Beperelték Kamel Daoud francia-algériai írót, azt állítva, hogy a felesége páciensének életét használta fel a Goncourt-díjas regényében

Két feljelentést tettek Algériában Kamel Daoud francia-algériai író, Franciaország legrangosabb irodalmi díjának kitüntetettje és terapeuta felesége ellen, azt állítva, hogy egy beteg élettörténetét vették alapul a férfi díjnyertes regényéhez.

Az író az első algériai regényíró, aki Goncourt-díjjal jutalmaztak: az idei díjat Houris című regényéért nyerte el, ami egy fiatal nő fiktív beszámolója, és a történetben a nő elvesztette a hangját, amikor egy iszlamista elvágta a torkát az ország brutális, 1992 és 2002 között zajlott polgárháborújában. Az algériai kormány és az iszlamista csoportok közötti konfliktusban 200 ezer embert öltek meg, és több ezren tűntek el, vagy kínoztak/erőszakoltak meg.

Egy túlélő szerint a történet az ő tapasztalatait használja fel. „Kamel Daoud regénye a megjelenése óta erőszakos és rágalmazó kampányok célpontja, amiket a rezsimhez közel álló egyes médiumok szerveznek, és amik természetével mindenki tisztában van” – közölte a kiadó, ami szerint „most, miután betiltották a könyvét, és a kiadója megtiltotta, hogy részt vegyen az algíri könyvvásáron, a feleségén a sor, aki semmilyen szerepet nem játszott a Houris forrásszerzésében, hogy szakmai integritását támadják”.

Saâda Arbane beszédsegédeszköz segítségével az algériai televíziónak elmondta, hogy az Algériában meg nem jelent Houris főszereplőjének, Aube-nak a története az övé, mivel a kezelés során mesélte el a terapeutának, aki az író felesége.

„Közvetlenül a könyv megjelenése után két feljelentést tettünk Kamel Daoud és felesége, Aicha Dehdouh, az áldozatot kezelő pszichiáter ellen” – mondta az ügyvédje, Fatima Benbraham az Agence-France Pressének. Mindkét panaszt (az elsőt a terrorizmus algériai áldozatainak nemzeti szervezete, a másodikat pedig Arbane nevében) az oráni bírósághoz nyújtották be, ahol a szerző és felesége él Algériában - mondta Benbraham.

Az ügyvéd szerint a vád orvosi titoktartás megsértése, a terrorizmus áldozatainak rágalmazása és a nemzeti megbékélésről szóló törvény megsértése, amely tiltja a polgárháború időszakára vonatkozó publikációkat. A törvény drasztikusan korlátozza, hogy mit lehet mondani a konfliktusról, és kimondja, hogy bárki, aki a „nemzeti tragédia sebeit” az algériai állam gyengítésére használja fel, börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető.

Benbraham szerint a panaszokat először augusztusban tették, valamivel azelőtt, hogy Daoud megnyerte a Goncourt-díjat. „Nem akartunk beszélni róla, nehogy azt mondják, hogy meg akartuk zavarni a szerző díjra való jelölését” – mondta.

Antoine Gallimard, az Éditions Gallimard kiadó munkatársa megvédte Daoudot – aki Algériában újságíróként és rovatvezetőjeként dolgozott, de most Párizsban a Le Pointnak dolgozik – és a feleségét, mondván, hogy megrendezett támadások áldozatai. „Bár a Houris-t az Algériában az 1990-es évek polgárháborúja idején történt tragikus események ihlették, cselekménye, szereplői és hősnője tisztán kitaláltak” – közölte a héten Gallimard. A kiadó nem vehet részt az e havi algériai könyvvásáron.

Daoud szeptemberben a Le Monde-nak azt mondta, hogy olyan keveset tanítottak az 1990-es évek algériai erőszakjáról, hogy saját tizenéves lánya először nem hitte el, hogy a könyve valós eseményeken alapul. Szerinte Algéria Franciaország elleni függetlenségi háborúját jól tanították, de a polgárháborúval nem foglalkoztak. „A függetlenségi háború alatt az erőszak nemes volt, magunkat védtük. 1992-ben egymást gyilkoltuk” – mondta. (Guardian)