Te megennél egy embert?

A cigányok igen – hitték az emberek 1782-ben, amikor vélt kannibalizmus miatt 151 roma embert ítéltek halálra, 41-et pedig ki is végeztek Hont vármegyében.

A Nyúzóvölgyi perként elhíresült történelmi eseményekről írt Emberevők címmel darabot Boda-Novy Barnabás és Boda-Novy Emília, amit a Független Színház előadásában mutattak be a Trafó saját fesztiválján, a NEXTFESZT-en.

Teljes pszichózis

A borzalmas népirtás abban a feudális társadalmi közegben jöhetett létre, ahol évszázadok óta a magyar lakosság ferde szemmel nézte a vándorló cigányokat, akik vándor életmódjuk miatt ráadásul még adót sem fizettek. A véres történet egy egyszerű lopással indult: a mészárszéken elfogtak néhány cigányt, akik tyúkokat próbáltak lopni és betörtek a jegyző kamrájába is.

Bár ekkor már tilos volt a kínvallatás, még bőven alkalmazták, aminek köszönhetően a cigányok a lopáson kívül más bűncselekményeket is elkezdtek bevallani, például gyilkosságokat. Ez volt az első hógörgeteg, ami aztán lavinát indított be. Ugyanis a hont vármegyei nyomozószerveknek több se kellett, több faluban hajtóvadászatot indítottak a cigányokkal szemben, és a kemencei börtöncellába zárták és megkínozták őket. A pszichikai nyomás hatására egyre többen mártották be ismerőseiket, így kezdett el jelentősen gyarapodni a gyanúsítottak száma, akik összesen 31 ember megölését vállalták magukra. A hatóságoknak gyanús lehetett volna, hogy se földi maradványok nincsenek és olyan hozzátartozók se nagyon, akik az eltűnt rokonokat keresnék, de ekkora a történet már óriásivá nőtte ki magát.

Az utolsó löketet pedig egy kínvallatást elszenvedő nő adta meg, aki arra kérdésre, hogy hol vannak a holttestek, azt válaszolta, megették. Innentől pedig már nem csak gyilkosság, hanem kannibalizmus volt a vád a cigányokkal szemben.

A pszichózis odáig jutott, hogy a bizonyítékok teljes hiányával 17 nőt és 24 férfit ítéltek halálra, 15 főt akasztottak fel, hatot törtek kerékbe, hármat pedig felnégyelték. Bár miután II. József megtudta, hogy az engedélye nélkül történtek kivégzések, leállította azokat, de a cigányok egy részét ezután is elüldözték, gyerekeiket elvették, kényszermunkára vitték őket. A történet vége, hogy gyakorlatilag felszámolták a teljes honti cigány közösséget.

A tragédiának Puskás Péter és Végh József állított emléket Előítélet és vérpad címmel 1997-ben megjelent könyvben, és ezt a történetet dolgozza fel Kele Fodor Ákos 2024-ben megjelent Honti hantok című könyve is.

Hát, megettük!

Bár a darab a valós eseményeket átdolgozza – például nem 31 eltűnt személyt keresnek, hanem csupán egyet, a mészárost –, a legfontosabb tanulságot mégis jól artikulálja: miként lehet egy egész közösséget pusztán a származása miatt, alaptalanul megvádolni a legszörnyűbb emberi bűnnel.

A kétszereplős dráma koncepciója ambíciózus módon próbálja elmesélni több mint száz cigány és kínzótisztjeinek történetét, nem kis kihívás elé állítva a színészeket. Csányi Dávid és Nemcsók Nóra egyik karakterből ugrálnak a másikba, Csányi hol a józaneszű cigányt, hol az erőszaktevő börtönőrt, hol pedig a narrátor szerepében tetszelgő patás ördögöt játssza el. Nemcsók Nóra is hol férfiként, hol nőként jelenik meg, a szerepek pedig a kihallgatások során van, hogy mondatonként váltakoznak. Ketten mégis tudják képviselni annak a több mint 100 cigánynak a hangját, akiket alaptalanul vádoltak meg. Nemcsók Nóra játéka külön is kiemelésre méltó, a darab messze legerősebb pontja, amikor kínzópadba dugott vörös fejjel, egy katatón fohászkodás után kiszakad belőle, hogy megették a mészárost.