Még felvételről is nyomasztó látni, ahogy egy meztelen nő húzza-vonja testén a bőrt, körös-körül a hasán, a hátán, a mellén, mintha idegen anyag, szűk ruha nehezen összefogható redője volna. Bárki kipróbálhatja, nem fáj, nem is különösebben kellemetlen, és mégis:

az embert taszítja a sérülékenység. A sajátja éppúgy, mint másoké.

Jérôme Bel előadásai nem is attól különlegesek, hogy felmutatják ezt a kitettséget, és szembesítenek a nyilvánvaló szorongással, amit kivált. Inkább mert képesek mindezt humorral, játékossággal, keserűség nélküli iróniával meglepően felszabadítóvá tenni. Mintha ez az esendőség nemcsak az ember veszte volna – de lényege is.