A főváros egyik leggyorsabban változó, sajátos atmoszférájú környékén sokszor csak két lépés választ el egy teljesen új világtól. Nyissunk be három épületbe, melyek nem is lehetnének különbözőbbek!

A Teleki téri lakászsinagóga

A budapesti zsinagógák lényegesen többről szólnak a turistamágnes Dohány utcánál. Ugyanakkor a legtöbb imaházat már megtalálni sem egyszerű, hiszen a zsidó vallási épületek tervezésekor sokszor elsődleges szempont volt, hogy minél inkább simuljanak a környezetükbe és rejtsék el a közösséget az esetleges rosszakarók elől. Pont a hatalmas, sokszor katolikus templomok építészeti sajátosságait alkalmazó zsinagógák számítanak kivételesnek Budapesten.

A Józsefváros szívében megbújó, a 20. század elején kialakított Teleki téri stiebelt is alaposan elrejtették. A több mint 100 éves lakóház földszintjén működő imaház eredetileg a környék piaci árusai számára épült, ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia éveiben szegény zsidók tömegei érkeztek új hazát keresve a kiegyezés után rohamtempóban fejlődő Budapestre. Sokan pedig, miután leszálltak a vonatról, nem is mentek sokkal messzebbre a pályaudvartól, hanem itt, Józsefvárosban kezdtek új életet. A „Teleki téri zsidó” hamarosan önálló kategória lett.

Ez a környék sosem volt jóhírű. A századfordulón a tér egyik sarkában pornómozi működött, ahol a diszkrét vetítésekre Budapest legelegánsabb városrészeiből érkeztek az érdeklődők, évtizedekkel később pedig olyan „kispiszkos” játszóhely is akadt, ahol egy visszaemlékezés szerint a tréfás kedvű gyerekek a nézők zsebébe vizeltek. Fuvarosok, iparosok, kiskereskedők találtak otthonra a környező utcákban, ahol az élet ritmusát a Teleki téri ócskapiac diktálta. Voltak évek, amikor több, mint húsz zsinagóga működött Józsefvárosban. A nyolcadik kerület gazdag zsidó örökségére emlékeztet a Teleki tér megmaradt, mind a mai napig működő úgynevezett „csortkovi” imaháza, amely a mai Ukrajna területén található Czertków városkáról kapta nevét, utalva a józsefvárosi imaházat alapító haszid zsidókra.

A modernista épületóriások

Avatatlan szem nem minden esetben tudja megkülönböztetni a takaros szocreált a kissé megkopott moderntől, de azért mindig akadnak jelek. A II. János Pál pápa téren magasodó OTI-házak kecsesen hajlított acélcsőkorlátja ilyen. A OTI-nak rövidített/becézett Országos Társadalombiztosítási Intézet lakóházcsoportja egy új világot hozott Józsefváros szívébe, hiszen az 1930-as években épült nyolcemeletes modernista óriások sokáig ritkaságnak számítottak Budapesten. Az új otthonok nemcsak összkomfortosak voltak, de legtöbbször külön mosdót és külön helyiségben WC-t is építettek a lakásokba. Mindez nagyon különleges dolog volt, hiszen ekkor még sok fővárosi a gang végére járt a dolgát végezni, a szomszédokkal közös mellékhelyiségben, szerencsés esetben nem egyszerre.

Az építkezés előzményei botrányosak voltak, ugyanis az intézet sok pénzért rossz minőségű lakóházakba fektette díjtartalékait, ahelyett, hogy saját maga építtetett volna új épületeket. Mindez az egyre mélyülő lakásválsággal és munkanélküliséggel küszködő Budapesten nem a legjobb fényt vetette a társaságra. Végül rohamtempóban, egy év alatt épültek fel a házak; annak ellenére, hogy több építész is dolgozott a terveken, amely óhatatlanul konfliktusokhoz és sértett önérzetekhez vezetett. Sőt, az OTI vezetősége néhány ponton a terveket is meghekkelte, így került a sötét és haszontalan hall - a modern építészek és lakók rémálma - az épületek kétszobás lakásaiba.

Aztán az új otthonok végül pont nem azokon segítettek, akiket leginkább érintett a Horthy-korszak lakhatási válsága. Az új lakók kifejezetten jól szituáltak voltak, többek között hatvanhárom OTI-kolléga is új lakáshoz jutott itt, az alacsonyabb sorból származók leginkább a cselédszobákban hajthatták álomra a fejüket.

Az elvarázsolt szecessziós Pillangóház

Ahogy befordulunk a Szűz utcába, máris feltűnik a varázslatos nevű épület matyó terítőre emlékeztető vakolatdíszítése. A szecessziós stílusban épült Pillangóház a belső udvar kitárt lepkeszárnyakra emlékeztető formájáról kapta a nevét. A századforduló túlzsúfolt Budapestjén egyre inkább megjelent a vágy egészségesebb épületek és az urbanizációval egyre távolabbra kerülő természet iránt. Így épültek fel Budapest első szecessziós stílusú épületei, tágasabb, világosabb terekkel és rengeteg díszítőmotívummal a növények és állatok világából.

A szecesszió burjánzó mesevilága ma az egyik legnépszerűbb építészeti stílus, azonban a maga korában kifejezetten megosztó volt. Ferenc József császár állítólag nyíltan utálta az új módit, Wlassics Gyula kultuszminiszter pedig felejthetetlen parlamenti felszólalásában igazította el a világot:

„Felhívtam az építészeti osztály vezetőjét, és azt mondtam neki, hogy a szecessziós stílust nem szeretem, és mivel igen gyakran a magyar stílus neve alatt a szecessziós stílussal találkozunk, az én ízlésemnek ezen szecessziós stílus nem felel meg, mert nekem is van jogom bizonyos ízléssel bírni.”

Nem sokkal később Lechner Ödön, a stílus legnagyobb mestere elveszítette az állami megrendeléseket, a tanítványai azonban továbbvitték Lechner - a barátainak csak „Papszi” - örökségét. A józsefvárosi Pillangóházat is Papszi egyik tanítványa, az ifjú Nagy István tervezte, így a mestertől tanult magyaros szűrmotívum végigvonul az épületen. Ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia Budapestjén a szecesszió nemcsak egy új, izgalmas építészeti stílus volt, hanem lehetőség arra, hogy megmutassuk, milyenek vagyunk mi, magyarok. Ez utóbbi pedig kulcskérdés volt az 1867-es kiegyezés után. Így keverednek népművészeti elemek és a florális szecesszió mozgalmas vonalai és növényi indás mintái a budapesti szecessziós épületek homlokzatára.

Fedezd fel Józsefváros egyedülálló világát és lakóit dr. Balázs András szociológussal a hosszúlépés.járunk? új, „Ezerszer áldott? Helytörténeti séta Józsefvárosban” című programján! András közel tíz éve foglalkozik Középső-Józsefváros lakóival és épületeivel, és itt játszódik legújabb könyve, a Nyomorba zárva című kisregény is, amely roma női traumatörténeteket beszél el.