A legtöbb budapesti bérház életében a lakógyűlés instant gyomorgörcs: valaki mindig megsértődik, valami nem lesz befizetve, a bűzölgő kukák pedig többnyire maradnak a bejárati ajtó mellett. Azonban van egy hely Budán, ahol a lakók fellázadtak a közös képviselő ellen, kezükbe vették a sorsukat és azóta szeretnek gyűlni. A házuk pedig egyre szebb lesz. A Bartók Béla úton magasodó Csontváry-ház lakói semmit sem bíznak a véletlenre.

Buda halott

Soltész Noémi építész, a Nanavízió társalapítója és Édes Balázs közgazdász, a Lumoconcept ügyvezetője 2012-ben, szinte véletlenül kerültek a környékre. A házaspárnak esze ágában sem volt Budára költözni, ahol „10 után semmi sincsen”, így elsősorban a pesti belvárosban kerestek új otthont maguknak. Viszont olyan szokványos paraméterek, mint a négyzetméterek száma, vagy a benapozottság mellett Noémi és Balázs a szóba jöhető épületek történetének is utánanézett, így találtak rá a Gárdonyi tér szabálytalan alakú épületére. Itt az egykori lakó, Csontváry Kosztka Tivadar festő történetén kívül még rengeteg legenda várt felfedezésre.

Ma már nehéz elhinni, de a 2010-es évek elején a Bartók környéke még nem a 900 forintos presszók és az autentikus nápolyi pizza földje volt. A környék álmos, az ingatlanok ára pedig nagyon alacsony volt. Így jutott hozzá Noémi és Balázs nem kis szerencsével a Csontváry-ház negyedik emeletén lévő tágas, napfényes és eléggé lepukkant lakáshoz. A szakmájukból adódóan őket nem rettentették vissza az állapotok, Noémi számára rutinfeladat volt mindössze öt hét alatt eljuttatni az ingatlant ebből az állapotból egy színes, barátságos otthonná, tele eredeti megoldásokkal, mint a hálószobában terpeszkedő régi fürdőkád.

Azonban a felújítás végeztével sem zárták magukra a lakásuk ajtaját. Ehelyett összefogva a többi lakóval, hozzáláttak ahhoz, hogy másoknak is megmutassák az 1911-ben épült ház történetét, ahol nemcsak minden lakáshoz tartozott cselédszoba, de még borospince is szolgálta a lakók kényelmét.

A Csontváry-ház

A Csontváry-házat legtöbben a legendás, ma is működő Hadik kávéházról ismerik, amely annak idején egy közeli laktanyáról kapta nem túl romantikus nevét. A kávéház a Horthy-korszakban felfutó Szentimreváros szívcsakrája volt: a korszak egyre fojtogatóbb légkörében igazi béke szigete, ahol a márvány asztalkák mellett megfértek Lágymányos hivatalnokai, a környéken lakó írók és a Bartók (akkor éppen Horthy Miklós út) tetőtéri műtermeiben dolgozó képzőművészek, a Gellérthegy méltóságos urai és a közeli Eötvös Collégiumból lesétáló francia vendégprofesszorok. A kávéház hatalmas kirakatablakain gyerekkorában gyakran belesett a szemben lakó Nemes Nagy Ágnes, hátha éppen a törzsasztalánál találja bálványát, Karinthy Frigyest. Nemes Nagynak gyakran szerencséje lehetett, hiszen az író és felesége, Bőhm Aranka a fél életüket a kávéházban töltötték: itt írtak, szórakoztak, vagy éppen bujkáltak a hitelezőik elől. Az épület pincéjében pedig a Szatyor Bár nevű szórakozóhely táncparkettje és kétes minőségű alkoholkínálat várta a vendégeket. A hely különös nevét Karinthy Frigyestől kapta, aki a hely gyékényborítását meglátva nevezte el a szórakozóhelyet.

A Szatyor volt a célpontja Gerlóczy Gedeon építésznek is, aki 1919 őszén jazzkoncertre igyekezett a térre. Gerlóczy pont műtermet keresett magának, így amikor meglátta a „Kiadó” feliratot a kapualjban, azonnal felment az emeletre. A padlástérben kialakított műterem a nemrég elhunyt Csontváry Kosztka Tivadarhoz tartozott, Gerlóczy a hagyaték rendezgetése közben találta meg a rokonságot. A család nem volt annyira lelkes Csontváry művészetétől. Ezen az estén éppen azt méregették, hogy a képek ugyan ócskák, viszont a bácsi kiváló belga vászonra festette őket, azt még használtan el lehet adni, függetlenül attól, hogy mit sikerült ráfestenie az öregnek. A fiatal Gerlóczy azonban hitt a képekben. Olyannyira, hogy a külföldi taníttatására szánt teljes összeget elverte a ponyva árverésen: így ismerhette meg a világ többek között a Magányos cédrust, amiből kocsiponyva lett volna, ha Gerlóczy aznap este nem megy a Szatyorba.

Már túl jó a hely

Ha valaki ma benyit a mélykék Zsolnay csempés lépcsőházba, azonnal egyértelmű, hogy az itt élők szeretik a házukat. A sokáig az adott évben 100. születésnapjukat ünneplő házakat bemutató Budapest100 rendezvénysorozat 2015-ben – tekintve, hogy 1915-ben tombolt az első világháború, és nem sok minden épült Budapesten – a városi terekre koncentrált. Noémi és Balázs néhány lelkes lakótárssal mozgósította a Csontváry-ház közösségét. A Budapest100 önkéntesei kikutatták a ház történetét, és rengeteg archív felvétel is felbukkant a Horthy-korszak féktelen, Szatyorban áttáncolt éjszakáiról és a Hadik asztaltársaságairól. A képeket az épület körfolyosóján, damillal lógatták a belső udvar fölé, ahol filmeket vetítettek a lakóknak, és persze mindenkinek, aki meglátogatta a házat. A szomszédos Hadik Kávéházból kölcsönzött székeken mozizó szomszédokon pedig látszott, hogy hirtelen elkezdtek nagyon büszkék lenni az otthonukra. A kis szervezőcsapat tagjai – ekkor talán 3-4 lakás lakói – pedig maguk is meglepődtek, hogy a lelkesedésük mennyire átragadt az egész házra.

Innentől kezdve nem volt megállás, hihetetlen energiák szabadultak fel, a közgyűlések pedig annyira jó hangulatúak lettek, hogy megtörtént a budapesti lehetetlen: a lakók megdöntötték a közös képviselő uralmát, és saját kezükbe vették a sorsukat, vagyis a közös képviseletet. A helyi védettségű ház tetejének – ahonnan furcsa módon nem Budapest ostromakor, hanem a hatvanas években tűntek el a karddíszek és a sisak – egyharmadát már felújították, előbb-utóbb szeretnének kertet kialakítani a belső udvarban, és általában megküzdeni a ház felújításának óriási feladatával.

A legtöbb budapesti házzal ellentétben, ahol Budapest100 egyszer van egy évben, a Csontváry-ház lakóközössége a terekre fókuszáló 2018-as programban is részt vett, és továbbra is megőrizte az összegyűjtött képeket és történeteket, amelyek a mai napig minikiállításként fogadják az épület lakóit és vendégeit. Sőt, a gyűjtemény folyamatosan újabb relikviákkal és történetekkel bővül. Enyedi Ildikó többek között a Gárdonyi téren forgatta A feleségem története című filmet, ahonnan Balázs elkérte a díszlet-lakónévsor díszlet-vitrinjét, és beleillesztette a ház eredeti, leghíresebb és legviccesebb nevű lakóit.

A Csontváry-házzal párhuzamosan pedig a Bartók Béla út is feléledt. A Szatyor felköltözött a pincéből, és ugyanazon a néven, új koncepció szerint a Hadikkal együtt 2010-ben nyitott, utána szépen lassan jöttek a többiek. A galériákkal és kávézókkal teli környék pedig az utóbbi években rendszeresen szerepel különböző, a világ legélhetőbb városnegyedeit felvonultató listákon. Balázs szerint néha már zavarba ejtően jó a Bartók környéke. Mindenesetre már biztosan nem áll meg az élet este 10 órakor: egy kis jóindulattal akár Pesten is lehetnénk.

Balázs és Noémi nem engednek be mindenkit a lakásukba, de ha szeretnél többet megtudni a környék történetéről, jelentkezz a hosszúlépés.járunk? Süllyedő világ: A Gellérthegy születése című sétájára!