Ki vagy, te gyönyörű magyar latex csacsiszörny?
Az Örkény Színház legnagyobb dobása az elmúlt években kétségkívül A Kertész utcai Shaxpeare-mosó volt, Bodó Viktor rendezését 2019-ben mutatták be, azóta is teltházzal játsszák. A szövegkönyv a Rómeó és Júliából, Závada Péter átiratából és a színészek improvizációiból állt össze. Az előadás elnyerte a Színikritikusok díját, de ami fontosabb: a (fiatal) színházkedvelők körében szájhagyomány útján terjedt, hogy mennyire menő a darab. Én is ajánlás után mentem el rá, életem legnagyobb színházi élménye volt, éppen ezért fel is csillant a szemem, amikor kiderült, hogy Bodó és csapata idén újra Shakespeare-t rendez Lidércek, Shaxpeare, Delírium (azaz LSD) címmel, a Szentivánéji álomból.
Bodó egy vidéki állami rehabba helyezte át a történetet, ahol a drogos és alkoholista színésztől és reppertől kezdve a skincare-influenszeren át a szegénysorból származókig a magyar társadalom széles köre megjelenik, függőségeikkel együtt. Schnábel Zita díszletében a falakról potyog a vakolat, a térkő redves, egy nagy vihar után pedig beázott az egész épület.
„Megin’ egy szétírt / Full gagyi Sékszpírt? / Nem hiszem el! / Szerepem szánalom, / A szöveg egy trágyadomb, / Persze, a hátamon, / Én viszem el” – kezdi az előadást a széttört zongora alól kibújó, Shakespeare-jelmezes Máthé Zsolt, majd pucérra vetkőztetik. A Szentivánéji álom története csak az előadás keretét adja, azon belül is a mesteremberek, jelen esetben betegek előadása a hangsúlyos. Ahogy Shakespeare jelmezéből, az eredeti szövegből sem sok maradt, Závada és a társulat rendesen átdolgozta azt, cserébe viszont van slam poetry, mindenki számára érthető nyelvezet, valamint kollektív halu és fless.
Bodó előadásainak esztétikája inkább a német színházi formákban gyökeredzik, ahol az asszociatív improvizációk, a popkulturális utalások tudatos használata, illetve a technikai médiumok beemelése sokkal jellemzőbb, írja Deres Kornélia színháztörténész, aki ezt a stílust cool fun esztétikának nevezi. Az LSD tele van ilyen popkulturális utalásokkal: Máté Péter, drum and bass, Timothé Chalamet, Deutsch Tamás, Groovehouse, Bajdázó, de még a Breaking Bad is megjelenik a rehab igazgatójának (Polgár Csaba) képében, aki kopasz, bajszos és droglabort üzemeltet.
Deres szerint Bodó színházában a kabaré dramaturgiai és játéknyelvi sajátosságai is megjelennek. Az előadás előrehaladtával egyre többször bukkannak fel „színháztörténeti jelentőségű” trashgegek és bohózati elemek, amik megakasztják a narratívát: Kókai Tünde kosárpalánkon lógva mond szöveget, Zsigmond Emőke a plafonról és létráról lóg, a mesteremberek pedig egy véres horrorfilmeket - vagy a Jackasst - megidéző abszurd jelenet alatt találják ki, hogy milyen előadást is csináljanak. Ez természetesen tökéletes a jelenlegi kulturális- és színházi helyzetre vonatkozó utalások halmozására, a közönség nagy örömére (Honfoglalás spin-off, Bánk bán alapú pankráció, abszurd lovasszínház).
Ugyancsak véres, pankrációra hajazó verekedés van a két női szerelmes között, ami az előzővel ellentétben sokkal inkább elidegenítő hatást kelt. A rehab vezetőjének felesége (Hámori Gabriella) és az egyik mesterember (Jéger Zsombor) közötti fülledt, pornófilmre hajazó szexjelenetben pedig elhangzik az előadás legjobb mondata: „Ki vagy te gyönyörű magyar latex csacsiszörny?”Az egész természetesen mit sem érne az Örkény társulata nélkül, akik virtuóz módon minden szerepben helytállnak. Ezek az epizódok és a darabon belüli darab nemcsak hogy megakasztja, szinte teljesen dekonstruálja a színpadi világ valóságát, bravúrosan összemosódik minden, pont mint egy LSD-tripben. A rehab jelentette biztonságból és állandóságból eljutunk a totális széteséséig, majd hirtelen vissza is esünk a keserű valóságba. A trip okozta eufória után a nézőnek is beüt a másnap, vagy ahogy Jan Kott írja, a „nappal feledést parancsoló cenzúrája”. A Szentivánéjivel ellentétben itt nincs happy end, benne ragadunk az őrületben, újra és újra, körkörösen. Mert, ahogy az igazgató egy másik szituációban mondja: „Választásunk van más? Ja hogy nincs.”
Lidércek, Shaxpeare, Delírium, Örkény Színház, bemutató: október 6.