Zavart drogdílerek és tajvani kísértetek a moziban
A moziról minden évben elmondják, hogy minimum haldoklik vagy már rég halott, és persze az is igaz, hogy már nem az aktuális filmpremierről beszélnek másnap a zöldségesnél, a buszon vagy a liftben a munkahelyeken, mégis hetente 5-6 új filmet is bemutatnak országosan, nem is beszélve a filmnapok, filmfesztiválok, egyedi vetítések, tematikus filmklubok kínálatáról.
Úgy gondoltuk sokan vagytok még, akik hasonló cipőben jártok mint mi – szeretnétek tudni a jó filmekről, de túl sok a zaj, így jól jöhet, ha a teljesség igénye nélkül összegyűjtünk nektek párat a mostani két hét azon kicsit nís, különleges, nemzetközi filmjeinek premierei közül, amikért szerintünk megéri moziba menni és amik talán könnyen elkerülhetnék a figyelmeteket. Ezek sokszor csak pár vetítés erejéig láthatóak vagy hetek alatt kipörögnek a kínálatból, érdemes tehát résen lenni. Ha pedig nem mutatják be a közeletekben valamelyiket, beszéljetek a hozzátok legközelebb eső mozisokkal, fejezzétek ki aggályaitokat a kiszemelt filmmel kapcsolatban – az országos premierek esetében esélyes, hogy nem a falnak beszéltek.
Premierek
Tűréshatár (Critical Zone) - országos premier: március 7., bemutatja: magyarhangya / előzetes
Mindig érdekes látni, hogy a szűkös anyagi lehetőségek és adott esetben az alkotói szabadságot korlátozni vágyó politikai környezet milyen filmeket termel ki magából (a low budget kultfilmekről Lichter Péter szerzőtársunk állított össze nemrég egy remek listát). A magyar filmtörténet is hemzseg ilyen időszakoktól (nem is kell különösebben a múltba tekintenünk), és szerencsésebb esetben nem csak az elnyomásról és igazságtalanságról üvöltő kisrealista filmek vagy történelmi parabolákba csomagolt rendszerkritikák születnek, hanem olyan formailag is különleges kísérletek, mint a teheráni drogdíler egy sűrű napját bemutató Tűréshatár.
Ali Ahmadzadeh csapata gerillamódszerekkel, rejtett kamerás felvételekkel kerülte meg az iráni hatóságok bigott szabályait. A művet betiltották hazájában és alkotója nem kísérhette el filmjét a locarnói filmfesztiválra sem, ahol a fesztivál fődíjával illették, a méltatásban külön kiemelve az invenciózus operatőri munkát és a rendező és hangmérnöke által évekig gyűjtött és csiszolt egészen egyedi hangkulisszát. Inspiráló és a végletekig szabad film az igazi különlegességek szerelmeseinek.
- Téli szünet (The Holdovers) - országos premier: február 29., bemutatja: UIP-Duna Film / előzetes
Már-már közhelyes, ahogyan ismerőseink panszkodását hallgatjuk, hogy nem készülnek már olyan szórakoztató, szerethető vígjátékok mint régen. Alexander Payne (Kerülőutak) is hasonlóan érezhet, hiszen új filmje nem csak a 70-es években játszódik, de akár akkor is készülhetett volna. Kezdve a főcím múltidéző stáblistájától, egészen a képi világ általános esztétikájáig, Payne rájátszik a kor nosztalgiájára, és felveti, hogy mi lenne, ha a multiplexbe belépve a mai napig olyan karakterekkel találkoznánk, mint a morcos, de jóindulatú történelem tanár (Paul Giamatti), aki a karácsonyi szünet alatt barátságot köt az osztály furfangos bajkeverőjével (Dominic Sessa) és minden idők legjobbfej menzás nénijével (Da'Vine Joy Randolph). És bár nem vagyunk nagy rajongói az ilyesfajta múltidézésnek, kíváncsian várjuk, hogy az itthoni mozikban hogyan válik be ez a próbálkozás, hiszen a Téli szünetet a legnagyobb ellenérzésünkkel együtt is nehéz volt nem szeretni.
- Rigó, rigó, szederinda (Blackbird Blackbird Blackberry) - premier: március 7., bemutatja: Cirko Film / előzetes
A grúz kortárs film, igaz, elsősorban nyugaton tanult alkotóknak köszönhetően, évről évre jobbnál jobb, tabudöntögető filmritkaságokkal jutalmaz meg bennünket. Csak pár példa a közelmúltból, amiknek már a témájuk is sokatmondó: a tradicionális, szigorú szabályok uralta néptánc világát egy fiatal meleg táncosfiú szemszögéből bemutató And Then We Dance, a családján belüli férfiuralmat megelégelő feleség elköltözésével induló vígjáték, a My Happy Family vagy a nagymamája temetésére vidékre hazatérő, ott a helyi hagyományokkal - a család legfiatalabb tagja kell átkísérje az elhunyt szellemét a másvilágra - szembesülő modell lány gyönyörű fekete-fehérben fényképezett története, a Bebia. Hogy két formanyelvi bravúrról, a Beginning-ről és a What Do We See When We Look at the Sky?-ról már ne is beszéljünk.
Ebbe a sorba illeszkedik a tavalyi év egyik nemzetközi fesztiválkedvence, a Rigó, rigó, szederinda, ami a lenyűgöző Eka Chavleishvili főszereplésével mesél egy negyvenes évei végén járó, a faluban renitensnek számító önálló nő szexuális ébredéséről, saját nőiségéhez fűződő viszonyának felfedezéséről, miután egy reggel szembenéz saját halálával. Csupa kliséktől mentes, kellemes meglepetést tartogat ezután is a film, ami a sokadik együttműködés Elene Naveriani rendező és Pákozdi Ágnes operatőr között, akinek Budapestről induló, nem mindennapi életútját ebből az interjúból ismerhetitek meg.
Különleges vetítések
- Frankofón Filmnapok február 28. - március 10., Uránia, Francia Intézet, Turbina / teljes program
Február 28. és március 10. között rendezi meg a Francia Intézet a minden évben nagy sikernek örvendő Frankofón Filmnapokat. Az idei programból nagy kedvencünk Quentin Dupieux, a rövid, frappáns szatírák nagymesterének új alkotása a Yannick, amelyben A felszarvazott férj című olcsó bulvárkomédia párizsi előadása közben egy amatőr műértő megteszi az elképzelhetetlent, és a közönség soraiból hangosan nekiáll kifejezni nemtetszését a darab kapcsán. A filmet 6-án szerdán a Francia Intézetben, 8-án pénteken pedig az Urániában lehet megnézni. A programban többek között ott lesz még a Dardenne fivérek (a Cannes-i Filmfesztivál válogatóinak kedvenc alkotópárosa) új filmje a Tori és Lokita, vagy a tavalyi év egyik legmegosztóbb alkotása (aminek reprezentatív példája, hogy a Cinema Niche csapatán belül is vérre menő háború zajlik megítélése kapcsán), Bertrand Bonello Vadállat című műve.
- Goodbye, Dragon Inn (Bú sàn) - március 8: Corvin Mozi, bemutatja: CineKorda (Cinema Niche, Budapest Film, magyarhangya) / előzetes
A főként az ezredforduló környékének felújított klasszikusaira fókuszáló CineKorda sorozatunkban ezúttal a tajvani filmművészet egyik legismertebb darabját, az Arany Pálmával jutalmazott Apichatpong Weerasethakul által nemes egyszerűséggel csak az utóbbi 125 év legfontosabb alkotásának nevezett, 2003-as Goodbye, Dragon Inn-t vetítjük a Corvin mozi Korda termének óriási vásznán. Tsai Ming-liang megható szerelmes levele a mozihoz, tisztelgése a modern kor átalakulóban lévő intézményéhez, ma már széles körben klasszikusnak számít: Tajpej városában egy régi, impozáns filmszínház hamarosan örökre bezárja kapuit. A pár fős közönség, a megmaradt néhány alkalmazott, de talán még egy-két szellem is King Hu wuxia-klasszikusát, a Dragon Inn-t nézik – mindannyiukat a film által felidézett emlékek és vágyak kísértik. Az új restaurációban bemutatott Goodbye, Dragon Inn a mából nézve még elbűvölőbb, mint valaha.
Kincs, ami Niche (ha ezen a héten nem jutsz el moziba)
- American Fiction - elérhető az Amazon Prime kínálatában / előzetes
Talán mégsem annyira “nís” de nem túlzás kijelenteni, hogy a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt számunkra Cord Jefferson első rendezése, amely 5 Oscar-jelölést ért az utolsó pillanatos nevezőnek. A főszerepben Jeffrey Wright (Angyalok Amerikában, Westworld) egy mérsékelten ünnepelt fekete regényírót alakít, aki óvakodik a politikailag korrekt amerikai közbeszéd farvizén evező és felkapaszkodó, tehetségtelen afro-amerikai alkotóktól és az őket felemelő, bűntudattal teli fehér középosztálytól. Wright egyfajta zavart rezignáltsággal, következetesen vezeti végig élete eddigi legnagyobb alakítását. Az American Fiction poénjai szinte kivétel nélkül működnek, hiszen a főszereplő Thelonious ‘Monk’ Ellison személyes és szakmai kiábrándulásának csúcspontjait és az önutálatot, amely arra készteti, hogy önként prostituálja tehetségét, egyértelműen az amerikai társadalom bohózatba forduló revizionizmusa szüli meg.
Felfedezés
A heti premierek és események fontos gerincét képezik a Cinema Niche rovatának, azonban mi magunk is használunk iránytűket, támpontokat ahhoz, hogy a kiszélesedő, nemzetközi filmkultúra útvesztőiben barangoljunk. A felfedezés alcím alatt hétről-hétre olyan szövegeket, platformokat, útbaigazitásokat ajánlunk (gyakran angol nyelven is), amelyek segítenek tájékozódni és kontextusba helyezni rajongásunk tárgyát.
Sean Price Williams, a Safdie testvérek (Good Time, Uncut Gems) gyakori kollaborátora az utóbbi években újra és újra bebizonyította, hogy nem véletlen tartják sokan az egyik legizgalmasabb aktív operatőrnek a világon (mi biztosan). Williams első rendezése az Édes Kelet a miskolci CineFesten debütált itthon 2023 őszén, további vetítésekről viszont egyelőre sajnos nem tudni. A Talia Ryder, Jacob Elordi és Simon Rex főszereplésével készült alkotás egy érdekes, kísérleti próbálkozás a kortárs amerikai társadalom paranoiáinak leképezésére – amint ismét lehetősége lesz látnia a nagyérdeműnek Magyarországon, sikítani fogunk.
A projekthez egyébként csatlakozott forgatókönyvíróként a kortárs amerikai függetlenfilm hasonlóan elismert alakja, a szabadúszó kritikus Nick Pinkerton, és a film promóciós turnéjához kapcsolódóan a páros el is készítette a hét egyik legjobb jutyúb kontent díjának várományosát: a MUBI friss videójában kedvenc filmposztereikről mesélnek – ez hozzánk hasonló poszter fanoknak pedig kötelezően ajánlott. Pinkerton egyébként 2021-ben egy nagyszerű könyvet is írt Tsai-Ming Liang Goodbye, Dragon Inn című alkotásáról – pont arról a filmről, amelyet a CineKorda sorozatban március 8-án mi is bemutatunk, ahogyan arról már fentebb is írtunk.
A Le Cinéma Club egy egyedülállóan összeállított streaming oldal, amely minden héten egy filmet vetít ingyenesen. A tartalmak hét napon át világszerte minden látogató számára elérhetőek és a válogatott filmek műfajuk és hosszuk szerint változnak, különös figyelmet fordítva a rövid formátumokra. A 2015-ben alapított platform dinamikus online mozitérként működik, izgalmas hozzáférést biztosítva a sokszínű és eredeti hangokhoz. A vetítések a filmkészítők új generációját ünneplik, ritka gyöngyszemek és más inspiráló felfedezések mellett.
Most péntektől egy héten át (03.01. - 03.08.) Chantal Akerman egy ritkán látható Pina Bausch dokumentumfilmjét lehet ingyen megtekinteni. A legendás koreográfusról természetesen évtizedekkel később Wim Wenders is készített egy kiváló 3D-s dokumentumfilmet, ami teljesen más megközelítésben mesél az életműről. Érdekesség, hogy Akerman egyébként is sokrétű munkásságának egy másik darabja nagy port kavart nemrégiben, mikor a brit Sight & Sound magazin 2022-es listáján minden idők legjobb filmjének választotta a szakma Jeanne Dielman, 23, quai du Commerce, 1080 Bruxelles című alkotását. Ha kíváncsiak vagytok a vita két ellenpólusára, Paul Schrader örök rebellis író-rendező véleményét itt találjátok, az egyik legnagyobb élő filmteoretikus, Laura Mulvey írását a témában pedig itt.
Cinema Niche
Az aktuális két hét legfontosabb mozibemutatói, eseményei, olvasni-és néznivalók a filmek világából a Cinema Niche szerint.
Niche? Cinema Niche? Wtf?
A CINEMA NICHE (nís) lelkes filmrajongók közössége, akik itthoni mozikban be nem mutatott, kortárs filmeknek szerveznek vetítéseket nagyvásznon, magyar felirattal.
„Segítünk az óriási zajban felhívni a figyelmet olyan filmélményekre, amiket kár volna kihagyni bárkinek, akit érdekel ennek a művészeti ágnak a fejlődése vagy csak szeret különleges és emlékezetes filmeket nézni.”
Kövesd a Cinema Niche-t az Instán is!