Kaukázusi a techno, de a nyolckerbe tart
A grúziai Tbiliszit bátran hívhatjuk Kelet-Európa technofővárosának: szubkulturálisan a 90-es évek lelkesedő Berlinjét idézi, Bassiani nevű klubja pedig a szabadság és ellenállás szimbólumává vált a posztszovjet térségben - különösen azután, hogy hét évvel ezelőtt gépfegyveres rendőrök rohanták le a futballstadion alatti rave-barlangot. Akkor erre a lehető legjobban reagáltak a helyi fiatalok: másnap a parlamentjük elé szerveztek egy illegális technobulit. Április 19-én szombaton a Turbinába érkezik a hely két meghatározó dj-je, akik közül HVL-t, azaz Gigi Jikiát kérdeztük, hogy ér össze techno, közösség és politika.
– Mi a helyzet most Tbilisziben? A kormányellenes tüntetések már közel hat hónapja tartanak. Hogy bírják az emberek, és hogyan kapcsolódik be a helyi underground szcéna?
HVL: – A helyzet súlyos, a tüntetések még mindig zajlanak. A helyi zenei szcéna pedig ugyanúgy kiveszi a részét belőlük, mint mindenki más. Decemberben, amikor a legrosszabb volt a helyzet, a kluboknak be kellett zárniuk körülbelül egy hónapra. Most újra nyitva vannak, és valamilyen formában működniük kell, hogy túléljenek.
– 2018-ban eredeti válasz született a Bassiani elleni rendőrségi razziára és erődemonstrációra: a grúz raverek másnap hatalmas bulit tartottak a Parlament előtt. Honnan ered ez az elképesztő szenvedély, különösen egy olyan országban, amit kívülről leginkább konzervatívnak lát a világ?
HVL: – Őszintén szólva nem tudom már pontosan megmondani, hogy éppen mi váltja ki a nagy tüntetéseket, mert a kormányaink már rengeteg olyan dolgot tettek, amikre hatalmas reakcióknak kellett volna érkezniük az emberek felől. Néha van felháborodás, máskor pedig alig történik bármi.
– Minden akadály ellenére Tbiliszi az elmúlt években a térség buliepicentrumává vált, aminek magjában a nyers, bátor és szűretlen techno áll. Mi kellett ahhoz, hogy ez így alakuljon?
HVL: – Szerintem ez több faktor együttes eredménye: jó hangrendszerek a klubokban, lelkes klubközönség és szervezők, illetve az ország általános vendégszeretete. És talán az is számított, hogy ez akkor történt, amikor a világ éppen új felfedeznivaló helyszínt keresett az elektronikus zenében, nem a már bejáratott fővárosokat.
– Néhány éve még egy szivárványzászló is feszültséget okozhatott Grúzia utcáin, a Bassiani mégis a kezdetektől fogva büszkén állt ki a queer közösség mellett. Mit gondolsz, a klub – és az azt körülvevő szcéna – valódi változást hozott az elfogadás terén?
HVL: – Szeretném azt hinni, hogy a klubok valóban változást hoztak a felfogásban. És egyébként nem csak ebben a kérdésben, hanem sok másban is. Azonban még több idő kell ahhoz, hogy tisztán lássuk az összképet, hiszen a szcéna viszonylag fiatal ebben az országban.
– Magyarország, akárcsak Grúzia, csak néhány évtizede szabadult ki a szovjet uralom alól. Mit tanácsolnál az ugyancsak szépen fejlődő magyar elektronikus underground építőinek?
HVL: – Ha megnézzük a kormányainkat (Grúziában és Magyarországon), nehéz azt mondani, hogy valóban megszabadultunk a szovjet múlttól. Azt javasolnám, hogy azok az emberek mindkét országban, akik nem értenek egyet a vezetőikkel, csinálják tovább, amit szeretnek és amiben jók, és tegyék mindezt addig, ameddig csak lehet. Az elektronikus zenei szcénában pedig legyünk nyitottak a lehető legtöbb műfaj és ízlés felé, és támogassuk jobban a kisebb helyszíneket, közösségeket és előadókat.
– Mit várhatunk tőled a Turbina dj-pultjában?
HVL: – Ahogy mindig, valószínűleg a kedvenc, időtálló trackjeimet fogom játszani az utóbbi időben talált friss zenékkel együtt. Mondjuk úgy, hogy egy színes techno keverék fog folydogálni különféle árnyalatokból.
