Fekete pont – ha van magyarázat mindenre, akkor azt itt kell keresni

Az iskolai dráma, terror, horror és abszurd az utóbbi időben az egyik legnagyobb filmes slágertéma volt, 2017-ben még Oscart is kapott egy általános iskolai kórusról szóló rövidfilm. A tavalyi sikerfilm, a Magyarázat mindenre egy érettségibotrányon keresztül foglalkozott a politikai oldalak szembenállásával, de Reisz Gábor filmje még arra jutott, hogy a probléma nem annyira a rendszerben, inkább az egyes emberekben keresendő.

A szeptember 19-étől látható Fekete pont is a közoktatásról szól, de még célirányosabban keresi a magyar társadalom rákfenéjét: egy Berlinből hazatért kisfiú ötödik osztályos élményeit végignézve döbbenhetünk rá arra a – tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő – tanulságra, hogy az általános iskola mindenkit megnyomorít, akinek csak köze van hozzá.

link Forrás

Egy nyári szünetben, mindössze 17 nap alatt, egy külvárosi általános iskolában forgatták le a filmet, ami egy teljes tanévről szól. Palkó ősszel csöppen bele a magyar közoktatásba, és bár megpróbál beilleszkedni, nem tud, egy idő után pedig már nem is akar megfelelni az értelmetlen szabályoknak.

Kezdetben nem történnek elviselhetetlenül nyomasztó dolgok – bár vészjósló, hogy már a landolás után idegeskedik egy férfi a repülőn, az iskola melletti panel ablakából pedig gyűlölködve ordít ki egy néni –, Palkónak inkább csak úton-útfélen abszurd bonyodalmakkal kell szembenéznie:

• A dögunalmas tanévnyitón nem engedik, hogy leüljön, pedig a tűző napon elájult gyerekeket sorra cipelik hátra.
• A kijáraton keresztül megy be az épületbe, ezért a portás kiküldi, hogy jöjjön vissza a bejáraton.
• Emiatt egyetlen perc késésért fekete pontot kap a már kisgyerekként porosz határőrökként figyelő folyosói ellenőröktől.
• Akkor is kell ennie az ebédként feltálalt moslékból, ha nem akar.
• Teljesen felesleges dolgokat (például a liliom termőjének részeit) kell bemagolnia.

Aztán a haverjaival elkövet egy ártatlan diákcsínyt, egy versenyen a csapatukat poénból Faszállítóknak nevezik el (megtörtént eset), amiből a rendpárti testneveléstanár váratlanul nagy botrányt kreál. A fegyelmi eljárás a gyerekeket is egymás ellen fordítja, majd egyre elviselhetetlenebb verbális és egy béna fizikai bántalmazás is következik, és világossá válik, hogy az iskola nem egy rosszul működő gyerekmegőrző, hanem egy életkedvgyilkoló gépezet.

Ugyanezt láthatjuk a lelkes, naiv osztályfőnök-helyettesen, Juci nénin is, aki ha csak kicsit is kilóg a sorból, rögtön kritikák özöne zúdul rá, a kollégái és a felettesei pedig szétteszik a karjukat, hogy ők is le vannak terhelve, nem tudnak segíteni. Például amikor egy kevéssé ismert verssel végre kedvet csinál a gyerekeknek Petőfi költészetéhez, akkor egyből bemegy egy túlbuzgó apuka, és fenyegetőleg felszólítja, hogy azt a tananyagot adja le, ami a gimnáziumi felvételihez fog kelleni.

Vannak szimpatikusabb és kevésbé szimpatikus alakok, de még az idegesítő, bunkó karaktereknek is megvan a maguk igaza: amikor például a film legdirektebb jelenetében, egy nyomasztó szülői értekezleten érzéketlen tuskók esnek neki egy anyagi gondokkal küzdő, ötgyerekes, egyedülálló anyukának, aki azt szeretné, hogy a gyerekek ne ottalvós kirándulásra menjenek, mert neki arra nincs pénze, a néző ugyan a nővel érez együtt, de azért a stílusuktól eltekintve a tahók felháborodása is érthető valamennyire, hiszen januárban már megállapodtak, hogy ottalvós lesz a kirándulás, amit a gyerekeik annyira várnak.

A sok konfliktus többnyire nem egy-egy ember szeszélye miatt áll elő, bár olyan is akad bőven (főleg az agresszív tesitanár viselkedése szánalmas), hanem maga a rendszer van úgy kialakítva, hogy a jó szándék a pokolba vezető utat kövezze ki, és az iskola koravén gyerekek és infantilizálódott felnőttek vesztőhelyévé váljon.

A Fekete pont nagyon vicces mellékszálában a technikatanár egy a helyéről kiszakadt, régi ablakot próbál megjavíttatni, de mivel az iskolának erre sincs fölösleges pénze, magától pedig képtelen megoldani a problémát, a tankerülethez kell fordulnia, a bürokratikus baszakodás pedig a várható eredményt hozza. A közoktatás 22-es csapdájában nem oldanak meg helyetted semmit, de neked sem hagyják, hogy megoldjad.

A filmben alig vannak ismertebb színészek, a hiteles játék eléréséhez pedig az alkotók előzőleg valódi tanárokkal konzultáltak. Így derült ki például az is, hogy a gyerekek helyettesítéskor még manapság is az 1974-es Sivatagi show-t nézik a katódsugárcsöves tévén, ahogy 30 éve. A premier előtti vetítés után több tanár is azt mondta, bármennyire abszurdnak hatnak, pontosan ilyenek a szülői és tanári értekezletek. Aki járt valaha állami iskolába, annak sok jelenettől jobb esetben nosztalgiája, rosszabb esetben PTSD-je lesz.

Sem Palkó szülei (akik külső menedéket nyújtva véget vethetnének a gyerek szenvedéseinek), sem a valódi gonoszok (a tankerület, a hatalom) nem jelennek meg a filmben, de még egy hosszabb, az ostromlott erődben játszódó iskolai színdarabban sem látni az ellenséget. Így nehezebb is lázadni, amikor történetesen kirúgnak egy civilszervezetben aktív tanárt, az egész inkább olyan, mint valami balszerencse. De még ha a tanárok, a diákok vagy a szülők ki is állnának magukért, sokszor annak sem lenne sok értelme, hiszen attól nem lesz hirtelen több tanár az iskolában, hogy tudjanak megfelelő színvonalú helyettesítést tartani.

Ráadásul nem rendszerellenzéki politikusokról, hanem általános iskolai tanárokról van szó. Míg a Magyarázat mindenre frusztrált szereplői állandóan konfrontálódni akartak egymással (ami csak még több frusztrációt szült), addig a Fekete pont frusztrált szereplői az ellenségeskedést akarják megúszni (ami csak még több frusztrációt szül). Végső soron mindenki igyekszik a lehető legjobban elvégezni a feladatát azokkal a szegényes eszközökkel, amiket a rendszer keretei között el lehet érni, így pedig minőségi oktatást, nevelést vagy akár csak egészséges iskolai légkört sem lehet biztosítani. A Fekete pont nem állítja, hogy régen minden jobb volt, de hogy a mostani rendszer egyáltalán nem töri magát, hogy javítson a helyzeten, az elég világos.

Egyébként Szimler Bálint 37 éves korában elkészült, régóta várt első nagyjátékfilmje nem csak a témaválasztás és a néha hasonló vizualitás miatt vethető össze a Magyarázat mindenre című filmmel: Szimler és – a Fekete pontban tűzoltóként statisztáló – Reisz Gábor a megboldogult SZFE-n osztálytársak voltak Enyedi Ildikónál, aki a jelek szerint jól végezte a munkáját, ugyanis magyar filmekhez képest szokatlan módon a két rendező filmjeiben nem esnek le a figurák a vászonról.

Ráadásul egyik film sem állami pénzből készült, a Fekete pontot egyenesen közösségi finanszírozásból tudta filmre forgatni a világhírű Rév Marcell. (Ettől még nem kell az évszázad leglátványosabb filmjére számítani, a celluloid szerepe leginkább azért volt fontos, mert így kevesebbet kellett a világítással vacakolni, gyorsabban dolgozhattak, és a szereplők is természetesebb környezetben tudtak színészkedni.)

A film főhősei végül találnak valamiféle – legalább őket kicsit megnyugtató – kiutat a lélekölő konfliktusokból és az egész lefelé tartó spirálból, így nem teljesen összetörve hagyhatjuk el a mozit. De azért a záró képsorok – amiket állítólag egy teljesen véletlen lehetőségnek köszönhetően, hirtelen ötlettől vezérelve rögzítettek Szimlerék – arra utalnak, hogy ha vannak is menekülőutak, a rendszer azokat is hamar elvágja. Beszédes a film angol címe is: Lesson Learned. Hát meg.