A világ legdrágább festménye volt 34 éve – és azóta senki nem látta

Öt évvel ezelőtt a frankfurti Städel Múzeum Van Gogh-kiállításán, amelynek középpontjában a művész németországi kultusza állt, a legtöbb figyelmet egy üres képkeretnek szentelték. Abban a keretben volt kiállítva 1911-től Vincent van Goghnak egy, a halála évében, 1890-ben festett képe, a Paul Gachet portéja (eredetiben: Le Docteur Paul Gachet). Ez volt az egyik első Van Gogh-festmény, amit Németországban bemutattak.

A portrét Van Gogh az orvosáról készítette, akihez az öccse ajánlotta be, miután az öncsonkítását követően elhagyta a saint-rémyi kórházat. A kép, amiből két hitelesített változat létezik – a másik Gachet család tulajdonában volt, 1949-ben a francia államnak adományozták, 1986 óta a Musée d’Orsay gyűjteményének része – az orvos kertjében festette, és alig néhány héttel az öngyilkossága előtt, 1890 júniusában fejezte be van Gogh.

A festményt huszonhat évig láthatták a Städelben, mígnem 1937-ben egyike lett annak a több ezer műalkotásnak, amit Hermann Göring irányításával a nácik elkoboztak. A több mint húszezer összegyűjtött alkotás egy töredékét egy „Degenerált művészet” – más fordításban Elfajzott művészet – elnevezésű müncheni kiállításon bemutatták, majd egy részüket megsemmisítették, a többit eladták (a nácik indoklása szerint ezek a művek „sértik a német érzést”, nem német, hanem „szabadkőműves, zsidó vagy kommunista jellegűek” voltak).

Van Gogh képe, amit azóta a mesterművei között tartanak számon, ami egyesek szerint valójában egy önarckép – és amiről a barátjának, Paul Gauguinnak azt írta, hogy az orvosból sugárzó melankólia „korunk szívszorító érzésének kifejezését” közvetíti – szerencsére megúszta a megsemmisítést. Közvetítők révén előbb Franz Koenigs német bankár és gyűjtő, majd a Städel múzeum 2019-es katalógusa szerint „nem rekonstruálható körülmények között” Siegfried Kramarsky németországi születésű amszterdami zsidó bankár tulajdonába került. Kramarsky nem sokkal később, még a nácik hollandiai inváziója előtt Amerikába menekült. Az 1961-es halála után az örökösei magángyűjteményének része lett a kép, de ezekben az évtizedekben jellemzően a New York-i Metropolitan Museum of Artban volt kiállítva.

Az örökösök 1990-ben úgy döntöttek, hogy nyilvános árverésen eladják. És ekkor egy csapásra jött a világhír: bő két hónappal Van Gogh halálának századik évfordulója előtt, 1990 májusában a világ legdrágább festménye lett.