Még éppen elkaptam a 20. századi futballélmény utolsó pillanatait

• Kell egy csapat, állítólag.
• Nekem elég sokáig nem kellett, Prágában viszont mégis találtam egyet.
• Egy Bohemians-meccs nagyon hasonló miliő ahhoz, amit még harminc éve megszerettem, ráadásul abból csak jó dolgok maradtak (mínusz tökmag).
• A slusszpoén: a legjobbkor érkeztem, mielőtt ide is bekopogtatna a jövő.

NB1-es stadion a Gellérthegy lábánál

Focicsapatot gyakran véletlenek miatt választ az ember: gyerekként megtetszik a mezük vagy a nevük, vagy egy játékos miatt köteleződünk el, esetleg Football Managerben Bajnokok Ligáját nyerünk valami funkciótlan kiscsapattal, és kész, el is dőlt a sorsunk évtizedekre előre. Amióta pedig már nem csak NB1-es meccseket nézhetünk, olyan csapatokat is kiválaszthatunk, amihez végképp semmi közünk nincs. Prágában a véletlen is segített, mert tényleg csak egy köpésre van tőlünk a Bohemians stadionja, de ma már azt gondolom, hogy ez a klub nekem van kitalálva: nem mindent leuraló, személytelen szuperklub, nagy stadionnal, mint a Sparta vagy a Slavia, de nem tapad hozzájuk a katonacsapat bélyege sem, mint a városközponttól amúgy is távol eső Dukla esetében.

A kicsi, ütött-kopott stadionban rögtön otthonosan érzi magát, aki még a nyolcvanas-kilencvenes években kezdett meccsre járni, a hangulat viszont sokkal jobb, a sült kolbászról meg a sörről nem is beszélve.

A Bohemianst gyakran a St. Pauli rokonaként szokás emlegetni, mint amolyan balos, punk fociklubot (noha állítólag vannak jobbos szurkolói is, de ez eddig nem derült ki számomra). A nézőtéren elég gyakran hallani idegen, elsősorban angol szót; a kapu mögötti szektort, ahová jegyet szoktunk venni, megdöbbentően erős marihuána illat hatja át, ugyanakkor nagyon sok a nő a lelátón, és a meccsrejárás itt gyakran családi program, rendszeresen látni pár hónapos gyerekeket is. Az 50 koronás (kb. 800 forint) csapolt sör, meg a 95 koronás (1500 ft) sülthagymás-kolbászos bagett pedig baráti áron van, és megéri miattuk végigvárni a sort – igaz, sok büfé van, így nem is kell túl sokat.

Aki elég idős, emlékezhet a Bohemians aranykorára a nyolcvanas években: a csapat 1983-ban bajnokságot nyert, és ugyanabban az évben elődöntőt játszott az UEFA-kupában (a menetelés egyik állomását, a Dundee United elleni negyeddöntő odavágóját rejtélyes okból az MTV is közvetítette), majd két évvel később kiverte a Rába ETO-t ugyancsak az UEFA-kupából. Akkor már nem ott játszott a klub legendája és jelenlegi elnöke, Antonín Panenka, akinek a nevét a tizenegyesrúgó technika miatt az is ismeri, aki a Bohemiansról nem is hallott soha. A klubcímerben látható kenguru egy 1927-es ausztrál turné emlékére került oda (akkor a csapat kettőt is kapott ajándékba a vendéglátóktól), és ez már önmagában elég lehetne ahhoz, hogy az ember minimum szimpatizáljon a Bohemkával. Azonban a csapatot hiba lenne valamiféle hipszter klubnak lefesteni, hiszen nagyon sokrétű a közönség, ami tükrözi Vršovice városrész sokféleségét is, amely leginkább Újbudához hasonlítható, elegáns, szecessziós domboldali házakkal és menő kávézókkal egyfelől, szigorú lakótelepekkel és ipari épületekkel másfelől.