Ide vezet, ha egy nyolcvan pluszos filmrendező a kelleténél sokkal több ókori történetírót és okoskodót olvas

Az életed olyan, amilyenné a gondolataid teszik. Ezt nem én mondom – bár mondhatnám, ha mindenáron megmondásokat szeretnék mondani –, hanem a Megalopolisz című film főhősének múzsája. Ő sem a saját ujjából szopja, hanem idézi. Marcus Aureliustól. Francis Ford Coppola rég várt magnum opusában eleve annyi az idézet, mint égen a csillag. Nem számoltam utána, de aligha volt/van más mű a filmtörténetben, amiben több lehetne ennél.

Marcus Aurelius, a mindmáig roppant népszerű római császár koránt sincs egyedül az idézettek mezőnyében, ókori (és későbbi kori) történet- és szépirodalomírók, bölcselkedők tömkelegének észrevételei-gondolatai-meglátásai bukkannak fel furton-furt. Egyiket elmondják, a másikat márványba vésik (szó szerint), melyiknek mi jut. Olyan is van, akit megneveznek (mint a szóban forgó Marcus Aureliust, mellette Rousseau-t, Petrarcát, Ralph Waldo Emersont), mások felismerhetők (Shakespeare Hamletjének nagymonológját nem nehéz), és akad olyan is (minimum húsz), akinek a nevére a közepes műveltségű néző csak a végefőcím listája láttán csodálkozik rá.

De nemcsak idézetből van sok a Megalopoliszban. Szinte mindenből. Üzenetből, megfejtésből, akarásból, tömegjelenetből, látványból, káoszból, ilyesmikből. Talán csak mélységből van kevesebb.

Hiába, ide vezet, ha egy nyolcvan pluszos filmrendező a kelleténél sokkal több ókori történetírót és okoskodót olvas.

A Megalopoliszt megelőzte a híre. Pontosabban: a nem túl jó híre. Aki bármennyire is érdeklődik az idős mester munkássága iránt, várta is kíváncsian, hogy bemutassák végre. Időközben közismert lett a kontextus: a 85 éves Coppola évtizedeken keresztül készült, hogy megcsinálhassa e művét, ám bizonyos körülmények miatt nem állt módjában valóra váltani a tervet. Hol történelmi kataklizmák szóltak közbe (mint 2001. szeptember 11-én), hol a nagy stúdiók pattintották le, tekintet nélkül érdemeire. Eszük ágában sem volt finanszírozni a látnoki víziót, a disztopikus utópiát, így most megvénülvén saját pénzéből állta a 120 millió dolláros cechet. Nem bagatell összeg. Ahhoz képest pláne, hogy bukás lesz a vége.