Miért érdemel tapsot a papucsállatka? – Az Év Gyerekkönyvei

Folytatjuk az Év Gyerekkönyvei Díj shortlistjére felkerült könyvek bemutatását. Jan Paul Schutten Így kezdődött az élet és János bácsi fél pár zoknija műfordítás kategóriában került fel a listára – ez is Rádai Andrea munkája, aki tavaly szerzőként és műfordítóként is shortlistes volt.

És volt olyan kedves, hogy írt egy kis ajánlót a könyvről: „Ez a munka egészen különleges élvezetet jelentett számomra. Már csak kézbe venni is gyönyörűség volt az eredeti, holland nyelvű könyvet (ragaszkodtam hozzá, hogy ne csak a számítógépen kapjam meg!), és aztán a magyar kiadást az arany élfestés, az aprólékosan kidolgozott borító, a jópofa illusztrációk, a finom lapok, a jól áttekinthető elrendezés és – igen! – a jó szaga miatt. Hát még elmerülni a könyvben, Jan Paul Schutten roppant szellemes, nem gagyarászós, mégis érthető stílusában...!

Iszonyú sokat tanultam belőle. Tudtad például, hogy a fülünkben levő kengyelcsont a kopoltyúból alakult ki? No és szerinted mi a szarvasmarha közelebbi rokona, a ló vagy a bálna? Bizony a bálna! Vagy tudtad, hogy a medveállatka túléli, ha lehűtöd -200 fokra és aztán felmelegíted +200 fokra? Ha elolvasod vagy akár csak átlapozod az ...Életet, remekül fogsz szórakozni, és egyúttal rengeteget fogsz tanulni a tudományos szemléletről és gondolkodásmódról is. Úgy, hogy közben a szerző azt állítja: egyáltalán nem lehetetlen egyszerre hinni az evolúcióban és Istenben.”

Miért érdemel tapsot a papucsállatka?

Most pedig tapsoljuk meg mindannyian a papucsállatkát! Kicsodát?? Hát a papucsállatkát, ami még ezen az i-n levő pontnál is kisebb. De miért kell megtapsolni? Miért olyan különleges ez az állatka? Ez az apró teremtmény pusztán azért érdemel tapsot, mert él. Ez nem kis bravúr. Mindjárt elmagyarázom, miért.

Egy Henrik Scharfe nevű dán professzor megépítette saját robotmását. Amikor a professzor és a robotja egymás mellett állnak, nem mondanád meg rögtön, hogy melyikük az ember és melyikük a gép. A robot egyelőre még nem sok mindent tud. A képességei kimerülnek abban, hogy egy kicsit mozog és hasonlít a gazdájára. Ennyi. Még beszélni sem tud. De megeszem egy egész zacskó nyúltápot, ha a jövőben nem lesznek olyan robotok, amelyek pontosan úgy néznek ki, mint egy ember, intelligens válaszokat adnak a kérdéseidre, sőt még focizni is tudnak veled. Szerintem körülbelül harminc éven belül leszünk elég okosak ahhoz, hogy ilyen robotokat hozzunk létre. És ha papucsállatkákat kellene csinálnunk? Az ezerszer nehezebb lenne.

Pedig a papucsállatka sem sok mindenre képes. Tud egy kicsit úszni parányi, evezőként használt csillói segítségével. Meg tudja inni a piszkos csatornavizet, és meg tudja enni a benne levő baktériumokat. Ki tudja pisilni a vizet, amit megivott – na jó, a pisilés túlzás, inkább az izzadásra hasonlít ez a folyamat. Tud szexelni egy másik papucsállatkával. Tud osztódni, vagyis egyszer csak két papucsállatka lesz belőle. És ezen kívül tud még... á, alig valamit.

Mit tud a papucsállatka, amit még a legokosabb robot sem?

Lehet, hogy a papucsállatka kevesebbet tud, mint Scharfe professzor robotja, de van valami, amire csak ő képes, és amit egy gép soha nem fog tudni megtenni: meghalni. Egy robot persze elromolhat, de az más. Ami elromlik, azt meg lehet javítani, de ami meghalt, azt soha többé nem lehet életre kelteni. Az élet különleges, akkor is, ha trilliónyi élőlény élt már a földön.

A papucsállatka él, a robot pedig nem, ez köztük a legnagyobb különbség. De vannak hasonlóságok is. Az egyik az, hogy mindkettő élettelen dolgokból áll. Minden, amit magad körül látsz – és igazából az is, amit nem – atomokból és molekulákból áll. Ezekből a parányi építőkövekből épül fel minden a világegyetemben. A papucsállatkák, a fák, a csillagok, a bolygók, a nyúltáp, Henrik bácsikád, az uborka, Kovács János piripócsi lakos büdös zoknija, a felhők, a csokitorta és a robotok is. Még Lady Gaga is atomokból áll. És ezek az atomok igencsak élettelenek. Annyira élettelenek, mint egy tégla, egy kupac agyag vagy egy legódarab. Hogy jöhet létre az élettelen atomokból bármi, ami él? Hogyan keletkezett az élet a földön? Honnan származnak a papucsállatkák? Honnan származik az ember? Van máshol is élet a világegyetemben? Ezekről a kérdésekről is olvashatsz ebben a könyvben.

Valamit elrontott az evolúció?

Élt valaha a Földön egy szarvasfajta, amelynek olyan nagy volt az agancsa, hogy a kifejlett hímek alig bírták el. A pávák farka akár másfél méter hosszúra megnőhet. A lugasépítő madarak hónapokig vesződnek egy gyönyörű, de teljesen haszontalan műalkotás építésével. Ezeket a szarvasokat, akárcsak a pávákat, rengeteg ragadozó vette körül. Amikor egy farkasfalka vagy egy tigris üldöz, egy ólomsúlyú agancsra vagy egy másfél méterre lelógó farokra van a legkevésbé szükséged. Akkor miért néznek ki így ezek az állatok? És vajon nem lenne jobb dolguk a lugasépítő madaraknak? Valamit elrontott az evolúció?

Minden nő bolond?

Darwin is sokat töprengett ezen, és végül arra jutott, hogy minden a nők hibája. A lugasépítő madarak nőstényei egyáltalán nem buknak azokra a hímekre, melyek unalmas, biztonságos fészkeket építenek. Ők a művészekre buknak – a madárvilág Rembrandtjaira és Van Goghjaira, akik a legszebb és legszínesebb műalkotásokat készítik. A hímek igazából nem is fészket építenek, hanem „lugast”, amely a leginkább talán egy kerti házikóra hasonlít. Még csak nem is lehet fészekként használni. Ha a tojó később költeni szeretne, neki kell fészket raknia. A pávák tojóinak is elég furcsák a párválasztási szokásai: a legszebb és leghosszabb farkú hímekre buknak. A szarvastehenek pedig elalélnak a hatalmas agancsú szarvasbikáktól. Ha ezek a nőstények bölcsebben választanának párt, akkor a természet működése is logikusabbnak tűnne.

Mert most tényleg, nem bolondok? Itt vannak a lugasépítők. Több faj tartozik ebbe a csoportba, de nagyjából minden hím hasonlóan jár el. Először is kiválasztja a megfelelő helyet. Aztán a környező bokrokról leszedegeti azokat a leveleket és ágakat, amelyektől a műalkotása nem tudna megfelelően érvényesülni a napfényben. Ezután megtisztítja a földet az avartól és a gyomtól, hiszen ide fogja felépíteni a többszáz kis gallyból álló ágyacskát. A kis gallyakat olyan ügyesen és erősen illeszti össze, mintha parkettázna. Közben a hosszabb gallyakból falakat épít. Ehhez is többszáz ágat használ fel, a falak így több centiméter vastagok lesznek. Legvégül megszépíti műalkotását: összegyűjt mindenféle színes tárgyat és felaggatja az építményére. A kék tűnik a legkedveltebb színnek.

Hogy tud egy madár nagyobbnak látszani?

Egy ilyen műalkotást sok mindennel fel lehet díszíteni. Egyszer találtak egy lugast, amely a következő tárgyakkal volt feldíszítve: hat fajta bogyó, két fajta dió, három fajta szirom, tojáshéj, gombák, hüllő levedlett bőre, csigaházak, kék és rózsaszín kavicsok, alumíniumfólia, hamu, műanyagdarabok három különböző színben, elektromos kábelek, rovarpáncélok, csontok és trágya. És ez csak egy lugas...

És itt még nincs vége a lugasépítők találékonyságának. Vannak madarak, melyek kövecskéket raknak a lugasuk bejárata elé. De nem akárhogy: hátrébb rakják le a nagyobb köveket és előrébb a kisebbeket. Nagyon ravasz! Ugyanis a közelebbi tárgyak mindig nagyobbnak tűnnek, mint a messzebb levők. Vagyis ha a madár a lugas bejárata előtt, a kisebb köveken üldögél, maga is nagyobbnak látszik. A lugasépítők tehát bevetik az optikai csalódásokat is. Az is leleményes ezekben az építményekben, hogy a lugas bejárata amennyire csak lehet, a nap felé néz. Így a hím madarak mindig jó melegben vannak, és jobban láthatóak.

Miért pont egy gyilkos idiótától akarnak a nőstények gyerekeket?

A lugasépítő madarak hímje hónapokig építgeti-szépítgeti a lugasát. Néha akár egy évig is. Elég nagy idióta lehet, ha ennyi időt öl egy ilyen haszontalan építménybe. Csakhogy ez az egyetlen módja annak, hogy nőstényt szerezzen magának. Szóval muszáj belevetnie magát a munkába, ami néha veszélyesebb, mint gondolnánk. Vannak fajok, melyek odáig mennek, hogy megölnek egy másik madarat csak a színes tollaiért. Persze ők is súlyosan megsérülhetnek a küzdelemben. Tényleg mindent feláldoznak a szerelemért.

Könnyű belátni, hogy milyen nehéz megépíteni egy ilyen lugast. A fiatalabb hímek eleinte labdába se rúgnak. Hosszú évek alatt, az idősebb madarakat figyelve sajátítják el a lugasépítés csínját-bínját. És pontosan erről van szó. Mégsem olyan bolondok a nőstények! Ha a tojó meglát egy gyönyörűszép műalkotást, tudja, hogy tapasztalt hímmel van dolga – egy olyan hímmel, amelynek jók az esélyei a túlélésre, és amely rengeteg időt tudott szánni a lugasa felépítésére. Ez a hím minden bizonnyal egészséges és erős is. Persze hogy tőle szeretnének gyerekeket a nőstények.

Miért van a páváknak hosszú farka?

A pávákkal egy kicsit más a helyzet. A lugasépítő hímek könnyen el tudnak menekülni veszély esetén, de a hím páváknak igencsak útban lehet a hosszú farkuk. Pedig a tojókat pont ez a hosszú farok vonzza. Ha levágnánk a legnépszerűbb hím farktollait, a tojók rá se bagóznának többé. Ha ugyanezeket a tollakat ráragasztanánk egy csúnyácska hímre, a tojók elalélnának tőle, csak a műfarok miatt. Hogy miért? Mert az egészségtelen, gyenge páváknak sose lesz szép, hosszú farka. A beteg páváknak rondák a tollaik is. Az egészséges hímeknek nem. Ők ráadásul a hatalmas faroktollak ellenére is életben tudtak maradni. Egy szép hímpáva egyúttal erős, eszes és egészséges is. Megfelelő jelölt. Ez hasonlóképp működik más madárfajok esetében is. A legvörösebb begyű hím vörösbegy a legéletrevalóbb. A leghosszabb és legszínesebb tollú paradicsommadár a legegészségesebb. Mégsem olyan bolondok ezek a nőstények, sőt okosabbak, mint gondolnád. Ha nem is mindig...

Akkor miért haltak ki az óriásszarvasok?

Akkor mi a helyzet az óriásszarvasok hatalmas agancsával? Mert ők bizony kihaltak. Az óriásszarvasok jól megvoltak addig, amíg elegendő élelmet találtak. Akárcsak a lugasépítő madarak és a pávák, melyek olyan helyeken élnek, ahol könnyen lehet táplálékhoz jutni. Akkor vannak bajban, ha valamiért kevesebb lesz a táplálék. Az óriásszarvasokkal pont ez történt. Az éghajlat lehűlt, így kevesebb élelmet találtak. Az óriási agancs rettentően hátráltatta a szarvasbikákat. A többi, kisebb agancsú szarvasfajta könnyebben meg tudott tenni nagyobb távolságokat a táplálékért. Az óriásszarvas kihalt. A természetben minden az egyensúlyról szól. Legyen szó a fák magasságáról, a páva farkának a hosszúságáról vagy a szarvasagancs súlyáról.

Itt a mese vége. A kötetet a Manó Könyvek adta ki. Korábbi mesematinék erre.