Három filozófus elolvasta Puzsér Róbert könyvét, de nagyon alaposan

Ezt a kritikát három filozófus írta: Tőzsér János, Márton Miklós és Bárány Tibor

Puzsér Róbert Metafizika című könyve huszonkét fejezetből áll. Nem véletlenül éppen ennyiből – ahogy a könyv ajánlójában olvasható:

„A szerző a magyar ábécé huszonkét betűjével huszonkét fogalmat alkotott, amelyeket ontológiai igénnyel jár körül a kötet huszonkét fejezetében – szándéka az, hogy az így leírt huszonkét kör együtt akkora síkot fedjen le, ami átfogó képet ad a valóság és az igazság viszonyáról. Az ábécé betűinek és a tarot nagy arkánumának számbeli egyezésére alapozva a szerző a fejezetek címei és a nagy arkánum huszonkét lapjának archetípusai közt analógiás párokat alkotott, így a huszonkét fejezet szövegét vizuálisan azokhoz tartozó képzőművészeti alkotások egészítik ki, és helyezik tágabb összefüggésbe.”

A fejezetek címei: akarat, boldogság, család, drog, egység, félelem, gravitáció, halál, Isten, játék, Krisztus, lélek, mérték, nemiség, otthon, pénz, rák (mint betegség), szellem, tudat, utazás, vallás, zene. E fogalmak azok, melyek „ontológiai igényű körüljárása” révén „átfogó kép” adható a valóság végső vagy metafizikai természetéről – a szerző szerint.

Először röviden bemutatjuk, milyen gondolati elemekből áll össze Puzsér metafizikai víziója, majd pedig elmagyarázzuk, miért tartjuk a könyvet filozófiai szempontból elhibázottnak, szinte értékelhetetlennek. Sokat fogunk idézni a szerzőtől; szeretnénk, ha az olvasó érzékletes képet kapna és közvetlen benyomást szerezne a Metafizika retorikai-gondolati működéséről. Előrebocsátjuk: nem szeretnénk senkit lebeszélni e díszes, gazdagon illusztrált könyvtárgy megvásárlásáról. Valamire biztosan jó a Metafizika. De hogy a szerző nem filozófiát művel a kötet feketén fénylő oldalain, arról meg vagyunk győződve.

Lehet, hogy nem is ez a célja; ebben az esetben kritikánk tárgytalan. Mentségünkre szóljon, hogy Puzsér a kötet rövid bevezetőjében „objektív idealizmusként” írja le a saját álláspontját, és hát ez végső soron mégiscsak filozófiai címke – ezért nem tűnik ördögtől való gondolatnak filozófiai értekezésként olvasni a Metafizikát. A filozófiának mint „a valóság és az igazság viszonyának” megragadására törekvő bölcseleti gyakorlatnak viszont sajátos szabályai vannak, amelyek többé-kevésbé meghatározzák, hogyan kell a nézeteinket és „belátásainkat” írásban elővezetni. (Nincs univerzális módszertan: a kortárs fenomenológusok másképpen írnak, mint az analitikus filozófusok vagy a posztstrukturalisták; a spirituális-ezoterikus szövegek alkotóiról már nem is beszélve. Mégis minden esetben fel kell tennünk a kérdést: a filozófiai mű szerzője mit akart elérni gondolatainak papírra vetésével, honnan tudja, amit tud, és megfelelő eszközöket választott-e intellektuális céljainak eléréséhez – azaz megfelelt-e azoknak a sztenderdeknek, amelyek betartását joggal elvárhatjuk tőle.) Puzsér könyve ezekről a normákról nem nagyon vesz tudomást.