Egyszerűen kitörölték a történelemből a valaha volt legnagyobb női foci-vb-t
Ha rákeresünk a Wikipédián a női labdarúgó-világbajnokságra, azt olvashatjuk, hogy az első női foci vb-t 1991-ben rendezték meg, 61 évvel az első férfi foci vb után. Csakhogy a Copa '71 című dokumentumfilmből kiderül, hogy ez az állítás nem igaz, ugyanis például 1971-ben is tartottak női labdarúgó-világbajnokságot Mexikóban (más országokban is tartottak kisebbeket). A FIFA és egyes labdarúgó-szövetségek ezt azonban a mai napig nem hajlandó elismerni, ezzel pedig kitöröltek a foci történelemből a valaha volt leglátogatottabb női focieseményt, ami legalább annyira szólt a női jogokról, mint a labdarúgásról.
Rachel Ramsay és James Erskine dokumentumfilmje 2023-ban jelent meg, magyarországi első premierje pedig június 15-én lesz a Balatonnál a Pont Csopakon.
A dokumentumfilmben az egykori játékosok emlékeznek vissza, hogy milyen volt a '60-70-es években focit játszani nőként a saját országaikban, és mit jelentett számukra, amikor elutazhattak Mexikóba a világbajnokságra.
Ahogy sok minden más, a foci is nagyon sokáig férfijog volt, ez viszont koránt sem jelenti azt, hogy a lányokat ne érdekelte volna, és ne játszottak volna maguk is szívesen hullahoppozás helyett.
Az 1970-es évekre Angliában már körülbelül 100 olyan fociklub volt, ahol a nők is rúghatták a bőrt, a számuk aztán rohamosan nőtt. Természetesen a nők nem játszhattak a legjobb pályákon: míg a férfiak öntözött gyepen rúgták a labdát, addig a nők a porban. A női foci népszerűsége sokak szemét szúrhatta, mert orvosok kezdtek olyan tanulmányokat publikálni lapokban, miszerint a foci „nem egészséges” a nők számára, a mellük miatt kifejezetten „veszélyes”.
Ezért 1971-ben az angliai labdarúgó-szövetség egyszerűen betiltotta a nők számára a focit.A labdarúgó szövetség közölte a klubokkal, hogy ha engedik a nőket pályára lépni, akkor megbüntetik őket, a szövetségből is kikerülhetnek. A rendelkezést több európai labdarúgó-szövetség követte, de volt olyan ország, ahol bűncselekménynek is számított a női foci.
A nők természetesen továbbra is játszottak, meccseikre viszont a férfiak azért mentek ki, hogy lássák őket rövidnadrágban, miközben olyanokat kiabáltak be a pálya széléről, hogy: „a konyhában a helyetek!”
A FIFA akkori konzervatív, szexista vezetői a 60-as évek végén maguk is azt gondolták, hogy a női foci erkölcstelen és szemérmetlen, és igyekeztek megőrizni a sportot a maszkulinitás fellegváraként.
1970-ben megrendezték a férfi foci világbajnokságot Mexikóban a 110 ezer fő befogadására alkalmas Azteca stadionban, egy évvel később pedig az üzletemberek azon kezdték törni a fejüket, hogy hogyan lehetne ismét pénzt csinálni a létesítményből.
Ekkor pattant ki a fejükből, hogy rendezzenek egy női világbajnokságot lényegében üzleti érdekből. A FIFA és a mexikói labdarúgó-szövetség azonnal feltett kézzel hátralépett, végül az olasz Független Európai Női Labdarúgó Szövetséget sikerült felkérni a szervezésre, akik Olaszországban már az előtte levő évben szerveztek nőknek bajnokságot.
Az egykori játékosok beszámolói szerint már az is megdöbbentő volt számukra, amikor megkeresték őket, hogy menjenek a világbajnokságra játszani, de ami ott fogadta őket, az felfoghatatlan volt. Míg a saját országaikban, Dániában, Angliában, Olaszországban a kutya sem foglalkozott velük, sőt kinevették őket, Mexikóban a megérkezésük pillanatától kezdve hősként voltak ünnepelve. Az emberek ajándékokkal halmozták el a játékosokat, a hoteljeikhez vonultak skandálni, a sajtó minden lépésüket követte.
Hogy mekkora őrület volt Mexikóban a női foci világbajnokság, talán az mutatja a legjobban, hogy a 110 ezer fős stadionban minden jegy elkelt. Ráadásul koránt sem csak nők ültek a nézőtéren, sőt többségükben férfiak mentek ki szurkolni. Mivel sok újságíró és tévés volt kint, ezért rengeteg felvétel készült a meccsekről. A dán játékosok arra emlékeztek vissza, hogy akkor láttak először női focit tévében.
Az egykori játékosok szerint ez a világbajnokság legalább annyira szólt a nők jogairól és egyfajta forradalomról, mint a fociról.
A női egyenjogúság előretörésének pedig a következő állomása az volt, hogy pénzt is kapjanak a nők azért, amit csinálnak.A döntő előtt férfi profi focisták látogatták meg a mexikói női csapatot, és világosították fel őket, hogy valaki az ő játékukon és az eladott jegyeken keres egy rakat pénzt. A mexikói csapat ezután kijelentette, hogy csak akkor lép pályára, ha fizetnek nekik 2 millió pezót. A csapat napokig a hoteljában maradt, miközben mocskolódó telefonhívásokat kaptak. Természetesen végül nem kapták meg a pénzt, de a nézők iránti tiszteletből vállalták a meccset.
Amikor a bajnokság után a csapatok hazatértek, pontosan ugyanúgy folytatódott minden. A FIFA sem a bajnokságot, sem a női focit nem ismerte el, a Mexikóban annyira ünnepelt játékosokat elfeledtették a publikummal, ismét senkik volt. De az egykori játékosok úgy értékelik, hogy a minden idők legnagyobb női foci eseménye vezetett el oda, hogy 1991-ben megtartották az első hivatalos női labdarúgó-világbajnokságot, és a női foci azóta is feltörekvő pályán van.