Visszatérés a Városmajor utcai nyilasház vértől és félelemtől bűzös fürdőszobájába

„Szerda este, amikor bekerültek, akármit kérdeztek tőle, és akárhogy ütötték, Klára csak ezt monda. Engedjék el Tamást, háborús hős fia, keresztény. Végül már azért verték, hogy hagyja abba, ne mondja többet. Engedjék el Istenben boldogult Hidassy huszárezredes fiát, üvöltötte Klára.”

Zoltán Gábor lassan tíz éve ír könyveket a magyar történelem egyetlen rövid, csupán 4-5 hónapig tartó különleges időszakából, egyetlen budai kerületből kiindulva. A 2016-ban megjelent Orgiának, az azt követő Szomszédnak és a most megjelent Ólomszívnek is a 12. kerületi nyilas uralom a témája. 1944 október közepén a budai, úrinak nevezett környéken egy jól szervezett és különösen kegyetlen nyilas csoport vette át a hatalmat. Itt tevékenykedett Kun páter, kiugrott szerzetes, Bokor Dénes péksegéd, Megadja Ferenc, fűszeres segéd és társaik, akik mint egy farkasfalka hónapokon keresztül vadásztak a zsidónak, angolbarátnak, balosnak, liberálisnak minősített honfitársaikra, gyakran a saját szomszédaikra. A hegyvidéki nyilasok egyik fontos tevékenysége volt a razziázás. Rátörtek a belső ellenségre, a lakásokból összeszedték az értékeket, majd a gyanús személyeket bevitték a Városmajor utca 37-be, a kerületi nyilasházba, és bezárták őket a fogdaként üzemelő fürdőszobába. Ebben a túlzsúfolt, besötétített, vértől, izzadtságtól bűzlő helyiségben kezdődik az Ólomszív. December 13-án ide zárják be Hidassy Klára festőt, díszlettervezőt és fiát, a kilencéves Tamást. Napokig verik, kínozzák, erőszakolják őket, majd a nyilas karácsonyi ünnepséget követően, december 24-én éjszaka kiviszik a kertbe, és végeznek velük. Mi volt a bűnük? Számos volt.

Mi volt a bűnük? Számos volt. A katolikus Klára, ugyan egy háborús hős, egy huszártiszt özvegye volt, de a felmenői között voltak zsidók, ezért már önmagában golyó járt, de ezen felül randevúzott egy Magyarországon állomásozó Wehrmacht-tiszttel, amiből akár arra is lehetett következtetni, hogy kémkedett. Arról nem is szólva, hogy saját és fia élete kockáztatásával segítette zsidónak minősített rokonait és barátait. De az is előfordulhat, sőt, nagyon is valószínű, hogy nem a származása, hanem a neki tulajdonított, feltételezett értéktárgyai okozták a vesztét. Zoltán Gábor az Ólomszívben rámutat arra, hogy a nyilas uralomban elkövetett kegyetlenségek jelentős része nem is igazán gyűlölet bűncselekmény volt, hanem sok esetben a rablásról, az értékek, az ékszerek, ruhák, az élelem, a bútorok és egyebek eltulajdonítása volt a fő motiváció. A nyilasuralom a fosztogatásról, a honfitársak kirablásról szólt.