Mihez kezd a sikeres táncos, aki már a kiégésről szóló előadásán is túl van?
Nem nagyon táncolnak ezek a táncosok. Nem is nagyon mozognak, vakarja a fejét Mezei Néző az előadás első perceiben. Mondjuk, mire számított? Az ég szerelmére, hát az a címe az előadásnak, hogy I Quit Ordinary Dancing!
Az elején még a legnagyobb közhely is beugrik, hogy ilyet én is tudok. Persze, Mezei Néző se most jött a falvédőről, utánanézett a koreográfusnak, elolvasta, hogy Szeri Viktor megjárta a legjobb iskolákat, táncolt a legjobb rendezőknek, aztán megcsinálta a saját szólóját, a fatigue-ot a kiégésről, és azóta fáradhatatlanul járja vele Európát. Ha megnézi az ember ezt a videós interjút, látja azt is, hogy Szeri már kiterjesztett valósággal és digitális művészettel is foglalkozik.
De az új bemutatója a Trafóban igazi táncelőadás, még akkor is, ha feszegeti a határokat. Szeri Viktor mellett Vavra Júlia és Gláser Márton állnak a színpadon, és először tényleg csak állnak. Lassan, nagyon lassan indul a mozgás, de a menetrendszerű unalom termékeny: Mezei Néző elkezd figyelni a részletekre, a táncosok apró mozdulataira, a légzésükre. Aztán elkalandozik a tekintete a közönség felé, akik négy oldalról ülik körbe a színpadot.
Eltart egy darabig, amíg leesik neki, hogy ennek az előadásnak a közönség is alakítója. Nem kell valami kényszeredett interaktivitástól tartani, mindenki maradhat a fenekén és csendben. De a táncosok belenéznek a szemedbe, és a tekinted formálja a teret, a nevetésed és a visszatartott levegővételed az atomoszférát. Már régóta nézed, amikor először eszedbe jut, hogy ez az egész most tragikus vagy komikus? Paródia vagy irónia? Filozófia vagy meditáció?
Nem kevés figyelem kell ehhez, hogy valami ennyire nyitott legyen a nézők értelmezései felé. Mintha a színpad fehér négyzete üres lap lenne, amely arra vár, hogy teleírják.
Az előadás második fele aztán már mozgalmasabb, az addigi minimalizmus után szinte már túlzás. A nézők arcát látod, az egyik komolyan kontemplál, a másik táncikál, a harmadik odabújik a pasijához.
„Engem egy előadás létrehozásánál jelenleg az érdekel, hogy hogyan lehet olyan figyelmet elérni a nézőben, ami már nem arról szól, hogy mi ennek a mondanivalója, hanem arra ösztönzi az előadás a befogadót, hogy más szenzorait, érzékszerveit aktivizálja az agya helyett, és ne megérteni, hanem érzékelni tudja a látottakat” - mondja egy friss interjúban Szeri.
Mezei Néző pedig egy pillanatra el is felejti, hogy azért ment a Trafóba szombat este, hogy írjon egy gyors ajánlót az I Quit Ordinary Dancingről. Rajtakapja magát, hogy már azon gondolkozik, kivel nézné meg másodszor.
A cikkben látható videók az I Quit Ordinary Dancing előadásának próbáin készültek, és a forrásuk Szeri Viktor Instagramja