„Mi az, amit a nagyság üldözése közben meg lehet tenni a másikkal?”

• A Katona új előadása már a címével is hangsúlyozza, hogy fikció: a 2031 alaphelyzete, hogy egyetlen kritikus szemléletű színház marad Magyarországon.
• A Petri György Színház igazgatója Gelléry Károly, a nagy generáció egyik utolsó tagja, az SZFE iskolateremtő tanára, aki a minőségi művészetért és színháza fennmaradásáért küzd.
• Legendás rendező. Lelkiismeretes tanár. Egy abuzív állat.
• 10 év után az osztálytalálkozóra érkező volt diákjai szembesítik a visszaélésekkel, amelyeket elkövetett.
• Ez az előadás a hatalmi helyzetekkel foglalkozik, de a magyar színház olyan problémáit is kiteszi a színpadra, amelyek a folyamatos politikai nyomás miatt kibeszéletlenül maradtak. Két fiatal alkotó azt mondta, hogy már nincs mire várni.

Itt a nyílt próba is igazi dráma.

Pedig papíron inkább amolyan marketingtevékenység, jobb esetben közösségépítés ez: a Katona József Színház mecénás és mecénás+ fokozatú támogatói megnézhetnek néhány jelenetet a készülő előadásból. Láthatják, hogyan instruál a rendező és hogyan formálja karakterét a színész; és még a véleményüket is kikérik. Azzal vett meg magának végleg ez a projekt, hogy a nyílt próbára direkt beválogattak egy olyan jelenetet, amely szerint egy plusz kategóriás támogató fiacskáját kell fogadnia a Petri Színház vezetőségének, hogy nagyon udvariasan – ún. shit-szendvicsbe csomagolva – utasítsák el a drámáját. A közönség csupa plusz kategóriás támogató. Nagyon nevetnek.

link Forrás

Amúgy nem rossz program ez, de komoly téteket azért kaphat ezúttal, mert a 2031 pontosan erről szól: a színház működéséről a függöny mögött.

Az alkotók kiszolgáltatottságáról – a rendezőnek, az igazgatónak, a támogatóknak és a politikának.

A rendezőnek itt úgy kell rendeznie közönség előtt, hogy az előadás részben a rendezők túlhatalmáról, határátlépéseiről szól. A nyílt próba elején a két fiatal alkotó, Dohy Balázs rendező és Biró Zsombor Aurél író-dramaturg világossá teszi, hogy ebben a fiktív történetben részben azt a közeget akarják kibeszélni, amelynek maguk is termékei. Most a Katonában vendégeskednek, korábban pedig mindketten az SZFE-re jártak – az elmúlt évtizedek szimbolikus intézményei ezek. Biró arról beszél, hogy az egyetemen csodálatos tanároktól tanultak, akik közül többen voltak „kellemetlen alakok, bunkók”, akik „kiabálnak, megaláznak, manipulálnak diákokat, munkatársakat”. A kérdés tehát az, hogy „a nagyság üldözése közben mi az, amit meg lehet tenni a másikkal”?

Miközben beszél, a Katona igazgatója, a hátsó sorban ülő Máté Gábor arcát nézem, és azon gondolkozom, miért engedte be ide ezt a darabot.

Botrányok után

Amikor az igazgatói irodában rákérdezek erre, a választól kissé ledermedek. Elsődleges szempontként ugyanis azt említi, hogy egy náluk már bemutatkozott, fiatal rendező egy tehetséges fiatal szerző darabját választotta. Később ezt Dohy is megerősíti: öt ajánlattal kopogtatott be Máté Gáborhoz, aki egyből a 2031-re harapott rá, és végig nagyon támogatta őket.

Ezt a szövegkönyv elolvasása után igen bátor igazgatói döntésnek tartottam. Mert hiába sulykolja már a cím is, hogy ez nem itt és most történik. Hiába nem kulcsdarab, vagyis nem feleltethetők meg a szereplők valós személyeknek. Hiába hangsúlyozzák az alkotók, hogy ez fikció. A Katona múltjában akkor is vannak kockázati tényezők, amelyek miatt a legtöbben messze elkerülték volna ezt a darabot.