Az NDK lassú elmúlásáról és egy fojtogatóvá váló párkapcsolatról szól az idei Nemzetközi Booker-díjjal kitüntetett regény
Jenny Erpenbeck, és angol fordítója, Michael Hofmann nyerte az egyik legrangosabb kortárs irodalmi díjat, a Nemzetközi Bookert a Kairos című regény angol nyelvű megjelenéséért.
A Booker-díjjal minden évben a legjobbnak ítélt angol nyelven született regényt díjazzák, míg a Nemzetközi Booker a legjobbnak ítélt, fordításban megjelent regénynek jár. Erpenbeck az első német szerző, aki elnyerte a díjat, az 50 ezer eurós jutalom fele-fele arányban oszlik majd meg közte, és fordítója között.
A Kairos az év egyik legjobb olvasmányélménye volt számomra, írtam is róla ilyesmi célból fenntartott instámon, így adja magát, hogy onnan átmásoljam az ajánlót: a 19 éves Katharina díszlettervezőnek tanul a 80-as évek végi Kelet-Berlinben, és az utcán véletlenül ismerkedik meg a kommunista rendszer befutott, elismert írójával, az 52 éves Hansszal, akivel aztán éveken át tartó, viharos és egyre sötétebb viszonyba keveredik. Így lehetne tán egyetlen mondattal összefoglalni Jenny Erpenbeck legutóbbi, angolul tavaly megjelent regényét, de a Kairos ennél sokkal, de sokkal több mindenről szól.
Az elmúlt években rendre Nobel-esélyesként emlegetett Erpenbeck regénye egyfelől persze kettejük történetét meséli el, annak minden mélységével, rendkívül érzékletesen bemutatva, hogyan alakulnak a dinamikák egy ennyire egyenlőtlen kapcsolatban. A 30+ évnyi korkülönbség, Hans házassága, amit esze ágában sincs hátrahagyni, a férfi kulturális tőkéjének súlya, a fiatal nő előtt álló rengeteg lehetőség, melyekre fokozatosan ráeszmél: ezek mind olyan tényezők, melyek lapról lapra alakítják ezt a kapcsolatot. A regény folyamatosan ugrál a két főszereplő E/1-es perspektívája között, akár egyetlen bekezdésen belül is, és így két oldalról követhetjük, ahogy a kezdeti szenvedélyes és mindkettejük által idillinek megélt kapcsolatból egy egyre fenyegetőbb, fullasztóbb rémálom lesz, és ahogy olvasóként azon kapod magad, hogy izgulsz, Kathrina mikor tud végre kiugrani ebből.
De a történetük közben elválaszthatatlan a tágabb politikai-történelmi kontextustól: az NDK végnapjai (balatoni nyaralásokkal!), a rendszer lassú erjedése és széthullása ugyanúgy témája ennek a regénynek, és az utópikus energiák kimerülése, a kezdettől meglévő, fenntarthatatlan feszültségek miatt eléggé adja magát a rendszer és a kapcsolat párhuzamba állítása.