Erdélyből jöttek, mesterségük címere neopszichedelikus progresszív alternatív posztpunk
„Hosszú hajú ifjú csibészek és egy fiatalasszony játszotta a dalokat, melyek igen kellemesen csengtek a fülnek” – így kezdi Dé:Nash azt a csaknem egyórás dokumentumfilmet, amely a sepsiszentgyörgyi Raklap zenekart mutatja be. A tagok még mind középiskolások voltak – néhányan még most is azok –, amikor megjelent a szia mama című daluk (ha ennyi személyesség belefér, a kedvenc soraim belőle: „Biztonsági övem a galaxis / Egyszer éltem, mondták élhetnék kétszer is / Kiömlik a tejút, a parazita ott él / Nincs már mit inni csak a kékszínű koktél”).
Idén tavasszal adták ki első lemezüket, az Alicsdmeafoldetmertleakrokszalni című albumot, nem sokkal később pedig a Budapest Parkban léptek fel, de volt már koncertjük a Gödörben és a Fishing On Orfűn is. Az orfűi fesztivál szervezőinek társulása, a Happy Fisherman Agency dokumentumfilmet is készített a zenekarról. „Nem lehetett szó nélkül elmenni a tehetségük mellett, amelyhez hasonlóval rég találkoztunk, pláne mikor kiderül, hogy több, mint 700 kilométerre élnek tőlünk” – mondta Egyedi Péter (Óriás, Mmamt), a Fishing és a HFA egyik vezetője, egyben a film társrendezője.
A film elején Dé:Nash a tőle a színpadon is megszokott stílusban vezeti fel a Raklap történetét, majd elrollerezik Sepsiszentgyörgyig, hogy megtudja, a városban tényleg mindenki sálas művészember-e, mi az a sepsi „kulturális gomolygás”, és milyen a neopszichedelikus progresszív alternatív székely posztpunk – ami a tagok állítása szerint a Raklap stílusa. Vagy, Dé:Nash szavaival élve: milyen ez a „kellemesen huncut zenekar”, aminek a Raklap tűnt. A filmben, bár nem központi téma, szó esik arról is, milyen az Erdély-Magyarország viszony most a zenében (aki kíváncsi: a sepsiek tapasztalata az, hogy Erdélyben az a zenekar tud sikeres lenni, aki előtte „kiment” Magyarországra, és ott/itt az lett).
A filmet idén húsvétkor forgatták, december 27-én mutatták be Sepsiszentgyörgyön, a Művészmoziban. Mostantól online is megnézhető, először nálunk.