Beránt valami ismerős, és aztán úgy megpörget, hogy azt se tudod, hol vagy

Hétvégi ébredések mellé összetákolt zenei sorozatunkban ezen a héten a világzene legjavát összefogó válogatás segíti az ébredést, a Budapest Ritmo jóvoltából.

A világzenei fesztivál idén április 10-én kezdődik, és ez már a 10. Ritmo lesz, amit egy ingyenes, szabadtéri koncerttel köszöntenek majd: a mali énekesnő, Fatoumata Diawara lép majd fel a Városligetben. A fesztiválon pedig színpadra majd többek között az Altin Gün, The Breath, Michelle Gurevich, Arp Frique, vagy itthonról a Mordái és a Szabó Balázs Bandája is. Részletes programbontást és a szakmai kísérőprogramokat a Ritmo honlapján lehet fellelni.

A válogatást Weyer Balázs, a fesztivál alapítója és programigazgatója rakta össze, és küldött mellé egy ajánlót is:

„Tallinnból írom ezt és alig néhány órája hallottam, ahogy Marko Veisson, a helyi hősök, a Puuluup egyik fele azt mondta a színpadról, hogy a Budapest Ritmo a kedvenc fesztiválja. Az én egyik kedvenc Ritmo-pillanatom pedig hozzájuk kötődik tavalyról: a Duckshell koncertje után közvetlenül következett a Puuluup, bent pedig egy nyilvánvalóan a Duckshellről ottfelejtett húsz év körüli srác elkerekedett szemekkel nézte Markoékat, majd hozzám fordult és azt kérdezte: „elnézést, nem tetszik tudni véletlenül, hogy ez meg mi a fasz?” és bár ezt a szép magyar mondatot sokféleképpen ki lehet mondani, a hangsúlyból egyértelmű volt, hogy az elismerés és az elképedés keverékének hangján szólt.

Nyilván azért volt ez az egyik legkedvesebb mondatom, mert amikor megtervezzük egy Ritmo-kiadás programját, pont ilyen közönségreakciókról álmodunk – különösen most a 10. Ritmón: berántani valakit valamivel, ami számára ismerős és komfortos és aztán úgy megpörgetni, hogy azt se tudja, hol van, és másnaptól hirtelen olyan változások álljanak be a zenehallgatási szokásaiban, hogy algoritmus legyen a talpán aki követni tudja. Ezt persze neki nem kell tudnia.

(A válogatás legfontosabb szempontja persze az, hogy legyen jó a zene, és amikor zenét mondok, a zenénél sokkal többre gondolok: a sztorira mögötte, a színpadi karizmára, az élményre, amit a jó zenék, jó sztorik, erős karizmák sora kirajzol. A fesztiválmérnökség nem egy nagy dolog, alapvetően annyiról van szó, hogy mint a gimiben egy idegesítő kis zenei nerd osztálytársad, aki mindig megpróbálja átvenni az irányítást a Youtube-diszkó felett az obskurus, táncolhatatlan hülyeségeivel és oldalba bök teljesen alkalmatlan pillanatokban, hogy „ez a szóló mekkora már”, ezúttal más eszközökkel kényszerítenek arra, hogy olyan zenét hallgass, mint amit ők szeretnek. Én, bár a hangszerszólókat már néhány évtizede nem tartom a zene csúcsának, kétségkívül ilyen nerd vagyok, aki megpróbálja átéltetni és megszerettetni másokkal azokat az élményeket, amiket ő már átélt és megszeretett.)

Persze sokkal több dolgot szeretünk, mint amennyit meg tudunk mutatni egy fesztiválon, ezért aztán más szempontok alapján kell szűkíteni. Ilyenkor kapóra jön, ha valaki túl drága vagy nem ér rá vagy nemrég volt a városban, de még ez sem elég, ezért marad hely annak a szempontnak is, hogy a közönség várhatóan mit fog szeretni. És itt jön be a már említett Duckshell-Puulupp féreglyuk: hogyan kreáljunk olyan folyamot, amelyben valaki megérkezik Duckshell-rajongóként, de Duckshell és Puuluup-rajongóként távozik. Ehhez kellenek olyan előadók, akik berántanak és olyanok, akikre aztán transzplantálni tudjuk az ő rajongóikat. Aki Michelle Gurevich-re jön, a The Breath-t fogja hallgatni utána egy hétig. Aki Altin Günre, az Ali Dogan Gönültast (beleértve az Altin Gün tagjait is), aki Szabó Balázsra az Carmen Souzát, aki a Mordái lemezbemutatójára, az Fatoumata Diawarát, a fife csajok Las Lloronas-szal, a hipszterek Fülüvel fogják telepakolni a playlistjeiket – de persze az algoritmus ennél sokkal-sokkal szofisztikáltabb. Ahogy az orosz tábornok Viktor Pelevin „Gyengéd érintések művészetében” irányítja a világot néhány megfelelő helyen elejtett tweet-tel.”

Ezek pedig az elhangzó dalok:

• Canzoniere Grecanico Salentino - Nu te fermare
• Michelle Gurevich - Way You Write
• Nusantara Beat - Djanger
• Las Lloronas - Little Poets
• Leléka - Zozulja
• FÜLÜ - Mbwa Mwitu
• O gadže bašaven - Gadzo Megamix (feat. Júlia Kozákova)
• Haldamas & Hulajdusza - Sír a kisgalambom
• Carmen Souza - Cape Verdean Blues
• Acid Arab & A-WA - Gul l’Abi
• The Breath - Antwerp
• Mordái - Siralmas
• Arp Frique - Voyage (feat. Mariseya)
• Szabó Balázs Bandája - Hétköznapi
• Fatoumata Diawara - Bakanoba
• Altin Gün - Anlatmam derdimi
• Ali Dogan Gönultas - Nedendir

(A címlapképen Fatoumata Diawara, via Flickr.)