Nézed egy bántalmazott nő iszonyatos szenvedéstörténetét, és közben mégis nevetsz
Kaparjunk össze pár apróbb utalást az Óz, a nagy varázslóra, emlékeztessük kicsit a nézőt a Reszkessetek, betörők!-re, a hangulat kedvéért tegyük be a Nightmare before Christmas zenéjét, majd nem sokkal utána Britney Spears Toxicjának találó feldolgozását, amitől a dal egy rajongó lány helyett inkább már egy bántalmazó, mérgező férfiról szól, közben haljon meg minél több ember, és mindezt pakoljuk bele valami rettenetesen nyomasztó havas tájba, hogy a végeredmény az eredeti Fargónál is fargósabb legyen.
Egy mondatban körülbelül ennyi lenne a Fargo új, ötödik évada, ami továbbra is sötét, drámai, erőszakos és ijesztő, de még mindig rettenetesen vicces. Noah Hawley-nak ismét sikerült precízen egyensúlyoznia azon a nagyon vékony határvonalon, ahonnan akármelyik oldalra átbillenve nagyot lehetett volna rontani. De nem rontott, inkább tökéletes arányérzékkel mutatta be egy minden szempontból bántalmazott nő iszonyatos szenvedéstörténetét, és közben el tudta érni, hogy a néző a legmélyebb poklot bámulva is tudjon hangosan nevetni. Ahogy az 1996-os film, gyakorlatilag ez a történet is egy tévé előtti kötögetéssel és emberrablással kezdődik. 2019-ben, még a covid előtt, de már Trump győzelme után, Minnesotában járunk. A Juno Temple által alakított Dorothy Lyont (első, egyben dupla utalás az Óz, a nagy varázslóra a Dorothy névvel és az oroszlánnal) elrabolják, de az eredeti filmben elrabolt feleséggel ellentétben itt ő nem egy kellék, hanem a főszereplő. Az egyik. A másik egy bűnszervezetet vezető, Trumpnál is trumpistább önjelölt seriff, Roy Tilmann, akit a mellbimbópiercingekkel feldíszített Jon Hamm játszik.
Bár elég hamar kiderül, és gyakorlatilag az egész évadnak ez az alapsztorija, azért jelzem, hogy most spoiler következik: a bimbópiercinges, trumpista őrült raboltatta el a tulajdonát, vagyis Dorothyt, aki több mint tíz évvel korábban szökött meg tőle, egy erőszakos és bántalmazó házasságból, amibe gyakorlatilag gyerekként kényszerítették bele. Ezen a ponton szintén spoilerdúsan visszatérhetünk a tökéletes Toxic-feldolgozásra és az alábbi, mesterien összerakott jelenetre:
Bármennyire is úgy tűnhet az eddigiek alapján, valójában nem arról van szó, hogy a főgonosz egy csúnya, rossz, szélsőséges republikánus, a jó oldalon állók pedig politikailag is a másik oldalon helyezkednek el. Például Dorothy anyósa is fegyverimádó, szociopata, gyanúsan republikánus szavazó milliárdos. Nem mellékesen utóbbi irodájában van egy gigantikus és csodálatos festmény, amin egyszerűen csak annyi áll: NO.
A neten fellelhető, összefüggéseket és utalásokat kereső rajongók szerint egyébként ez is az Óz, a nagy varázslóra akar utalni, mert a N és az O karakterkből ha nagyon akarjuk, ki tudjuk hozni, hogy OZ. Többen pedig már azt is elkezdték tippelgetni, hogy a szereplők közül kire illik a Madárijesztő, a Bádogember vagy az Oroszlán szerepe, mintha ezeket a karaktereket – vagy akár a Micimackó karaktereit – nem lehetne ráhúzni akármelyik film vagy sorozat szereplőire.
De visszatérve: bármennyire is látjuk, hogy a főgonosz seriff tökéletesen illik a MAGA-vonalba (Trump jelszavának rövidítése: Make America Great Again), a sorozat ettől még nem vesz politikai irányt, nem állítja, hogy az egyik vagy a másik oldal rossz. Még Hawley is azt nyilatkozta, hogy az évad összes szereplője republikánus szavazó lenne: nemcsak a vallásosság álcája mögé bújó, nőgyűlölő, agresszív és bántalmazó, önbíráskodó seriff, de a szerencsétlenkedő, ártatlan és kedves férj is, akit egy fegyverimádó szociopata anya nevelt. Csak míg előbbi a MAGA-vonalat képviseli, utóbbi szimplán csak egy klasszik, konzervatív republikánus.
Az új évad középpontjában egy bántalmazott nő és az ő története áll. Az, hogy miután sikerült új életet teremtenie, új néven, új személyiségként, egy új lehetőséget a boldogságra, egy apró hiba miatt újra megtalálta őt a múltja, a feleségeit erőszakoló és gyilkoló (?), bántalmazó férfi. Igen, a bimbópiercinges trumpista vadállat.
A leggroteszkebb szereplő viszont így sem a seriff, hanem – újabb spolier – a szoknyás bérgyilkos, egy középkorból itt maradt bűnfaló, a Sam Spruell által alakított Ole Munch. Ijesztő, rossz ránézni, a képernyőn keresztül érezni a szagát, de közben iszonyúan vicces minden megnyilvánulása. Spruell alakítása pedig hibátlan, sőt az egyik utolsó jelenetében kifejezetten megható is.
Nehéz belekötni az új évadba, talán egy hibát tudok kiemelni. Az eredeti filmben és az előző évadokban mindig erősen dominált a rendőr/nyomozó karaktere, csodás színészeket láthattunk, tényleg emlékezetes alakításokat. Most a Richa Moorjani által alakított rendőrnő karaktere nemcsak simán egydimenziós, de szinte felesleges is, a férje és a családi háttere szintén, most is csak azért jutott eszembe, mert ránéztem a stáblistára, hogy helyesen írtam-e Sam Spruell nevét.
Ennyi hibát viszont bárkinek és bárminek meg lehet bocsátani, a Fargo ötödik évada Juno Temple-nek és Jon Hammnek, de még a suttyót mindenkinél suttyóban eljátszó Joe Keerynek is köszönhetően kifejezetten élvezetes és szórakoztató lett. Állítólag még idén felkerül az HBO Maxra, de pontos dátum nincs, így aki nem bírja ki addig, nézze meg a lassan harmincéves filmet. Az fent van, legálisan is megtekinthető.