A karácsonyi plázacsatáknak gazdag hagyománya van: a 20. század elején a kicsi és zsúfolt boltokat elkezdték felváltani a nyugati mintára épült nagyáruházak, amelyek nagyon is tudatosan használták a karácsonyi pszichózist.

A műfaj abszolút bajnoka pedig a Corvin volt. Az áruház története pedig Budapesté is, kicsiben.

A Blaha Lujza téren magasodó Corvin néhány évvel az 1929-es gazdasági válság berobbanása előtt nyitotta meg a kapuit, azonnal óriási sikerrel. Reisz Zoltán palotaszerű épülete hatalmas árubőséggel csábította a vásárlókat, akik nemcsak Budapestről, de még a Trianon után elcsatolt területekről is érkeztek az áruházba, hiszen mind a Nyugati, mind a Keleti pályaudvartól percekre épült. A díszes palotahomlokzat mögött négy emeletet rejtettek el, ahol negyven különböző osztály működött, hatszáz alkalmazottal, akik a női fehérneműtől a teniszütőig mindennel ki tudták szolgálni az érdeklődőket. A két világháború között a Corvin Budapest legszélesebb kínálatával várta a vásárlókat, a legkülönbözőbb árfekvésben.

Buffet és fizetős mozgólépcső

Az áruház ugyanis a tömegtermelésnek köszönhetően nemcsak a fizetőképes úri közönséget tudta kiszolgálni; a Corvin úgynevezett „egypengős” áruosztályán több ezer olcsó árucikkből válogathattak a kispénzű vásárlók. Amikor újdonság került a tömegeket vonzó osztály polcaira, az emberek órák alatt elkapkodtak mindent. Azonban az új áruházban – hasonlóan a majdnem száz évvel később érkező plázákhoz – annyi látnivaló volt, hogy akkor is el lehetett tölteni az időt, ha az ember nem vett semmit. Londoni és párizsi mintára a kor divatos művészeit kérték meg a kirakatok tervezésére, ezért egy-egy új szezon kirakat ablakának leleplezése igazi szenzáció volt. Az áruház büszkélkedhetett a város első mozgólépcsőjével is, amely annyira izgalmas újdonság volt, hogy külön jegyet kellett rá váltani. Az épületben volt gyorsfényképész, kialakítottak egy kávéházat, rendszeresen szerveztek divatbemutatókat és a Corvin még saját menetjegyirodát is üzemeltetett, ahol nemcsak belföldi vonat- és hajójáratokra válthatott jegyet az utas felár nélkül, hanem a fontosabb európai vasútvonalakra is.

Ha pedig ennyi izgalom után a vásárlók és bámészkodók megéheztek, várta őket az első emeleten működő „Corvin buffet”, amely egyáltalán nem büfé, hanem nagyvilági étterem volt. A falakat bordó selyemtapéta borította, délutánonként élőzene volt, és vörös ernyős villanylámpa vonta sejtelmes fénybe az asztalokat, melyeken hófehér abrosz, ezüst evőeszköz és porcelán étkészlet várta a vendégeket. Ráadásul mindezt megfizethető áron kínálták azoknak, akik egyetlen napra meg akartak merítkezni a budapesti high-life-ban. A bőséges, négyfogásos ebédmenü mindössze egy pengő hatvan fillérbe került, és még feketekávé is járt hozzá.

A Corvin menedzsmentje már ekkor felismerte azt is, hogy érdemes a karácsonyi időszakot csúcsra járatni.

A negyedik emeleti kiállítóteret advent idejére „Meseország” néven gigantikus játszóházzá alakították, a szülők nagy örömére. 1934 békebeli karácsonyán a gyerekek Hófehérke, Csipkerózsika, illetve Jancsi és Juliska makettjeivel találkozhattak a Corvin emeletén, és mikor kidőltek a nézelődésben, mesét olvastak nekik. Eközben a megkönnyebbült szülők a Meseország mellett kialakított, hirdetőoszlopokkal és közlekedési lámpákkal élethűvé varázsolt Boltok utcájában vásárolhattak. A Corvin dübörgő sikere csak a körutak kis boltjait érintette rosszul, akik nem tudták felvenni a versenyt a szomszédos élménykombinát olcsó áraival és hatalmas kínálatával, a mozgólépcsőről nem is beszélve.

Egy különleges áruház szürke szocialista hétköznapjai

A Corvin nemcsak különleges áruház, de egyedülálló munkahely is volt a Horthy-korszak Budapestjén. A kollégákat a tetőn napozó és zuhanyzó várta, egyhavi fizetésük erejéig pedig hitelre vásárolhattak az áruházban. Mindez sokszorosan megtérült a második világháborút követő hónapokban. Az áruház kiégett az ostrom alatt és az árukészletet széthordták, de az épület újjáépítését maguk a hűséges kollégák kezdték meg a Blahán. Így 1945 márciusában a Corvin már újra várta a vásárlókat.

Az 1956-os forradalom alatt az áruház ismét megsérült, azonban a polgári jólétet idéző épület felújítása nem tartozott a pártállam prioritásai közé. Felújítás helyett végül egyszerűen beburkolták a Corvint. Ez az állandósult átmeneti megoldás, a csúf pléhdoboz lett az, amiről budapestiek generációi beazonosították az épületet, amely lassan hozzáfakult a szürke szocialista hétköznapokhoz.

Meseország és glamúr helyett szovjet mintára önkiszolgáló rendszert vezettek be, sikeresen kiirtva minden bájt a karácsonyi – vagy bármilyen – vásárlásból. Az áruház bejáratánál vitrinek várták a budapestieket, amelyekből kiválaszthatták és kifizethették a szocialista ipar remekeit, majd átvehettték szerzeményeiket a csomagolóban. Többé szó sem volt kávéházról és meseországról. Ennek ellenére – és persze jobb híján – a Corvin Áruház sokáig meghatározó célpont maradt, a városban pedig szállóige volt, hogy „Nincs karácsony Corvin nélkül!”. Azonban ahogy megnyíltak a négyeshatos villamos vonalán a Skála áruházak, a Corvin hamar ellehetetlenült, évekig csak néhány bolt vergődött az alumínium doboz takarásában.

A Corvintető és a Művelődési Szint

2007-től azonban megint érdemes volt a Blahára menni. A belvárosban egymás után nyíltak a kiszanált bútorokból, törött gyerekjátékokból és retro plakátokból összehozott romkocsmák, a budapesti ifjúság és a turisták egyforma gyönyörűségére. Az áruház tetején ekkor nyílt meg a Corvintető, ahol már az egykori teherliftben elkezdődött a buli. A liftben frakkos londiner várta a bulizókat, a legendás vécés néni, Ági mama csodavécéjében pedig volt tampon, óvszer, hajzselé, fésű, és persze maga Ági mama intelmei a falakon. A tetőn, a csillagok alatt még mozi is működött. Közben a Corvin áruház harmadik emeletén megnyílt a MüSzi vagyis a Művelődési Szint is, amelyet néhány lelkes fiatal szó szerint a két kezével vájt ki az áruház testéből. A MüSzi egyszerre volt közösségi tér, coworking és rendezvényhelyszín, megfoghatatlan külön világ a belváros felett. Az azóta felnőtt Stúdió Nomád első projektje volt, amikor az itt dolgozó alkotócsoportokkal együtt lebontották az épület harmadik emeletének álmennyezetét, amiből aztán megtervezték és felhúzták a MüSzi tereit. A 2010-es évek elején, amikor egymás után zárt be a Merlin, a Tűzraktér és a Sirály, a régi bútorokat és növényeket befogadta a MüSzi. Ahogy rengeteg új ötletet is: itt találta meg első otthonát a hosszúlépés.járunk? is.

Ahogy telt az idő, a romkocsmák világa lassan kevésbé a budapesti ifjúságot, inkább a negyvenes dubaji turistákat boldogította; a belváros alternatív terei egyre kevesebb levegőt kaptak. A Corvintető bezárt, a költöző Rooftop Cinema-t egy város gyászolta, és a MüSzi varázslatosan anarchikus világa is elhagyta az épületet, 2020-ban pedig végképp megszűnt. Azonban a 2010-es évek végén a Corvin végre megszabadult az épületet elcsúfító pléhdoboztól. Napvilágra kerültek az áruház megtört homlokzatdíszei, a zenélő, táncoló és Pandora szelencéjét tartó figurák, melyek évtizedekig lapultak az alumínium borítás mögött. Évekig tartó felújítás után, 2023-ban átadták az épületet, amely külsőre megint a régi idők fényét idézi.

A cikk Koniorczyk Borbála és Merker Dávid Hosszúlépés Budapesten című könyve alapján készült.