Nem a Hófehérke bűnrossz, csak mi felejtettünk el mesét nézni

Itt aztán tényleg minden volt: felháborodás Hófehérke bőrszínén, felháborodás Hófehérke ruháján, felháborodás a törpéken, felháborodás azon, hogy a Hófehérkét játszó színésznő miket posztol a közösség médiában - és akkor a filmet még nem is látta senki.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Hófehérke már azelőtt el lett kaszálva, hogy bekerült volna a mozikba.

De miért ez lett minden idők egyik legnagyobb Disney-blamája? Az egyik oldalon egy gigantikus PR-katasztrófa, a másikon viszont a PC/anti-PC elégedetlenkedők összehangolt, és egymásra is ható munkája kellett ahhoz, hogy egy amúgy teljesen vállalható gyerekfilmből borzongató látványosság legyen.

Baljós kezdetek

Én mondjuk soha nem értettem, hogy miért állt rá a Disney arra, hogy a régi mesefilmek élőszereplős verzióit is elkészíttesse, és el is rettentettek az eddigi kísérletek Az oroszlánkirálytól A kis hableányig, nem is beszélve A szépség és a szörnyetegről. A Dumbóval is csak azért vagyok elnézőbb, mert az Tim Burton csinálta, de jaj, bár mást csinált volna helyette. A többit meg inkább fel se sorolom.

Mindegy, ezzel együtt kell élnünk. Mindenesetre az eddigiek alapján borítékolható volt, hogy az eredeti Hófehérke (amit ugyebár a klasszikusok közt is ikonikusnak szokás tartani) bele fog sétálni a rajongói pofonokba. Pláne, hogy a Disney immár lassan szokás szerint azzal feszegette a határokat, hogy a címszerepet nem egy hófehér bőrű szerepőre, hanem a latina Rachel Zeglerre bízta (erre még visszatérünk).

És hát nem is lettek volna rajongók a rajongók, ha ezek után nem akadnak ki minden apróságon, így például már az első werkfotók megjelenése után kitört a parasztgyalázat, mert Hófehérke ruhája nem olyan színű volt, mint amilyen az eredetiben, és gagyinak is nézett ki (itt egy vonatkozó szakirodalom a skandalumról, igen, a baj a sárgával volt). Ezt fejelte meg a Trónok harcából ismert Peter Dinklage, aki amiatt akadt ki, hogy minek forgatni egy olyan filmet, amiben a törpék „együtt élnek egy barlangban”, amire a Disney PC-visszavonulót fújt, és végül nem kisnövésű emberekkel, hanem CGI-vel oldotta meg a törpéket, amitől viszont a kisnövésű színészek akadtak ki, akik viszont örültek volna a munkának, és az azzal járó fizetésnek is.

Nem mellesleg a Hófehérkében a törpék nem barlangban élnek, de innentől tulajdonképpen már minden mindegy volt.

Jó, az azért még sokat rontott a film előzetes megítélésén, hogy Zegler előbb ekézte az eredeti művet annak maradiságáért, aztán egy posztjának a végére odabiggyesztette, hogy „free Palestine”, plusz a tavalyi választások idején volt egy „Fuck Donald Trump” posztja is, amiért utóbb bocsánatot kellett kérnie. Pletykálták azt is, hogy Zegler és a másik főszereplő, az izraeli származású Gal Gadot a színfalak mögött is utálja egymást, sőt, ez odáig fajult, hogy immár Zegler nyakába varrják azt is, hogy Gadot ellen hangosan tiltakoztak palesztinpárti tüntetők, amikor megkapta a maga csillagát a Los Angeles-i Walk of Fame-en, és fenyegetéseket is kapott, holott a Hamász-izraeli háború kitörése után ő maga is tett Izraelt támogató nyilatkozatokat.

Ettől a ponttól viszont már tényleg menthetetlen volt a helyzet, Zegler állítólag kapott maga mellé egy social media gurut, hogy minden megnyilvánulását szűrjék, a premierre meg már be se engedték a sajtót - ami meg végképp érthetetlen megmozdulás volt, ki gondolja manapság azt, hogy ha nem enged be újságírókat egy vetítésre, akkor azok majd jól nem nézik meg a filmjét?

Megtekintés után

Ebből a vert helyzetből kellett volna valahogy talpra kecmeregnie a Hófehérkének, de hát csodák legfeljebb a mesékben vannak. Jelen esetben viszont csoda helyett elégedetlenkedés van, nem is akármekkora.