Mégis, mi működik normálisan ebben az országban?

A kérdést egy oknyomozni próbáló újságírónő telefon-beszélgetőpartnere teszi fel a vonal másik végén. De az ország, amiről szó van, nem Magyarország. Ez biztos. Hogy voltaképpen micsoda, az viszont nem biztos egyáltalán. Ahhoz is kell idő, hogy egyáltalán erre rájöjjön a néző.

Mármint Prikler Mátyás Hatalom című filmjének a nézője, amelyet tavaly tavasszal mutattak be Szlovákiában, előbb a mozikban, majd a televízióban – azt írták a lapok, hogy tisztes sikerrel –, ám hozzánk csak idén januárban érkezett meg, mérsékelt hírverés mellett, ami meglátszik az iránta mutatkozó érdeklődés szerény jellegén is.

Valahol Közép-Európában járunk ebben a filmben, az Unió peremén, az emberek hol szlovákul, hol magyarul beszélnek itt, megesik (nem is egyszer), hogy ugyanabban a pár perces párbeszédben váltanak át egyikről a másikra. Könnyű emiatt Szlovákiára, azon belül a Felvidékre asszociálni, és azon morfondírozni, hogy hol lehetnek arrafelé magyarok által is lakott falvak, ahol sűrű fenyvesek teszik vadregényessé a tájat, és telente mindent belep a hó.

Végül leesik: szóba sem kerül egyszer sem, hogy melyik országban, városban, faluban vagyunk, mi több, olyan egyenruhát sem viselnek sehol K-Európában a rendőrök, amilyet a Hatalomban. Lehet, hogy ez a távolítás működhetne hatékonyabban, direktebben is, de akkor sem veszítünk semmit, ha végig abban a tévhitben ringatózunk, hogy Szlovákiát látjuk, és bizonyos párhuzamokkal bíbelődünk. Nem leszünk idegenek ebben a filmvilágban se így, se úgy.

Prikler Mátyás a Felvidéken született, Pozsonyban tanult, egy-két szemeszter erejéig a Színház- és Filmművészeti Egyetemre is járt Budapesten, így sok helyütt otthon van – még Prágában is –, a magyarországi mozis univerzumot is alaposan ismeri, producerként olyan jól sikerült művek készítésében közreműködött, mint Kis Hajni Külön falkája, valamint Reisz Gábor Magyarázat mindenréje. Prikler közép-európai típusú nemzetköziségéhez – hasonlóak mindannyian lehetnénk, ha csak harmadannyira érdekelne bennünket, hogy mi történik a közelünkben – pontosan passzol, hogy a filmje szlovák–cseh–magyar koprodukcióban készült; a Nemzeti Filmintézet is tett bele némi pénzt, nem sokat, nem sietve, persze a végeredmény felől nézvést ez részletkérdés.