„Ezt nagyon fájdalmas nézni, de muszáj annak lennie”

Kevés ukrán várost rombolt le annyira az orosz megszálló hadsereg 2022 tavaszán, mint Mariupolt. Putyin számára stratégiai és ideológiai szempontokból is fontos volt a hátártól 50 kilométerre fekvő Fekete-tengeri kikötőváros elfoglalása. Az ostrom négy hónapig tartott, a harcokban a visszafogottabb becslések szerint is legalább húszezer civil vesztette életét. Itt volt az a színház, ahova civilek menekültek és az orosz hadsereg lebombázta, ahogy az a szétlőtt szülészet is, ami előtt ez a kép készült:

A Jevgenyij Maloletka, az AP ukrán fotósa által készített képen a mentőalakulatok az lebombázott épület udvarán át menekítenek hordágyon egy várandós nőt. Az AP stábja - Maloteka mellett Misztiszlav Csernov videós/rendező és Vasilisa Stepanenko producer - volt az egyedüli, aki az ostromlott városban maradt, így az ő felvételeiken keresztül ismerhette meg a világ a civilek szenvedését.

A fotón kívül több elhíresült anyagot is készítettek, például a mariupoli kórház pincéjéből. Az orosz hadsereg szinte vadászott rájuk, napokig az orvosok rejtegették őket, még fehér köpenyt is kaptak álcázásképp. Végül ukrán katonák menekítették ki őket, mint kiderült, ezért: „Ha elkapnak, kamera elé állítanak, hogy bemondd, minden, amit leforgattál, hazugság volt. Minden erőfeszítésetek, minden, amit Mariupolban tettetek, hiábavaló lesz” – mondta nekik az egyik katona. Történetükről ebben a cikkben írtunk bővebben.

Míg Maloteka fotózott, addig Csernov videóra vett mindent, a felvételekből pedig összeállt a 20 nap Mariupolban (20 Days In Mariupol) című dokumentumfilm, ami megkapta a 2023-as Sundance Filmfesztivál közönségdíját, és amit a Verzión is vetítenek.

Az elmúlt másfél évben készült már pár film az orosz-ukrán háborúról és borzalmairól, például a Szabadság tűz alatt – Ukrajna szabadságharca, ez azonban sokkal fókuszáltabb: ahogy azt a cím is sugallja, a film a háború első húsz napját mutatja be, onnantól, hogy Csernovék - az invázió kezdete előtt egy órával - megérkeznek Mariupolba, egészen addig, hogy a Vöröskereszt konvojával elhagyják a várost, pont még annak eleste előtt. Tudták, hogy a kulcsfontosságú kikötő korai célpont lesz, de az, amit abban a közel három hétben átéltek, még a legrosszabb elképzeléseiket is felülmúlta.

link Forrás

A 20 nap Mariupolban a lehető legfeszültebb jelenettel indul, amit a film végéből emeltek előre - mint az online videóknál, egyfajta figyelmet megragadó, berántó funkcióval-: az újságírók egy kórház felső emeletén tartózkodnak, amikor felbukkannak az első Z-jelzésű orosz tankok, a megszállók elérték a belvárost. Az épületet bekerítették, az egyik tank - lövésre készülve - feléjük fordítja a csövet, amire mindenki fejvesztve rohan fedezéket keresni.

„A háború nem robbanással, hanem csenddel kezdődik” – mondja Csernov, akinek halk, szinte suttogó narrációja rögtön megteremti a feszült hangulatot. A film idegörlő helyszíni tudósítás, nincs politikai megfejtés, a kontextust a narráció mellett csak a híradó részletek adják.Az invázió első napján belefutnak az utcán egy hisztérikusan síró nőbe, aki fiát keresi. Azt mondják neki, menjen haza, bújjon el a pincében, nem fognak civileket támadni. Tévedtek, nem sokkal később egy rakéta csapódik az utcába. Pár nappal később újra találkoznak, és Csernov elnézést kért, ő sem gondolta, hogy ez lesz, a néző az újságírókkal együtt fedezi fel, mit is jelent a háború a helyiek számára.

Sokan elmenekültek, akik pedig úgy döntöttek, hogy maradnak, óvóhelyek hiányában pincékben húzódnak meg, miközben a rakéták a katonai célpontok mellett a polgári infrastruktúrát is tönkreteszik, nincs áram, fűtés, telefon- és internetkapcsolat, elszigetelik a lakókat a külvilágtól. Csak néhány kórház üzemel, ezek a legbiztonságosabb helyek, ahová több százan zsúfolódnak.

A film nagy része ezekben az intézményekben játszódik, a háború borzalmait itt lehet a legjobban szemléltetni. Csernov kamerája végig forog:

• amikor a stáb a mesterlövészek golyói és a bombázások elől menekül,
  
• amikor hozzák be a sürgősségire a tizenéves kisfiút, akinek egy bomba focizás közben leszakította a lábát,
  
• amikor az anyuka megtudja, hogy meghalt a 16 hónapos babája,
  
• amikor hordágyon viszik ki a szülészetből a terhes anyukát,
  
• és akkor is, amikor a tömegsírokba dobálják a holttesteket.

Brutálisabbnál brutálisabb felvételek követik egymást, az orvosok a műtéteket megszakítva kérik, hogy a lehető legtöbb mindent vegyenek fel. „Ezt nagyon fájdalmas nézni, de muszáj annak lennie” – mondja a narrátor egy ponton.

Amikor nem a kórházban forgat, Csernov az utcákat járva bemutatja, hogy mit tesz az emberekkel az izoláció és információhiány. Pánik és zűrzavar uralkodik, egyes lakosok azt hiszik, hogy az ukrán erők támadják őket, mások a rendőrökön és az újságírókon vezetik le a feszültséget. És vannak, akik azt hiszik, hogy mindent meg lehet tenni, és kihasználva a káoszt kirabolnak boltokat. Az egyik legerősebb jelenet, amikor a síró tulajdonos visszateteti a focilabdát a férfival, aki úgy kapta azt fel a romos boltban, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

A 20 nap Mariupolbannak nincs narratív íve, az újságírók célja, hogy amíg a városban vannak, a lehető legtöbb mindent rögzítsenek, majd azokat a lehető leggyorsabban eljuttassák a szerkesztőikhez. Ez internet hiányában igen nehézkes, a város pár pontján van csak kapcsolat, a végére Csernov mindössze 10 másodperces klippeket tud elküldeni. Ezek - kezdve a terhes nő képével - korábban már bejárták a világsajtót, az eredeti kontextussal kiegészülve azonban még erősebben hatnak.

Miközben „a pusztítás szadista vírusa” megfertőzte a várost és az egész országot, az orosz propaganda és a tisztviselők még mindig azt állítják, hogy a képek álhírek, azokat teljesen megrendezték és információs terrorcselekménynek minősülnek. Csernov filmje ugyan csak az első 20 napról szól, de emlékeztet minket arra, hogy a háború jelenleg is zajlik, az oroszok a mai napig támadnak civil célpontokat, csak a pokol az emberek mindennapjává vált.

A 20 nap Mariupolban című filmet a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon november 26-án és 29-én is vetítik.