A két világháború között Budaörsről a fővárosiaknak még nem a svéd húsgolyók, és a kertvárosi lét minden szépsége és viszontagsága jutott eszébe. A Horthy-korszakban Budaörs neve egyet jelentett a jövővel és a high-techel, hiszen itt, a főváros határában épült fel Magyarország első kisgépes, nemzetközi repülőtere.

A kormány, a fővárossal egyetértésben hosszas mérlegelés után végül 1935-ben határozta el egy új, modern repülőtér felépítését, és a gazdasági világválságot követő sanyarú pénzügyi helyzet ellenére egy egészen különleges épületkomplexumot sikerült létrehozniuk. Ráadásul az építkezés mindössze 199 munkanapot vett igénybe, télvíz idején. A produkciót még lenyűgözőbbé teszi a tény, hogy két nyertes pályázót is választottak, így Bierbauer Virgil és Králik László építészeknek össze kellett hangolni az elképzeléseiket. Az új repülőtér munkálatain végül több, mint 100 vállalat dolgozott, ráadásul Bierbauer kutatásai szerint a korabeli Európában nem volt még egy hasonló méretű, ennyire olcsón felépült repülőtér.

Mindezek után kisebb fajta csoda, hogy Budaörs bauhaus reptere ma is áll és üzemel, még ha erősen megtépázott formában is. Azonban az egykori elegancia nyomai még ma is látszanak az épületen. A szolid pénzügyi keret egyáltalán nem vezetett silány minőséghez, sőt: a repülőtér épülete annyira jól sikerült, hogy a fővárosnak menetrendszerinti buszjáratot kellett indítania Budaörsre, annyian szerették volna megnézni az épületkomplexumot, és persze a repülőket.

Az épület mind kialakításában, mind berendezésében meghökkentően modern lehetett a Horthy-korszak polgárának: a hatalmas, háromszintes központi épületrészhez két oldalról íves szárnyépületet csatoltak, tetejére krómacél terasszal övezett irányítótornyot építettek, így az épületkomplexum az átadáskor hófehér, felszállni készülő repülőgépre emlékeztetett.

Az érkező utasok és kísérőik - ne felejtsük el, hogy ebben az időben a repülés még valódi szenzáció volt, és a nagy útra készülődőket szertartásosan elkísérték a családtagjaik - egy íves kocsifelhajtó rámpán közelítették meg a repülőteret, amelynek első emeletére érkeztek. A bejárat mellett kialakított fülkékben lemérték a csomagokat, majd egy csúsztatórámpán az alagsorba továbbították azokat. Az utasok így már gondtalanul és üres kézzel léptek az épületbe, szó sem volt napjaink reptéri alapélményéről, a bőröndök rángatásáról a zsúfolt tranzitban, vagy a kézipoggyász kétségbeesett passzírozásáról a repülőgép rekeszeibe.

Az utasok és kísérőik a kapun belépve azonnal a nagycsarnokba léptek, amelynek hatalmas ablakai a környező hegyekre nyíltak. Nyitáskor lenyűgöző látványt nyújthatott a ma már miniatűrnek számító reptér, ahol a padlót egy gigantikus iránytűt ábrázoló sárga gumiszőnyeg fedte, a szórakoztató nevű Magyar Ruggyantaárugyár munkája.

A nagycsarnokot Marsovszky Elemérné A repülés élménye című fotómontázsa díszítette, melyet több európai nagyvárosban készült légifelvételből állított össze a művésznő, aki a két fotográfusnő egyike volt, akik ebben a korban épületfotózással foglalkoztak Magyarországon. Míg az utasok átestek minden szükséges ellenőrzésen, az emeleti rész nyitott maradt a látogatóknak, bámészkodóknak és az utazó rokonoknak integetőknek. Sőt, mivel az utasok magán a kifutópályán várakoztak a beszállásra, akár beszélgethettek is a teraszról integető ismerősökkel.

A budaörsi reptéren annyira felkészültek voltak az 1930-as évek közepén, hogy az étterem mellett még egy négyszobás szálló is várta a vendégeket, két fürdővel és egy inasszobával; de az épületrész első emeletén a pilóták és a pilótanők számára is kialakítottak pihenőszobákat, öltözőket és zuhanyzókat. Sőt, az 1937-es átadáson Budaörs a kor legmodernebb hírrendszerét használta, a kis reptér közvetlen telefon és telex összeköttetésben volt az összes várossal, ahova járatokat indítottak. A nyílt nappal összekötött megnyitó ünnepségen a kormányzó fia, Horthy István nyitotta meg a repülőteret, aki aztán öt évvel később a fronton egy repülőbalesetben vesztette életét. Azonban ezen a nyári napon még senki nem sejtette a sötét jövőt, a mindannyiuk életét alapjaiban felforgató második világháború kitörését és a kormányzó fiának korai halálát.

Az új reptér nagyszabású nyitására német, olasz és osztrák repülősöket kértek fel bemutató repülésre, és az ünnepséget százezres tömeg nézte szájtátva. Az Est hamarosan büszkén beszámolhatott a korabeli Európa legnagyobb repülőgépének érkezéséről: a szóbanforgó jármű mindössze negyven utast tudott szállítani 320 km/h-s utazási sebességgel. Azonban a ma már aprónak számító gép olyan szolgáltatásokat nyújtott a fedélzeten, amelyekről napjainkban nem is álmodhatunk: a repülőn dolgozott pincér, szakács és szobalány, külön mosdó és toalett, de még egy dohányzófülke is szolgálta a negyven szerencsés kényelmét.

Kozma Lajos, a korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze, aki szinte egyedülálló módon azt is elérte, hogy mind a Tanácsköztársaság alatt, mind a Horthy-kormány idején legyen munkája, a következő szavakkal nyilatkozott az elkészült épületkomplexumról:

„Egy új világban érezzük magunkat. Az új közlekedési eszközhöz illő fémcsillogás, ragyogó tisztaság, könnyedség és jókedv jellemzi ezt a légi indóházat.”

Azonban a gondos tervezés során egyetlen szempontot kihagytak. Az új reptér egy mocsaras területen épült fel, ahol folyamatosan feljött a talajvíz. Így az ünnepélyes megnyitó után rögtön be kellett zárni télre és szinte azonnal elkezdték Ferihegy tervezését, ami ugyan messzebb volt a belvárostól, de alkalmasabb repülőtérnek. A fővárosi repülés következő fejezetét így már Ferihegy pusztán írták, azonban Budaörs bauhaus reptere továbbra is a kisgépes repülők bázishelye és az egyik legizgalmasabb ipari műemlékünk.

Ha szeretnéd élőben is megnézni Budaörs bauhaus repterét, gyere el a hosszúlépés.járunk? A repülés élménye: Budaörs bauhaus reptere című programjára 2024. október 19. és 20. között!