióra, 15 élőben szuper erős előadóra vesznek-e jegyet. Hosszú távon a cél az lenne, hogy a koncepciót szeressék meg, és bízzanak a szelektorok ízlésében.
Magyar előadók is lehetőséget kapnak a fesztiválon, mi alapján válogatjátok ki őket?
Tavaly abszolút a pályájuk elején lévő előadókat hívtunk, akiket nagyon kedvelek, és úgy éreztem, hogy segíthet nekik a fesztivál egy újabb lendületet adni az indulásukhoz. Idén egy kicsit másképp gondolkoztam, a termek stílusához illeszkedő hazai előadók érkeznek majd. A Kishallban például dominálni fog a punk, a Chubby and the Ganghez és a Iguana Death Culthoz tök jól passzol a Darage.
A Lokálban atmoszférikus zenékben gondolkodtunk, például a Pedro Alves Sousa portugál szaxofonoshoz, aki minimál dobokkal, meg zajhangokkal dolgozik, úgy éreztem, ehhez a hangulathoz tök jól passzolna a Balla Gergő a konkoi-jal, akinek szintén elég meditatív zenéje van. Nóvé Soma Chet Baker Special tematikájú koncertje egyértelműen rezonál a fesztivál idei hangulatával, a Wavy esetében pedig azt éreztem, hogy ha már az angol lo-fi, punk, rap szcéna legkirályabb előadója, Wu-Lu eljön hozzánk, szeretném megmutatni, hogy hazai fronton ki képviseli legautentikusabban ezt a vonalat.
Az A vagy B listás sztárok alatti szinten azért ezermillió tehetséges és feltörekvő előadó van. Hogyan rakjátok össze a line-upot?
Igazából nyitott szemmel járok, sok külföldi ügynökkel egyeztetek, nézem a fesztiválok kis és nagy fellépőit, de valójában sok előadót ismerősök ajánlásain keresztül ismertem meg. Próbálok minél inkább képben lenni, meg a külföldi partnereimet is biztosítom arról, hogy nagyon szívesen fogadok mindenféle ajánlást, és akkor ezeken keresztül le lehet szűrni, hogy éppen ki hol tart, belefér-e nekik a turnéba, és hogy belefér-e a mi büdzsénkbe.
Azoknak, akik nem ismernek a fellépők közül senkit, mit mondanál, miért éri meg elmenni az idei Isolationre?
Kevés olyan rendezvény vagy fesztivál van Magyarországon, aki ide tud hozni éppen a nemzetközi ismertségtől egy karnyújtásnyira lévő, élőben izgalmas, értéket képviselő előadókat. Ha valaki még szeretné őket idő előtt elcsípni, akkor arra itt van a jó lehetőség.
Mi lehet az Isolation Budapest plafonja?
Meg kell nézni, hogy az idei év hogy működik. A tavalyi után akár reális gondolatnak tűnhet, hogy öt év múlva az Isolation Budapest akár kinőhetné magát egy két-háromezres egynapos beltéri fesztivállá is, és szerintem ez is a plafonja egy ilyen típusú rendezvénynek Budapesten.
Milyen most a budapesti koncertkínálat?
Az elmúlt 1,5 év szerintem nagyon izgalmas volt, az ősz is jónak ígérkezik, inkább a jövő évtől félek. Budapestet talán leginkább a mindenkori önmagához érdemes mérni, szerintem 2019 magasságában sikerült elérni azt, hogy versenyképesek voltunk Béccsel és Prágával. Ezt egyre kevésbé látom, és a diverzitás sem akkora, a rétegprodukciók már egyre kevesebb alkalommal jutnak el ide.
Annyira magasak lettek a turnézási költségek, hogy egész egyszerűen nem merik az előadók vállalni a rizikót. Magyarország most, ha van Európán belül ABCD piac, akkor szerintem most inkább a C-ből próbál visszajutni a B-be. A feljövőben lévő aktuális produkciók, amik akár szerintem működhetnének Budapesten is, megállnak gyakran megállnak már az A küszöbén, sokszor már a B-be se jutnak el. Azokkal a jegyárakkal meg nézőszámokkal, ami Hollandiában, Franciaországban, Németországban van, egyszerűen nem tudunk versenyezni.
Vannak olyan zenei trendek jelenleg, amik neked is tetszenek?
Példátlanul nagy lett a mainstream, aminek egyébként tök örülök, szerintem a magyar zenetörténetben soha nem volt még példa arra, hogy előadók azon versenyezzenek, hogy kettő vagy nyolc óra alatt adnak el 12 ezer jegyet. Ez szuper dolog.
Viszont a nagy előadók mögött kialakult egy légüres tér, és várom, hogy oda berobbanjon valami, mert bár kereslet van, még nem érkezett meg szerintem a következő irány. A legutóbbi stílus, ami nagyot tudott menni underground szinten, az a trap volt, de mostanra azt érzem, hogy ha valaki be akar törni a trap piacára, már nagyon újító módon kell hozzányúlni a stílushoz, hogy felkeltse a potenciális közönség érdeklődését. Valójában nem látom egyelőre, hogy mi lesz a következő nagy dobás.
Zárásképpen, kinek a fellépését várod a legjobban?
Wu-Lura nagyon kíváncsi vagyok, annyiféle stílus összpontosul benne, szerintem érdekes, amikor valaki ennyire diverz gondolkodik. Vannak szofisztikált, hip-hoposabb trekkei, de vannak ilyen klausztrofób, grunge hatású számai is. Wu-Lu koncertjein gyakran ki van rakva a színpadra egy mikrofon, ha valaki fel akar menni beleüvölteni, akkor megteheti. Az őrület, amit ő fog hozni, szerintem izgi lesz. Nagyon kíváncsi vagyok Pedro Alves Sousara, és ha kell még egyet mondani, akkor nyilván Nick Hackimot mondom, nagyon szeretem a zenéjét.
Ezeket ne hagyd ki
Cosmo Pyke: A délkelet-londoni előadó számai az indie, a jazz és a two tone hangzásait vegyítik a klasszikusabb hip-hop elemeivel. Szövegeiben a Z-generáció életéről, felnövésről, szerelemről szóló átélhető történeteket mesél, művészeti, irodalmi és zenetörténeti utalásokkal átszőve. Deszkázós, Frank Ocean-höz hasonló vibeok, magával ragadó szójátékok és ellenállhatatlan groove-ok várhatók a NagyHallban 20:15-től. Ha csak egy számot hallgatsz meg tőle, ez legyen az:
COUCOU CLOE: Esküvői ruhák, virágcsokrok, nyugtalanító, futurisztikus hangzás, sokkoló lírai szövegek, stroboszkópos, ütős klubhimnuszok - ez várható a divatvilág egyik legfelkapottabb producer-énekesnőjétől, COUCOU CLOE-tól a feszitvál zárókoncertjén 23:55-től a KisHallban. A francia származású, Londonban élő előadóra 2017-ben Rihanna is felfigyelt, sőt Doom című számát felhasználta az általa rendezett Fenty x Puma showban a New York Fashion Week-en. Ha csak egy számot hallgatsz meg tőle, ez legyen az:
Wavy: A 2021 végén bulisorozatból induló, aztán alkotói kollektívává, majd baráti társasággá fejlődő Wavy rövid idő alatt magyar underground egyik legmenőbb formációjává vált, főként az újhullámos, alternatív hiphop világában alkotnak. A csapatban vannak producerek, DJ-k, előadók, újságírók és kreatív szakemberek is, debütáló albumuk, a Babel - a cím arra utal, hogy magyar és angol nyelvű számok is vannak - idén júniusban jelent meg. A Lokálban igazi dzsembori és dzsemmelés lesz 21:30-tól. Ha csak egy számot hallgatsz meg tőlük, ez legyen az: