„Nem vagyok sorozatgyilkos, csak egy lelki nyomorult balfasz”

A Trafó új, szememfénye című előadásában az alaphelyzet igen egyszerű(nek tűnik): egy elvált negyvenes férfi lakására felmegy egy húszas éveiben járó prostituált(nak tűnő lány).

Aztán előkerül Kubrick Mechanikus narancsa, egy ruha, és egy kötél, a történet pedig váratlan fordulatot vesz.

Komáromy Bese darabja és rendezése ügyesen keveri a horrorra és a true-crimera jellemző elemeket a humorral és a mély drámával, folyamatosan feszegeti a színház és a testiség határait, és közben végig azt a kérdést teszi fel: lehet mindenkit szeretni? És vajon mindenki tud is szeretni?