Nem rossz film a Jókislány, kár, hogy nem 30 évvel ezelőtt készült

Mondjak egy erotikus thrillert? Elemi ösztön. Na, az például az. Vagy a Vad vágyak. Erotikus is, thriller is, és így utólag nézve nem rossz, sőt. De ha már Nicole Kidmannél tartunk: Tágra zárt szemek.

Kábé egyébként Kubrick filmje volt az utolsó klasszikus, a kilencvenes éveket lezáró minőségi erotikus thriller, abban az évben (1999) elkészült még a Kegyetlen játékok, de a korszak lezárult, és a filmművészet azóta sem volt képes ebben a műfajban maradandót kitermelni magából.

Ezt csak azért írom le, mert a Jókislány (Babygirl) valamiért erotikus thrillerként van jegyezve, pedig thrillerből, vagyis a műfaj hitchcocki értelmében vett borzongásból - thrill - mikrogrammnyi sincs benne.

És mi nincs még a Jókislányban? BDSM. Bár a filmről szóló ajánlók és kritikák túlnyomó többsége azzal flexel, hogy ez egy jó/rossz/akármilyen BDSM-film, valójában nem az. A BDSM gyűjtőfogalom, a bondage & discipline (B&D - kötözés-fegyelmezés), domination & submission (D&S - dominancia-alávetettség), sadism & masochism (S&M - szadizmus-mazochizmus) szavakból áll össze. Kis túlzással ebből a Jókislányban a dominancia-alávetettség jelenik meg, annak is egy elég szoftos verziója.

Persze, van benne szex, pucér és elélvező Nicole Kidman, elfojtott majd kielégített vágyak, mindez azonban jóval árnyaltabban jelenik meg, szóval aki amiatt fanyalgott, hogy tuti megint A szürke ötven árnyalata fiaskójába futunk bele, annak (szerencsére) nem lett igaza.

Most, hogy mindezeket tisztáztuk, térjünk rá a lényegre.