Mit kezdjünk egy lefejezett skót királynővel 2024 Magyarországán?

színház
november 10., 18:59

Schillert inkább elméleti írásaiért szeretem. A könyvszekereknél mindig felcsillant a szemem, amikor megláttam a nevét, hogy aztán csalódottan bogarásszam ki újra meg újra a Világirodalmi Kiskönyvtár kiadványának – jellemzően besárgult és elázott – fedőlapján a középkori királynő nevét: Stuart Mária. Ahhoz képest, hogy Goethe mellett korának legnagyobbjaként tartják számon, a szakmai közegeken kívül, a nevén túl, sokat nem szokás tudni róla.

A Nagy Péter István által a Stúdió K-ban feldolgozott, mai napig frissnek ható sztori röviden: az angol trónra régóta igényt tartó skót királynő, Stuart Mária (Pallagi Melitta) Angliába menekül egy népfelkelés elől, amelyet részben a férje elleni merényletben való részvétele, részben katolikussága idézett elő. A protestáns Anglia földjére belépve segítség helyett rokonától, I. Erzsébettől (Homonnai Katalin) börtönszobát kap. Persze sokan megirigyelnék az ilyen fogva tartást: Máriát eleinte több tucat szekérnyi kíséretével együtt kastélyról kastélyra szállítják, fogva tartói fejét ugyanis rendre elcsavarja. Sokak szemében jogos trónigényéről nem hajlandó lemondani, így Erzsébet egyre paranoidabbá válik.

photo_camera Homonnai Katalin I. Erzsébetként, Kaszás Gergő Burleigh bárójaként Fotó: Daniel Dömölky/Daniel Dömölky

Több év után egyszer csak belekeverik az Erzsébet ellen merényletet tervező Babbington-összeesküvésbe, és eljárás indul ellene egy direktbe rá kiszabott törvény alapján. „Jaj a szegény áldozatnak, ha ugyanaz a száj mondja ki a törvényt és az ítéletet!!” – mondja egy ponton Mária. Maga a dráma a vitatott érvényű eljárás eredményének kihirdetésével kezdődik. A feszültséget az adja, hogy Erzsébet aláírja-e a halálos ítéletet, magára égetve a rokongyilkosok billogát, valamint kockáztatva, hogy utólag ugyan, de legitimálja Mária igényét a trónra. Néhány nap alatt tanácsadói és a Mária megmentésére felesküdött belső kémek az őrületbe kergetik tanácsaikkal és ármánykodásukkal, míg végül…

Fiatal barátom, nem ismered még az életet. Az emberek nem a tisztességünk szerint, hanem a látszat után ítélnek. Ha a kezem tiszta maradhatna…”

A gimnázium és úgy általában a kőszínházak sem tettek sokat azért, hogy élvezhetővé tegyék a nagy királydrámákat – vagy ami fontosabb volna, hogy megmutassák, miért érdemes több száz éve lefejezett, megmérgezett, folyóba hajított, kerékbe tört, fellógatott, kutyák elé vetett uralkodók történeteire odafigyelnünk a korban, amikor az utolsó királyi családok jelentősége legfeljebb valóságshow-ként értelmezhető.

Olvasd tovább 4 forintért!

Az első 1000 új előfizető most szinte ingyen kipróbálhatja, milyen a Kör tagjának lenni.

Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!